Szóval, Gavallér János. De művészetének kedvelői most keserűen csalódni fognak, miként csalódtam én magam is. Költőnknek ezidáig a rímei költőiek voltak, és versei "technikailag" egyébként is rendben voltak. Egy árva kifogásom se volt helyesírása, nyelvtana ellen. Kifordult sarkából a világ...
Ajándék
Keserű napok múlnak, meggyötört
arcok nem virulnak, mosoly-görcsök
az ébredések, robotórák,
percek, évek, el, -elnyel a sodrás,
József Attila ül a Dunánál.
Meghasonlott az óta az írás,
senkinek sem húzza már a prímás,
csend van, egyre cifrább az abrosz,
nincs morzsa, fertőtlenített bútor-
asztal, koldus kacsint a körúton…
Túlfeszült, szakad a lélek húrja,
férges gyümölcs hullik, pusztul a fa,
aszalt bőrű gyerek lóg az ágon,
százezer év zúg a szélben, fázok:
- Mire gondolna ma, Petőfi Sándor?
Nimród, Attila, Árpád és Mátyás
lelkületért kiált a magyarság!
Szavunkat adtuk – Isten tudja-,
életünkkel fizetünk a sorsnak,
- Mit akarnak korcs háttérhatalmak?
Jézus Krisztus nevében öltetek,
báránybőrbe bújt farkasok, férgek,
végigsöpör rajtatok a vész,
kétezer évig figyelő ítész,
kibontja újra, a sors szelencéjét!
2011. 07. 29.
