A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

A híd, amin a Fidesz át akar menni

2011.06.26. 11:35 | maroz | 33 komment

Két macska belenéz egy csőbe, és mégsem látják egymást,  hogyan lehet ez?

Gyerekeim kedvenc fejtörője volt ez, megmozgatta a fantáziájukat, jöttek jobbnál-jobb elképzelésekkel, nem az ellentétes végén néztek bele, görbe a cső, sötét van, vakok a bestiák, szerettük az ilyesmit, nem csoda, ha mostanság érzek egy aprócska nosztalgiát, hiszen ugyanilyen fejtörő ez a Fidesz hídja is. Mondta Orbán, hogy a hídon akkor kell átmenni, ha a hídhoz értünk.

Hogyan lehet az, hogy elvileg ugyanazt a hidat látjuk és mégsem, elvileg ugyanazt az átmenést kéne lássuk, és mégsem?

Első tippem: nincs is itt semmiféle híd, csak a hídról való (és az átkelésről) permanens hazudozás. De lesz ennél még rosszabb is, várják ki a végét.

1. A fidesz tényleg tervez előre és nem csak a pillanatnak él.

Ezt most éppen elég nehéz elhinni. Ott álltak 2008-2009-ben annak a legszilárdabb tudatában, hogy 2010-től övék a hatalom, a kétharmad, tehát a korlát nélküli abszolút hatalom is igen komolyan benne volt a pakliban, és tán még az is szinte biztosra volt vehető, hogy ezt most senki gyurcsányfia ki nem énekli a szájukból. Ebben az esetben mekkora bölcsességre, politikusi előrelátásra vall az, hogy szinte teljesen fölöslegesen ennyire nyilvánvalóan és ennyire letagadhatatlanul elkötelezték magukat valamiféle Kína-ellenes, de legalábbis Kínát az emberi jogi viselt dolgai miatt elítélő politika mellett? Ennyire fogalmuk sem volt, hogy két év múlva mi lesz a pálya?

De hát akkor hogyan lehet elhinni, hogy a többi hosszú távra (negyven évre bebetonoz, basszam, és közben a pöcséig sem lát el? – nem, nem az orráig, az a száj fölött szokott lenni, nekik pedig ottan mostanság egy másik emberi testrész van, igen, a seggük, jól tetszettek érteni) szóló tervük mögött több előrelátás, megalapozottabb tervezés lenne?

2. A fidesz nem tervez előre, a pillanatnak él, és bízik benne, hogy majd csak lesz valahogy.

Jelenleg ez tűnik a hihetőbbnek. Lószart se gondolkodtak ők kéthetes távlatokban sem előre, adott volt egy jó lehetőség arra, hogy kicsit megugassák a nyomorult ellent, és a kutyaság sajátja a csaholás, nem a spekulálás. Kövért például sokkal könnyebben látom ösztönlénynek, a bunkóját suhogtató prehumánnak, mint racionális, stratégiákat, hidakat és átkeléseket elképzelni bíró embernek.

Ha így van, akkor mennyire hitelesek a hosszú távon jelentkező valószínű hasznokért megkövetelt és kikényszerített áldozatvállalási követelései? Hihető-e, hogy ez a hatalom azért vesz el tőlünk háromezer milliárdot, mert tényleg lenne terve a jövőt illetően? Ne feledjük, két évre nem bírtak előre látni, nem volt annyi eszük, hogy Kínával kapcsolatban ne sétáljanak bele egy ekkora méretes lóhimbába, ismétlem, önként, dalolva és leginkább teljesen szükségtelenül.

3. A fidesz tervez előre, de nem azok a szempontjai, amelyekről beszél.

 Ez a leginkább hihető, és egyúttal a legszomorúbb is. Most leugatjuk a szocik fejét, amiért nem üzennek ebben a minutumban hadat Kínának, két év múlva meg Orbán elvtárs nyelves csókot vált Ven Csia-Pao elvtárssal, majd elmondja, hogy éljen az örök és megbonthatatlan kínai-magyar barátság, illetve hogy él az, hatvan évre visszamenőleg. A szavazók pedig úgyis síkhülyék, kiadjuk a csahosainknak az ukázt és azok két nap alatt üzembiztosan elmagyarázzák a népünknek, hogy mindig is Eurázsia volt a szövetségesünk és Óceánia az ellenségünk.  Persze ebbe a forgatókönyvbe sok minden egyéb is belefér, hiszen ha nem ismerjük a szempontokat (mert nem avatnak minket be), akkor ott bármi lehet. Például olyasmi is, hogy Orbánékkal leültek egy Tarantino-i   beszélgetésre a hazai nemoligarchák, és elmagyarázták neki, hogy öregem, elkúrtad 2002-ben, de kaptál egy újabb esélyt. Azt is elkúrtad, 2006-ban, és mi olyanok vagyunk, hogy ha egyszer valakit a keblünkre öleltünk, azt nem szívesen dobjuk el, de ha 2010-ben is elkúrod, akkor neked annyi, mehetsz vissza a balettbe ugrálni. Ehhez képset tessünk nézni azt a malus minort, amit ez a seggszájúság jelent. A Fidesz, de leginkább Orbán ezen a hídon akart nagyon átmenni, és érthető is, hogy bármi áron, hiszen a híd elején a nemoligarchák suhogtatták a szamurájkardot, a hídról leugrani ritka hülye ötlet, ezt hagyjuk meg az SZDSZ-nek, át kell menni, kerül, amibe kerül és hogy hová jutunk, mi lesz a túlparton az is teljesen mindegy, az ugrásnál vagy az aprítószerszámnál csak jobb lehet.

Nagyjából ez a képlet, ebből lehet választani. Egyikből se lehet jól kijönni, mert ha amiatt nem tud két évre előre tervezni, mert hülye, az nem túl biztató, ezt lássuk be. Ha nem is akar ilyen ortodox módon kormányozni, miszerint legalább egy pár évre előre eltervezzük a dolgainkat az se túl sok jóval kecsegtet, mert közben ezerrel elaborálja a nyolcvan-száz oldalas, lassan már csak sorszámmal ellátható (mert már a mesehősök is elfogytak, nem csak a nagy elődök), nagyívű terveit, és a kettő együtt nem fér meg, ellentmondásocska esete forog fenn. A legszebb a legutolsó, ha azt vagyunk kénytelenek gondolni, hogy ez egy végtelenül aljas és gátlástalan formáció, akik ráadásul addig keresték azt a rohadt hidat, amíg hosszas, küzdelmes munkával sikerült úgy rákerüljenek, ahogyan azt fentebb vázoltam.

Kéne valami biztató ide a végére, de nem tudom hogy mondják kínaiul azt, hogy: Hajrá, Mari néni!  

· 1 trackback

süti beállítások módosítása