A bóvli nem úgy kezdődik, hogy az 55 Water Street, Manhattan, New York-ban az alsó rubrikában huszonhét ponttal kevesebb van, mint a felső rubrikában... Nem úgy kezdődik, hogy valaki, aki ugyan tudja mi a különbség Budapest és Bukarest között, de nem nagyon érdekli, beírja a downgrade-et a papír aljára... Nem úgy kezdődik, hogy a Bloomberg tíz perc múlva lehozza, aztán megkapjuk az újabb warholi tizenöt percet, és elkezd minden zuhanni, pedig Kósa Lajos éppen krumplis nudlit vacsorált, ha akarta volna, sem tudott volna hülyeséget beszélni.
A bóvli a szemetes utcákkal, az összefirkált házfalakkal, a koszos piszoárokkal, a bűzlő, koszló igénytelenséggel kezdődik. A bóvli kipuskázott zárthelyikkel folytatódik, a megúszott egyetemi évekkel, az innen-onnan leeső diplomákkal, a középszerűség kultuszával. A féltudású elittel és a féltudású villanyszerelővel. Ahol bóvli van, ott bóvli van, nemcsak a kormányban, nemcsak a hivatalokban....beivódik, evődik velődig, töprengenél de eszmét tőle fogan csak elméd.
A bóvli nem Matolcsy Györggyel kezdődik. Matolcsy György a bóvli része, őt ennek a rendszernek ki kellett termelnie, a matolcsykat, a számolni képtelen, gondolkozni rest hülyéket. A nem tetsző rendszer a bóvli maga, amelyben mindenki szem a láncban, belőlünk bűzlik, árad, mi is a bóvli részei vagyunk, nemcsak Matolcsy. Mi hagytuk, hogy így legyen.
Mi hagytuk, hogy a hivatalnok a képünkbe zabálja a szalámis szendvicsét, mi hagytuk, hogy az orvos pénzt fogadjon el anyánktól, mi tapsoltunk a politikusoknak, amikor versenyben ígértek mindenkinek mégingyenesebbet, mégtizenharmadikhavibbat, mégelkezdődőbb jövőt. Mivelünk hitették el, hogy két nemzet él a hazában, hogy nekünk érdemes minden árat megfizetnünk, hogy ne jöjjön vissza ő, mikor melyik mi, mikor melyik ő.
Igen, a bóvli része a sajtpapírra írt dörneri őrjöngés, az őt kinevező, Per Olof Enquistet leugató tapló, de a bóvli része a halkan, elegánsan, és végtelenül liberálisan féltehetségű színigazgató is, aki nem zsidózik, nem hörög, csak tudja, hogy mikor kit kell felhívni. A bóvli része az, aki felveszi a telefont, aki mindig felveszi a megfelelő telefont, és ad, ha kaphat érte cserébe. Valamit valamikor.
A bóvli nem ott végződik, hogy az ő hülyéiket a mi hülyéinkre cseréljük. A bóvli sajnos nem tud egy hatalmas katartikus tisztítótűzzel végződni. A bóvli olyasformán végződik, ahogy kezdődik. Tiszta utcákkal és tiszta gondolatokkal. Végigtanult, végigolvasott, végigszámolt keserves éjszakákkal a kollégiumban. Egy betegágy mellett, ahová a műtét után nem a borítékért ül az orvos, hanem mert oda kell ülnie, tudnia kell, hogy minden jól sikerült-e. A bóvli a "kell"-el végződik, a megmagyarázhatatlan "kell"-lel: kell, hogy a dolgunkat jól végezzük, kell, hogy az életünk érjen valamit. Nem tudjuk, miért kell — természetes módon kell, mondhatni rutinból. A bóvli így végződik.
