Az első a gazdasági szabadságharc volt - régi ismerősként üdvözöltem magamban a húzást, ahogyan a baklövésből virtust csinálnak. De meg is lett az eredménye: néhány leminősítés után az IMF-hitelnél jóval magasabb kamatláb (3% helyett 5-7%) mellett bírtak hitelt felvenni, olyan megszorításokért amelyeket még az IMF is vonakodva kért volna tőlünk.
A kultúrharc már régebben tartott, aki ismeri a vidéki színházak váltásait, pontosan tudja mire gondolok. Lassan már az egész nagygyűlési biodíszlet megkapta a helyét valamelyik színházban. Fehérváron, Győrött és a József Attilában már ott tartunk, hogy a fülkeforradalom a saját gyermekeit falja éppen.
Ahogy haladtunk előre(?) az évben, egyre-másra újabb ellenségek lettek, újabb harcok gyúltak.
Legnagyobb ellenség az államadósság. Harcolunk a munkanélküliség ellen.
A békeharcnak vannak már áldozatai. Ott hever a csatamezőn legyőzött ellenségként az Alkotmánybíróság, a Költségvetési Tanács, az Országos Érdekegyeztető Tanács, a médiatörvény, az indoklás nélkül kirúgható közszolgák, az alkotmány, a multik kivérzett hullája és többszázezer ember magánnyugdíjpénze is.
Birkózunk az EU-val, Brüsszellel, Moszkvával, az EBESZ-szel, az ENSZ megbízottal és az Európa Tanáccsal.
Ellenség az ombudsman, a rendőrség, a tűzoltók, a korkedvezményes nyugdíjak, az OIT, a bíróságok, az iskolák, a pedagógusok, a nyugdíjasok, az önkormányzati iskolák.
Hajszál híjja volt (mint megtudtuk), hogy nem háborúztunk Szlovákiával, de visszamenőleges hatállyal legyőzik az időt is.
Harcban állnak a jogállammal, a svájci frankkal, a költségvetési hiánnyal, a Velencei Bizottsággal, az oligarchákkal, a Nemzeti Bankkal, a szakszervezetekkel, a végkielégítésekkel, az esztergomiakkal, a szegediekkel, az egyetemistákkal, a melegek jogaival, a vasárnapi nyitvatartással, az RMDSZ-el, az ellenzékkel, az orvosokkal, a patikusokkal, az utcanevekkel, a hajléktalanokkal, a sajtóval, a médiával, a bohócokkal, a lézerblokkolókkal, a bűnözéssel, a cafetériával, a vörösiszappal, a helyesírással és végső soron harcban állnak a józan ésszel.
Amerre csak nézek, mindenütt ellenség, minden nap egy harc.
Túl nagy kérés volna az, hogy Ők csak kormányozzanak, mi meg had' éljük már az életünket békésen ebben az országban?
