Önökhöz fordulok, másként nem tehetek.
Önök többször is tanúbizonyságát adták annak, hogy önök számára fontos a nők, a női nem megítélése, a nők közéleti szereplése. Áder úr, emlékszem, hogy ön milyen szívhez szóló levélben szólította fel bocsánatkérésre Gyurcsány Ferencet akkor, amikor az a lotya szájára vette az „öregecskedő feleség” tényleg nem túl etikus szóösszetételt:
Ilyen otromba mondat akkor sem hangozhat el senki szájából, ha arról utólag átlátszó és képmutató módon azt mondja, iróniának, viccnek szánta. A dolog ugyanis ennél jóval beszédesebb, s egyben szomorúbb is. Magyarország leendő miniszterelnöke ezzel a mondatával nem csak a családjukat szeretetükkel összefogó, férjükért és gyermekeikért számtalan áldozatot vállaló nőket bántotta meg, de akaratlanul is elárulta, mit is gondol valójában az emberi kapcsolatokról, szeretetről, gondoskodásról, hűségről és kitartásról. Semmit. Az Ön számára senki sem pótolhatatlan, Ön az emberi kapcsolatokat csupán az egyéni hasznosság szempontjából minősíti.
Tisztelt Áder úr, ön a valódi emberi értékek nevében szólította fel bocsánatkérésre Gyurcsány Ferencet, emlékszik?
Tisztelt Pelczné Dr. Gáll Ildikó! Ön pedig a Fidesz nőtagozata élén bizonyította, hogy a nők érdekében bármikor bátran szót emel. Legutóbb, amikor 2011. október 19-én az országgyűlés politikai vitanapot tartott a nők közéleti szerepvállalásáról, Ön az alábbiakat tartotta fontosnak kiemelni:
... politikai hovatartozás nélkül egyetértés mutatkozik abban, hogy a nők jelenléte a közéletben és a politikában fontos, sőt kívánatos, azonban ennek a feltételeit is szükséges megteremteni.
Tisztelt Pelczné Dr. Gáll Ildikó! Tisztelt Áder János!
Nem tudom, eljutott-e önökhöz a hír, hogy újból lenne mit tenni nőfronton. Van ugyanis az országban egy fiatal nő, név szerint Karsay Dorottya, aki semmi mást nem tett, mint élt az egyik olyan alapjogával, amelyet önök is sok-sok éven át szinte mániákusan védendőnek mondtak: a szabad véleménynyilvánítás és a szabad gyülekezés jogával. Nőként merészelt a parton kívülről, fiatalosan és bátran belekurjantani a közéletbe, bízva abban, hogy önökre tényleg nem igaz egy emberként az, ami a vezetőjükre igaz, tehát hogy igenis érdemes odafigyelni arra, amit önök mondanak, és nem csak arra, amit csinálnak.
Ezt a fiatal nőt a közéleti részvételéért a nevében az igazság ügyét is hordozó minisztériumuk egyik főosztályvezető-helyettese a közszereplés helyett inkább baszni küldte.
Őszintén érdekelne, hogy a fentiekben részletezett előéletük, a nőkről, a női nemhez viszonyulásról eddig megismert elveik alapján mit gondolnak önök erről az esetről? Nem vélik úgy, hogy ha az „öregecskedő feleség”-ekre mozgósítani kellett a fél világot, akkor talán itt is helye lenne egy ejnye-bejnyének? Mit gondoljak én, két gyönyörűszép, okos, kedves, aranyos leánygyermek apja, mire készüljek, mire számítsak, hogy az önök regnálása alatt minden további következmény nélkül bátran elküldheti baszni az én lányaimat is az önök apparátusának bármelyik gyakorló humoristája?
Tisztelt Pelczné Dr. Gáll Ildikó! Beszélő viszonyban van-e Ön egy bizonyos Lévai Anikóval? Rákérdez-e időnként, hogy család, gyerekek, minden rendben? Orbán Ráchel is jól van? Érti, ugye, hogy mire gondolok? Elhiszi, hogy nagyon könnyen akadnak olyanok is, akik, velem ellentétben nem óvatoskodnának, hanem leírnák szókimondóan? Hiányzik ez önöknek? Hogyan tudna ön Anikó asszony szemébe nézni, ha valamelyik elborult szerencsétlen teszem azt Ráchelnek javasolná a legközelebbi fesztiválozás helyett azt, amit az önök kis kiváltságosa javasolt Karsay Dorottyának?
Tisztelt Pelczné Dr. Gáll Ildikó! Tisztelt Áder János!
Azt én értem, hogy most fejjel kell a falnak menni, mert ez egy elidegeníthetetlen nemzeti tradíciónk, évszázadonként átlag kétszer a falnak kell mennünk, legyen. De mondják már meg, hogy tényleg muszáj ennyire lendületből, tényleg muszáj vállig? Tényleg nincs már semmiféle határ?
Tisztelettel,
maroz, azaz: egy darab állampolgár
