„Rettenthetetlen hülyék kora jõ.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni:
a szikla óhatatlan visszafelé görög.“(Petri György: Sziszifosz visszalép, 1989)
Jogi képviselőnk tanácsára a posztban szereplőkre a bümbike kifejezést fogom használni.
2001. október 29-én a Népszabadságban jelent meg Aczél Endre egy cikke.
Tisztelettel kérem Magyarország miniszterelnökét és az ő gazdasági miniszterét, hogy nevezzék meg nekem azt a két számot (az egyik az Európai Unió
tagországainak átlagos gazdasági növekedése, a másik a miénk), amely mellett mi tizenöt év alatt „felzárkózunk” az unióhoz, illetve annak az átlagához. (Nem Görögországhoz vagy Portugáliához, hanem az átlaghoz.) Az utóbbi szám legyen kétszerese az előbbinek, azaz mi fejlődjünk kétszerte gyorsabban. Ezt a feltételt egyébként ők maguk, Orbán és Matolcsy urak jelölték meg. A magyar GDP-t 7000, az EU-st 20000 dollár körülinek véve szinte lélegzet-visszafojtva várom elöljáróim számait. De tudják mit, megkímélem őket a fáradságtól. Előre megmondom, akármilyen számot neveznek is meg (mondjuk 2-4, mondjuk 4-8, mondjuk 5-10, mondjuk – de inkább ne mondjuk – 10-20), mindannyiszor az jön ki, hogy a távolság miközöttünk nem csökken, hanem nő! Ha mi csak kétszerte gyorsabban fejlődünk, mint az unió, nem felzárkózunk, hanem még jobban lemaradunk. A mi négy százalékunk ugyanis csak 280 dollár, miközben az ő kettőjük 400; a mi 10 százalékunk 700, miközben az ő ötük 1000 és így tovább. Szíveskedjenek elővenni papírt és ceruzát, s számolni. A százalékszámításban való jártasságot, gondolom, e lap szinte minden olvasója elsajátította.Tehát: ha valaki azt mondja a magyar dolgozó népnek, hogy mi dupla akkora növekedéssel, mint amennyi az EU-ban tapasztalható, akárhány év alatt utolérjük őket, az a hallgatóságát iskolázatlan, számolni nem tudó nyájnak tekinti. Az ilyen: gátlástalan, szemérmetlen és zabolátlan.
Én napilapban ilyen szintű hülyeséget addig a pillanatig nem olvastam. Megtudtam azonban, hogy Aczél nem az ujjából szopta ezt az okosságot, hanem egy Gazdag László nevű pécsi közgazdásztól. Gazdag docens teljesen hibátlan bümbike, aki soha semmit nem ért, de mindig ír róla egy könyvet. Hol baloldali, hol jobboldali lapokban publikál, mikor kik vevők a bümbikeségeire.
Minap hallottam egy másik Gazdag Lászlóról, aki Relativitáselmélet és szuperfolyékony vákuum címmel közölt a bümbike lét határait feszegető művet. Megdöbbenésemre kiderült, a két Gazdag László ugyanaz a személy (a nyolcadik oldalt tessék nézni).
Gazdag docens egyik fontos gondolatát, aminél jóval kevesebbért is kapott ember már sajátos szabású ruhadarabot, szó szerint szeretném idézni:
Úgy vettem észre, hogy A teremtés titkától a matematikai képletek riasztották el az
olvasóközönséget. Ezért megírtam ennek a matematikamentes változatát. Készen
van a kézirat, és remélhetõleg hamarosan megjelenik. A fõ kérdés ebben a
mûben továbbra is az, hogy magyarázható-e kvantummechanika útján, hogy a halál
után az agyról leválik a lélek.
De térjünk vissza a szuperfolyékony bümbikeséghez!
Azt írja Gazdag docens, hogy:
László Ervin (1932-) Olaszországban élő magyar filozófus fejti ki Kozmikus
kapcsolatok (Magyar Könyvklub, 1996) c. művében azt a gondolatmenetet,
hogy a tudat, a psziché talán az emberi agy és a vákuum kölcsönhatásának az
eredménye. (László Ervin a Schrödinger-féle pszí-függvény alapján pszímezőnek
nevezi a vákuumot.) Úgy gondolja, hogy a lélek talán agyunk háromdimenziós hologramlenyomata ebben a vákuumkontinuumban.
László Ervin zongoraművész, szovjetológus és gyakorló bümbike. Minő véletlen, 2002-ben a pécsi tudományegyetemen lett díszdoktor, majd 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Igen, ő az, aki a Kozmosz Akasha mezejéről delirált, mint valami Klauzál téri aurafényező Reiki-árus.
Gazdag László társszerzője Kristóf Miklós. Ő tudományos elméletei mellett egy életrajzi művet is írt, ebből szeretnék idézni. Ő az egyetlen ártatlan ember ebben a történetben. Ő az, aki nem lett akadémikus, nem publikál napilapokban.
Most őrületesen felpörögtek az események, reggel 5–től éjfélig csinálom a dolgomat, könyveket írok, amiket egyenlőre a MEK–be teszek fel (Magyar Elektronikus Könyvtár), de 6 év után újra megtalált a Gazdag László, aki több könyv szerzője (A
relativitáson túl, A homályos zóna, A teremtés titka, A világűr meghódításának első 50 éve), és felajánlotta hogy adjunk ki egy közös könyvet. Ez a Bölcselet vége – Az éter konzisztens elmélete, amit már elküldtem neki, és kíváncsian várom a folytatást.
Szerintem már itt értek olyan behatások, amiket csak az ufonauták számlájára lehet írni, mert nagyon fura emlékképeim vannak ebből az időből. Pl. egy ezüstből és fehér csempéből álló szoba, ahol üveghengerekben embriók vannak, és én tudtam kommunikálni is velük, nem tudom hogyan, hiszen még akkor beszélni se tudtam!
A Jucuska-klubban, a Belső Út Ezoterikus Klubban most a Krizanténüzeneteket
elemezzük. Ezek elég érdekes üzenetek, a végidőkről szólnak, na erről nekem az a véleményem hogy nem lesznek végidők, változott a menetrend, az emberiség olyan magas rezgésszintre emelkedett, hogy nincs már szükség holmi Armageddónra meg Végítéletre, hanem egy békés átmenet lesz az új korba, melynek nyitánya 2012 lesz.
Végre valamennyire kialudtam magam, így ma már egész jól voltam, és most estére végleg elmúlt minden bajom. Túléltem a nagy válságot. Én mindig túlélem. Volt már rosszabb is. Pl. június 29-én, akkor se aludtam, ráadásul nem vettem be a Hunperdálomat, így kitört rajtam a pszichózis, és úgy éreztem hogy
az egész világ ellenem esküszik, mindenki az ellenségem, és sunyin szövögetik a terveiket ellenem.
Ennyi. A kör bezárult.
