...ahol az elefántok basznak.
Hogy állítólag Csányi leordította Orbán haját, és úgyszintén csak állítólag ennek a hatására abbahagyja a bankokkal való üzekedést. Halleluja. Persze mindezt suttyomban, de ehhez lassan hozzáedződünk, ebben az országban lassan már megint minden csak „állítólag” lesz, ha valaki komolyabban kíváncsi a játszmákra az szerződtessen legalább három jól képzett kremlinológust. Valamelyest ahhoz is hozzá voltunk mi szocializálódva, hogy az átlagpolgár (a 99%, hogy adjak a divatnak is) mifelénk leginkább tényleg csak valamiféle fű, ami betölt ugyan bizonyos funkciókat (lehet kaszálni, lelegelni, jól mutat háttérként üzekedésekkor, satöbbi), de az a lassan már jelzőkkel sem fokozható cinizmus, amivel ez a mostani hatalom viseltetik a polgárai iránt, hát mit is mondjak, el tudja venni az ember kedvét ettől az egésztől.
Szóval bankok, visszakézből viszontsaller és rekoki. És akkor most hogyan tovább? Odafordul Orbán a jobbkezéhez, Gyurikám, ebben a nagy, másfél éves permanens üzekedésben lassan kopárabbá tapostuk az országot, mint szigetfesztiválosok a hajógyárit a plusz egyedik napra. Gyurikám, nem fogják előbb-utóbb rossz szemmel nézni a polgárok ezt a fékezhetetlen bagzódühünket? És, de nem ám utolsósorban, Gyurikám, most mi a bánatot csináljunk ezzel a letiport fűvel? Főnök, de hát te vidéki gyerek lennél, válaszolja Gyurikám, éppen te ne tudnád a megoldást? Sűrűn és kiadósan le kell szarni, attól pár évig még kaszálható marad. Hogy utána mi lesz, ki tudja. Lehet, hogy majd öntözni is kell idővel, de Viktorom, ez az, amiért én egy csöppet se aggódnék, mert aki utánunk jön, annak ez finoman szólva sem lesz egy probléma. Miért, Gyurikám, ki jön utánunk?
Utánunk? A vízözön!
Nem nagyon akarok én most semmiről se írni, illetve amiről akarok, amiről szeretnék arról nem igazán lehet, permanens háború van, bagzódühtől beszűkült hímek dübörögnek körülöttünk, és ilyenkor bizony kussol a múzsa, elvonul, ki tudja hová, ki tudja milyen festőecsetekbe. Ez a polgárnak nem adatik meg, egészen egyszerűen nincs arra mód, hogy fűként kivonódjunk ebből a nagy hazai akciójelenetből. Nem nagyon tud például a polgár nem tankolni. Navigare necesse est, autózni kell, legfeljebb nem fussa másra. Nem nagyon tudja a polgár nem észrevenni, hogy ami tavaly 300 forint volt az ma 400, vagy még több. Hogy ha egy kicsit ki szeretné húzni a lábát az országból egyre mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, hiszen az olyannyira utált „komcsik” alatti 265 forintos euró ma 310 forint körül van, és dinamikusan emelkedik. Hogy ha egy külföldi kicsit meg szeretné venni az országot, akkor neki ez ma már 15%-kal kevesebbe kerül, mint került volna 2010 első felében. Az „ország nem eladó!” – mondogatta sűrűn ez a mostani hatalom még ellenzékben, és részben ez a demagógia is hozzájárult a kétharmados győzelméhez, de mi lett ebből mára? Az ország nem eladó, de amikor mégis, akkor 15%-os engedményt adunk! Persze lehet ezt még egy ideig magyarázgatni, hogy mindezekért a teljes szájbakúrt univerzum egyetemlegesen felelős, kivéve ugye az Orbán-kormányt, mert az aztán semmiért se! Lehetni ugyan lehet, de ettől még a benzinkútnál pár héten belül ha minden így halad úgyis át fognak térni a oktánszámról a karátra, főnök, abból a 18 karátos naftából csurgasson pár millilitert!, és a valutaváltóban sem fogják azt mondani, hogy matolcsysegg-színű nyelvre csak 265 forintot kérnek egy euróért.
