Akár egy béka mely felfuvalkodék
s magát királynak képzelé,
s a harmatköpenyt mit
álmos reggel bocsát rá palástnak.
Kezedben jogar a korhadt fűzfaág
országalma az elhullt zölddió.
Peckesen sétálsz, s nem látod
a királyi udvar szikkadó mocsár.
Uralmad addig tart míg
Gólya úr, meg nem kíván egy früstököt.
Új béka jő majd, kövér varangy,
király lesz ő is, míg rossz csillaga el nem éri.
Osztasz kegyet és hivatalt,
megmondod ki játszhat herceget, s ki áll a karban.
Te döntöd el hány lesz a felvonás és
a színész zsebében hány shilling csörög.
Earlswickborough színpadát a Kövér Richárdnak adtad.
Borissza cimborája az Earl kegyence.
S te mindig azt teszed mit ő parancsol
kit az Udvar szeszélye népünk nyakára ültetett.
Hírlik Richárd ígérte, eljátssza Rómeóm
S tán Marlowet, Webstert, jó Ben Jonsont,
"brit színijátékot a brit népnek" - mondád,
"nem portugált".
Nincs elég eső mi üdv egében
fehérre mossa bűnödet.
Irgalmat nem nyersz, s úgy remélem
gyehenna tűze elemészt.
De addig is, Hamlet, Rómeó, Earlswickborough színpadára nem lép,
akkor sem ha az Earl-t a francúz kór gyűri le.
