Tarlós István felháborodott azon, hogy Bálint Andrásnak, Eszenyi Enikőnek, Mácsai Pálnak és hat másik színigazgatónak nem tetszik az, hogy két náci disznónak odaadták az Új Színházat. Konkrétan, arról van szó, hogy Csurka István és Dörner György azt szeretnék diszkutálni az adófizetők pénzén, hogy a zsidók keresztény gyerekek vérét sütik a pászkába. Drága nagyanyám, akinek a csurkák és dörnerek kiirtották a családját, bizonyára megróna azért, hogy én ezen most ilyen kedélyesen mosolygok. Bálint, Eszenyi, Mácsai (és tegyük hozzá Ascher Tamás, Kováts Adél) az egyik oldalon, Tarlós Bubu a másikon, és a zsírospofájú tahónak áll feljebb, legszívesebben leverne pár szemüveget. Ez lehetne Magyarország címere. A kötcsei Magyarországé. Az én címeremen egy szemüveges bácsika ül, és kávéból tételeket gyárt. Az az én drága magyar hazám.
Tarlós természetesen nem látta a pályázatot. Nem is érdekli a pályázat. Kapott egy telefont Orbán Viktortól, hogy mi a pálya. Ennyi volt. Tarlós végrehajtó, ez a tízmillió végrehajtó országa, mindannyian végrehajtók vagyunk a kötcsei ideológia szerint, várjuk a telefont. Kedvenc fotóm Kötcséről az, amelyen Körösényi András, az MTA doktora, a Politikatudományi Intézet igazgatója engedelmesen sorban áll a tarhonyáért. Mert az is a kötcsei ideológiához tartozik, hogy tarhonyát zabálsz, Videoton-meccset nézel, házi páleszt iszol, és közben, nem is olyan nehéz, kussolsz.
Dörner pályázata maga a létezés magyar minősége. A handabandázás, az agresszív baromarcúság, a radikalizmusnak álcázott seggnyalás, tarhonya- és sörfoltok, enyhe szarszag.
Orbán és Tarlós csak arról feledkezik el, hogy Ablonczy Bálint vagy a Mandíner egyáltalán nem szereti a tarhonyás sört: nem akarnak kussolni és segget nyalni. Gyurcsányt ekézni igen, szarembernek lenni meg nem. Nagyon sok jobboldalra szavazó, esetleg valóban többé-kevésbé konzervatív lelkületű ember, Széchenyivel szólva, májember akar lenni és nem szarember. Igen, van Májmagyarország is, nem csak Szarmagyarország. Kertész Ákos bácsi téved. Nem a magyar ember tud genetikailag moslékzabáló lenni, hanem általában az ember nevű állat. Az ember azonban Istentől szabad akaratot kapott. És lehet tisztességes, ha akar, hiszen úgyis kiterítik.
Tarlós tahósága lehetőség az ünneplésre. Ünnepeljük, hogy képesek vagyunk túllépni önmagunkon, képesek vagyunk igazak lenni, képesek vagyunk hűségesek lenni a kultúránkhoz, a magyar színházhoz, Márkus Lászlóhoz, Latinovits Zoltánhoz, Ruttkay Évához és Gábor Miklóshoz.
Ma esett az eső. Lesétáltam a kilences trolihoz, mint a hétköznapokon. Bementem az egyetemre, a világ talán legszebb könyvtárába, sétáltam a polcok között, bele-belenéztem a könyvekbe, felírtam pár dolgot. Leültem, és gondolkoztam három órát valami apróságon, ami végül szépen ki is jött. A könyvtár tele volt, igen, szombaton is tele. Sok száz fiatal ült a füzetei felett, és gondolkozott. Nem írtak arról, hogy fel kell szabadítani a Nemzetet a liberálbolsevik rabiga alól, nem akarták üvöltve kiemelni hazájukat a globalizmus posványából, egyszerűen csak ültek és gondolkoztak. És közben a hazájuk, ez a végtelenül gazdag és szerencsés ország tovább emelkedett. De nem magától. Azok a csendesen gondolkozó fiatalok emelték, akik pofázás helyett szombaton bejöttek az egyetemre. Fehér kereszt a piros zászlón. Egy hatalmas máj.