Ez a fűnek nézés, ez az, amit a legnehezebb elviselni. Kísérleti növények lennénk egy őrült farmer kertjében. Olvasom, hogy a kormány Rábát vett, mert hogy az milyen jó is lesz nekünk, stratégiai ágazat, és majd az állam, mint üzemeltető milyen remekül fogja tudni vinni a bótot, minden fűszál legnagyobb boldogságára és megelégedésére. Hihető. Tessék megnézni az összes többi ágazatot, amit az állam visz: kezdjük rögtön a vasúttal. Vagy az oktatással. Olvasom, hogy az egészségügyben lassan már ott tartunk, ahol Románia a ’80-as évek derekán, elküldik a beteget, ha nem hozott magával gyógyszert. Ismétlem, teljességgel hihető, hogy ez a mi államunk, amelyik a fenti területeken már bizonyította a hozzáértését remekül fogja üzemeltetni a jövendő Állami Vállalatokat is. Ugye a MOL-bevásárlás is milyen remek bót volt, alig bukunk rajta többet, mint százmilliárd forint olyankor, amikor lassan már a gyerek malacperselyét is bevonják az adóztatotti körbe, annyira nincs pénz. De a rét, a legelő ebbe ne pofázzon bele, örüljön neki, hogy ilyen fényességes seggek szarják le, mint.
Beszólt a gyerek. Apa, én egy kukkot sem értettem ezekből a CIG-es posztokból. Azért gyermek, mert te fűszál vagy, és annak ezt nem is kell értenie. Na jó, erősködött, de a többi írásaitokban időnként akad legalább némi humoros is, ebbe meg még egy vacak brókervicc se fért bele, akkor meg minek? Mi ennek az egésznek az értelme, kérdi. A lézerblokkoló, válaszolom, és azt már érti. Ha úgy teszünk, mint ha hülyék lennénk, akkor tudunk dolgokat úgy nézni, hogy törvényesnek lássuk. Az nem lézerblokkoló, hanem tolatássegítő berendezés. Hogy ez egy ordas hazugság, az csak akkor érne, ha nem történetesen egy honatya szájából hallotta volna a gyerek. Törvényes, mert ebben az országban szabad így is értelmezni a törvényt, de nem etikus, és mivel minden hülye beszélőgép képes arra, hogy ha az etikai vonatkozásait kérdezik a dolognak szinte megdicsőült arccal a törvényességet szajkózza, ezért az ilyen dolgok etikusak is lesznek. Az elefántok nem szólnak ellene, ki tudja miért, a fű pedig alig mer szólni. Meg sokszor a fű nem is érti, én például a mai napig nem bírtam felfogni, hogy kik és milyen motivációkból vásároltak drágán CIG-papírokat. Mi a lóhimba élvezet lehet abban, hogy megveszek egy valamit úgy, hogy a háromnegyedét én fizetem ki, de a működtetésébe annyi beleszólásom sincs, mint a svájci frank árfolyamának az alakulásába? De ismétlem, ezt a fűnek nem kell értenie, sőt, nem is igazán ajánlatos próbálkoznia az értéssel, mert csak ekkor tapossák le igazán.
Nem nagyon van miben reménykedni, megteszi az ember a szükséges óvintézkedéseket, elásssa a malacperselyt a kert végében, igyekszik kerülni állammagyarországot amennyire csak lehet, és vár. Arra reménye se nagyon lehet, hogy itt rövid időn belül bármi is érdemben változzon. Ez a hatalom azért kapcsolt ki minden füstérzékelőt, mert kedvére szeretne játszadozni a tűzzel egy kiadósat, és mivel a bagzódüh neki alaptermészete teljesen biztosak lehetünk abban, hogy semmiféle ráció őt ebben meggátolni nem fogja. A fal, a bunkósbot, az igen, de az is csak helyileg és esetileg. És ugye ebből is a fű jön ki rosszabbul, hiszen ha történetesen egy picit mégiscsak orrba bírja nyomni egy másik barom ezt a mi masztodonunkat az megint csak nekünk fáj, hiszen ijedt-zavarodottságában ki mást taposna le egyre tágulóbb körben, mint minket.
Ha rajtam múlna, én biza megfújnám a kürtöt, kezdődjön a vadászszezon, ha már nincs a világon olyan hormonkezelés, amivel ezt az eszelős bagzódühöt fékezni lehetne. Ha úgyis taposnak, akkor már inkább a vadászok.
