A mi kis Álarcosbálunkban a mi kis Oszkáraink mondják, de szinte sohasem tudják. Demján Sándor, aki elkötelezett baloldalinak szokta vallani magát, miután a nyolcnapos munkahétről vagy a művészeti szakkörök kerékbetöréséről elmondta a maga okosságát, ma megmondta a tutit egyetemügyben.
"Az nem lehet, hogy Magyarországon több az egyetemi tanári címmel rendelkezők száma, mint a 80 milliós Németországban, gondolom, ennek a negyede is elég lenne itthon" - mondta az üzletember, akit mecénási tevékenysége miatt tüntettek ki az egyetemen.
Ez az ember tanácsokat ad Orbán Viktornak felsőoktatásügyben....
"Kezdjük is mindjárt néhány fontos adattal. 2005-ben Magyarországon 23787 oktató dolgozott a felsőoktatásban, ebből 16892 főfoglalkozásban. Az összes oktató közül 3131 volt a professzorok száma. Ugyanebben az évben 378,5 ezer volt (egyenértékű) hallgatók száma. Németországban 2001/2002-es őszi félévben 1868,7 ezer (egyenértékű) felsőoktatási hallgató volt, s 160389 oktató. Az oktatók közül 37661 fő volt professzor. Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az egy oktatóra jutó hallgatók száma Magyarországon 15,9, Németországban 11,7, ugyanakkor Németországban 50 hallgatóra jut egy professzor, nálunk viszont 120-ra, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy miközben a német oktatók 23,5%-a professzor, a magyar oktatóknak mindössze 13%-a." (Polonyi István, Egyre többet, egyre kevesebben, Educatio 2007 no.3)
Demján 1 : 10 arányban nézte be, és nem szólt be neki senki. Soktízmilliárd oka van annak, hogy Demján Sándornak nem szól be senki, amikor éppen hülyeségeket beszél.
"Egyetemre, főiskolára minőségnek kell kerülnie, az oktatói karba is - akiknek nyugat-európai bérszintet kell biztosítani - foglalt állást határozottan Demján Sándor."
Németországban hatvanezer euró körül keres egy egyetemi tanár, Nagy Britanniában kicsit többet, Franciaországban kicsit kevesebbet, Svájcban meg ugye sokkal de sokkal többet (hehe, Svájcban jóval többet keres egy professzor mint egy parlamenti képviselő költségtérítéssel együtt).
Ha Demján azt mondja, emeljék fel harminc százalékkal a professzorok fizetését, akkor ideges lenne a kormányzat, mert az egy belátható összeg, azt "el lehet inni", ahogy Mr Alfred Doolittle mondaná a Pygmalionban. Azt bátran mondhatja Demján, hogy keressen egy professzor annyit mint egy hoffmannrózsi, az teljesen rendben van, hiszen mindenki tudja, hogy szájalásról van szó. Mindenki boldog, az egyetemi oktatók, hogy szépet gondolnak róluk, a kormányzat, mert nem kerül nekik egy fillérbe sem.
Mondott még valamit az egyiptológusokról. Nem is idézem, mert egy ilyen hajú ember egyszerűen ne használja azt a szót, hogy egyiptológus, mondja helyette azt, hogy tokaszalonna. Hogy ő majd elküldi azt a két embert külföldi egyetemre. Szinte látom az arcát, ahogy mondja. Igen, Sándor, kerestél százmilliárdot, vagy kétszázat, elsősorban rajtunk, tudjuk, hogy néha elpókerezel párszázezer dollárt a Bahamákon, örülünk, hogy ismételten figyelmeztetsz rá minket, de azt is tudd, hogy annak a David G. Boothnak, aki háromszázmillió dollárt adott a chicagoi egyetem business schooljának, sokkal jobb a szemüvege, nem áll rajta úgy az öltöny mint egy hentesen, és főleg nem beszél kényszeresen hülyeségeket.
