Augusztus 19-én adták át a Parlamentben a legrangosabb állami díjakat és kitüntetéseket. A díjazottak között találhattuk Kiskiit, aki a Magyar Köztársaság Közlegényi Keresztjét vehette át. Lapunknak sikerült a kitüntetett notabilitástól interjút kivenni.
K: Bár nem kell Önt bemutatnunk, mégis arra kérem, mondjon pár szót önmagáról a saját szavaival!
V: Örülök ennek a kérdésnek, mert rettenetes kínban lennék, ha mások szavaival kellene önmagamról nyilatkozni. Nos, 186 centi magas, 54 éves, barna szemű, ősz hajú férfi vagyok. Gyermekként ennél még sokkal alacsonyabb voltam, és eredetileg a hajam is barna volt. A szemem színe, na az nem változott. Egészségi állapotom jónak mondható, igaz, szemüveget kell hordanom, és a székletemmel...
K: Egy pillanat! Elnézést, hogy félbeszakítom, de most ebben az ünnepi hangulatban ha inkább a munkásságáról hallhatnánk!
V: Egy nemzetállamban a munkásság a történelmi körülményektől függően hol elnyomott, hol polgárosodó, mi több, kapitalizálódó osztályként élte, éli mindennapjait. Az én munkásságom — úgy gondolom — megelégedett. Rendes fizetést, némi ezen túli juttatást nyújtok nekik, a női munkásságom pedig nőnap alkalmából...
K: Magasra értékelem, hogy ilyen nyíltan beszél ezekről a fontos dolgokról, de talán ha arról is ejtene pár szót, hogy mely tevékenysége alapján érdemelte ki ezt a jeles kitüntetést!
V: Három éve kezdtem tevékenykedni, amikor meghallottam, hogy Sas Józsefet méltán szeretné a kormányfő Kossuth-díjassá emelni. Megkérdeztem pár barátomat, hogy mi is a folyamata egy ilyen kitüntetési listára kerülésnek. Azt válaszolták, hogy legyen egy-két jó emberem, aki felkeresi a döntés előkészítésével foglalkozó bizottságot, és meggyőzi őket arról, hogy engem is tüntessenek ki. Évek kitartó munkájával idén végre eljutottam addig, hogy megtudtam, mennyit kell fejenként fizetnem a...
K: Köszönöm az interjút.
