Még néhány nap, és új ország születik Európában: Orbanisztán. Eredetileg úgy volt, hogy Magyarország lesz a neve, de egy zárószavazás előtti módosítóval Lázár János mindenki meglepetésére az Orbanisztánt javasolta, aztán már így maradt. Mit lehet tenni, így akarták az emberek, nem igaz?
Január elsején hatályba lép az új alaptörvény és sarkalatos törvényei rögzítik az állam és a polgár viszonyának azon sarokköveit, amelyek a korábbi kommunista gyökerű alkotmányos berendezkedésből fájóan hiányoztak, mint például a kormányzati ciklusokon átívelő hivatali idejű közjogi méltóságok, a visszamenőleges adóztatás tilalma, a sajtó szabadsága vagy a kormányzás stabilitását biztosító választójogi törvény. Ezek arra lesznek hivatottak, hogy egyetlen párt se tudja megragadni a kizárólagos hatalmat és eltéríteni az ország politikai berendezkedését valamiféle önkényuralom felé. Mi, akik hiszünk a Történelem Urában, Schmitt Pállal együtt valljuk: az alkotmányos fékek és ellensúlyok értelmetlenek, hiszen a Fidesz önkényuralmi törekvéseivel szemben is hatástalannak bizonyultak, a többiekkel szemben meg amúgy sincs rájuk szükség. Sarkalatos törvényekre van szükség, amelyeket senki más nem változtathat meg, csak aki alkotta őket: a Történelem Ura.
Még néhány utolsó vésőnyom a nagy művön, még egy-két kinevezés, és teljes méltóságában bontakozik ki előttünk gyönyörű új államunk fundámentuma. Orbán, Schmitt, Kövér, Polt, Handó, Járai, Szalai, Domokos és Paczolay, mind kiváló, hűséges tagjai a Pártnak, követői az Eszmének, emeltyűi a Rendszernek, kiváló vezetőink nekünk ők. Már most is jól csengő nevek ezek, mintha csak az Aczél, Apró, Benke, Biszku, Fock, Gáspár, Kádár, Lázár, Losonczi összetételű MSZMP PB névsorát dúdolgatnánk könnybe lábadt szemmel. Milyen kár, hogy az ember nem lehet egyszerre fiatal a hatvanas években és ma is! Vagy legalább ma.
Az ifjú magyar pártállam a születésével egy időben új pénzrendszert vezet be. A rossz emlékű, elértéktelenedett és spekulánsok játékszerévé züllött forint helyett az új valuta, a stabil és megbízható százalék lesz a hivatalos magyar fizetőeszköz, és ez egyszerre könnyíti meg a közbeszerzési eljárásokat, a parlamenti választásokat, az üzleti tevékenységet és a hatósági bírságolásokat. Az új százalékos érméken és bankjegyeken a fiatal pártállam jeles alakjai kapnak helyet, mint például Semjén Zsolt (egy + egy százalékos érme), Kósa Lajos (húsz százalékos, úgynevezett. „offshore-bankjegy”), és Matolcsy György (száztíz százalékos bankjegy, hátoldalán a jellegzetes Kelet-Európai Banánnal). Az idegen hatalmak uszályába került Magyar Nemzeti Bankot a fiatal magyar pártállam bűnös szervezetként megbélyegzi és feloszlatja, a központi bank szerepét pedig a MAHÍR Kreatív Könyvelő Kft. veszi át.
Gyönyörű új pártállamunk elutasítja a személyi kultusz minden formáját. A kormányfő pozíciója formálisan is megszűnik, csakúgy, mint a kormány bürokratikus és ortodox felfogású intézménye is. Szeretett vezetőnk, Orbán Viktor azonban nem hagy minket magunkra. Egyetlen funkciót tölt majd be a jövőben, a Központi Tervtanács egyszerű tagjaként a szerény „Utolsó Szóló” tisztségét látja el. Az Utolsó Szóló tisztsége nem jelent formális hatalmat, pusztán csak annyit, hogy minden kérdésben az övé az utolsó szó.
Jövőre az egész évben párt- és állami ünnepségek egész sorával fogja köszönteni derűs és bizakodó népünk az új Orbanisztán születését. Az évszázadok óta balszerencsét és irapuatókat hozó Himnusz szakrális deflorálását Kerényi Imre celebrálja Pártunk hatalomra kerülésének második évfordulóján, 2012. április 25-én. Ebből az alkalomból ezt a jeles napot a Központi Tervtanács az Alaptörvény Ünnepévé nyilvánítja. A Kovács Ákos által írt új Himnuszt sárga csillagot viselő leánykórus énekli el az 1944-es korhű állapotára visszaállított Kossuth téren, és ezzel kezdetét veszi az Ünnepi Év.
Boldog születésnapot, drága hazám, Orbanisztán!
