Irving L. Janis (1918-1990) a Yale egyetem professzora volt. Különös előszeretettel tanulmányozta a közelmúlt történelmét, mint hibás csoportos döntések szociálpszichológiai példatárát. Leghíresebb elemzése a Kennedy-csapat Disznó-öbölbeli tévedését járta körül.
Irving Janis a csoportban kialakuló butaság nyolc megnyilvánulását írja le, melyek mind az egyéni butaságból származnak, de csoporttámogatással rendkívüli veszélyek forrásává válhatnak. Főleg ha olyan csoportokról van szó, melyek tagjai politikusok, akiknek döntéseitől függ háború és béke.
Következzék Janis 8 pontja, kommentár nélkül
1. A sebezhetetlenség illúziója, mely szélsőséges optimizmusnak és merészségnek vet ágyat.
2. Megkérdőjelezhetetlen hit a csoport igazában, ami lehetetlenné teszi a döntések etikai vonatkozásainak végiggondolását.
3. A figyelmeztetések és a döntés logikájába bele nem illő információk elhessegetése.
4. Az ellenfél sztereotip leírása, miszerint az ellenfél túl gonosz, hogy szóba lehessen vele állni, illetve túl gyenge vagy ostoba.
5. Belső cenzúra, miáltal a csoport tagjai arra éreznek késztetést magukban, hogy minimalizálják kételyeiket és elhallgattassák ellenérveiket.
6. A teljes egyetértés hamis látszata.
7. Közvetlen, nyílt nyomás mindenkire, aki a csoportszinten vallott elkötelezettségek, hitek, vélemények ellen merészelne fellépni.
8. Önjelölt észgárdisták fellépése, akik aktív szerepet vállalnak abban, hogy a csoport ne jusson a döntéseket akár erkölcsi, akár pragmatikus értelemben megkérdőjelező információkhoz."
