Mai válogatásunk forrása a Szabad Sólyom Nemzeti Blog, költőink pedig:
Kupcsik Csilla, Gavallér János, Pályi György — három teljesen különböző, borzalmas és borzongató egyéniség. Valamennyiőjük helyesírása eredeti: én csak másoltam.
Kezdjük hát, roppant változatos!
Kupcsik Csilla: Hol vannak a hősök?
Mivé lettél Hazám? Hol vannak a hősök?
Fentről, ha lenéznek ránk, mit látnak az ősök?
Egy szétszéledt Nemzetet, egy romlott országot,
...bármerre is nézünk, egy mocskos világot.
Egy züllött világot, hol vallják az emberek,
hogy boldognak lenni csak is pénzzel lehet.
Hol eltűnt a hagyomány, eltűnt a tisztelet,
s utolsóként kullog a hazaszeretet.
Hol akkor vagyok jó, ha fennen hirdetem,
taposs át mindenkin, tiporj át mindenen!
Meddig lehet élni még egy ilyen világban,
hol semmit nem teszünk egymásért kiállva?
Mindenki csak hallgat. Minden hiába?
Pedig gyáva népnek nem lehet hazája...
Gavallér János: Halott nappalok
Ünnepelni kell, megemlékezni,
hogy miért tűrnek, halnak, -semmiért.
Miért győznek mindig a nagyhatalmak,
miért bőg, az ember, a jogaiért?
Melletted térdelek apám-anyám:
Sírok közt stréberek lesik sóhajom,
pénzem, vagyonom kémlelik árják,
kasztok, kik bátrak, győztesek, majmok,
acsarkodók, - fáj a gyertyaláng-,
s pusztul vele a faj, faggyút ölelő kátyúból
hamu száll az égbe, Isten, maholnap
sátáni menyegzőt ülnek…
a halott nappalok.
Pályi György: A temetőben
Amikor este leszáll a sötét
... A temetőkben ezernyi gyertya ég
A látvány borzongatóan szép
De emlékezni fájdalmas és nehéz
A szeretteink sírját elborítja
A rengeteg mécses és virág
Soha nem pótolhatja őket senki
Könnyezve mondunk értük egy imát
Az örökkévalóságban is látszanak
A fájdalmas mégis gyönyörű fények
Arcunkat könnycseppek borítják
S a gyertyák csonkig égnek
