A zemberek kormánya Magyarország legfontosabb nemzeti erőforrásaként és a nemzet fennmaradásának biztosítékaként sarkalatos törvényt készít a családok védelméről. „A kétharmados többséget igénylő jogszabály tervezete ennek szellemében bebetonozna… számos olyan, törvényben eddig nem szabályozott, íratlan formában élő normát is, mint a szülők gyermekükkel kapcsolatos felelőssége vagy a gyerekek kötelessége a szüleikkel való együttműködésre.”
Mint ahogy az egyik, a tervezet előkészítésére rálátó kormánypárti politikus kifejtette: "természetesen egyiknek sem lesz semmilyen következménye, e jogoknak és kötelezettségeknek a kimondása csak szimbolikus, csupán a kormánypártok családról vallott értékrendjét jelenítik meg".
Ez természetes, hisz a sarkalatos törvényekre alapvetően az a jellemző, hogy a hozzájuk kapcsolódó jogok és kötelezettségek kimondása csak szimbolikus és csupán a kormánypártok vonatkozó értékrendjét tükrözik. Nem ok nélkül lettek kétharmadosak az egyházakra, valamint a pártok működésére és gazdálkodására, vagy a sajtószabadságra vonatkozó részletes szabályok.
(Lábjegyzet: véletlen elszólás lehet csak, hogy a sarkalatos törvényt úgy értelmezi a névtelen kormánypárti politikus, hogy az alaphelyzetben és magától értetődően csak a kormánypártok értékrendjét tükröz(het)i. De hát erről szó a NER).
Szóval, a családvédelmi törvény aztán ad a gyereknevelésnek. Főleg a családon belül, ahogy azt a Mézga család is megénekli a jövőből megüzenve Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet…. Sarkalatos törvényben gondolják szabályozni, hogy a szülő köteles együttműködni a gyermekével, cserébe’ a kiskorú gyereknek szót kell fogadnia és egészségesen kell élnie.
Azt mondja a kormánypártok értékrendje, hogy ezeket a viszonyokat csak egy jogszabállyal lehet és kell egyenesbe hozni. Ha erre sincs egy jófajta szabványosító vezérfonal, akkor bizony marad a családok szétesése, a szülő-gyerek együttélhetetlenségi feszültség, viszont ennek és a belőle fakadó megvilágosodás segítségével egy csapásra itt lesz a szép új világ.
Ez a szép új világ egyébként már nem új, könyvet is írtak róla. Persze csak szimbolikusan kimondva, értékrendet tükrözve. Az egész elképzelés arra a viccre emlékeztet, amikor a Szovjetunióban bemutatták Brezsnyev elvtársnak a tömegtermelésre szánt hajvágó automatát.
— De hát Liszij elvtárs, hogyan tud ez a gép rendesen megborotválni mindenkit, hisz az emberek fejformája nem egyforma?
— Csak első alkalommal Brezsnyev elvtárs, csak első alkalommal!
