A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Orbán Viktor és az unortodox közgazdaságtan

2011.06.12. 10:15 | Kettes | 30 komment

Címkék: orbán gazdaságpolitika matolcsy

Orbán Viktornak a Kronen Zeitung számára adott interjújából kellett (végre) megtudnunk, hogy milyen gazdaságpolitika várható Magyarországon a következő negyven évben. Hát ugyanaz, ami most. Ugyanis a jelenlegi gazdaságpolitikát és költségvetési szempontrendszert fogják sarkalatos törvénybe betonozni. A gazdasági sarkalatos törvények megalkotását Orbán az arra legalkalmasabbra, saját magára szignálta ki.

Akkor nem árt, ha megnézzük, ki is ez az Orbán Viktor nevű közgazdász, aki meg akarja kötni a következő tíz kormány kezét.

Nos, nem ismerünk Orbán Viktor nevű közgazdászt. Akkor nézzük, hogy mit tudunk Orbán Viktor közgazdasági ismereteiről.

Orbán soha nem tanult közgazdaságtant. A közgazdaságtant, mint tudományt nem becsüli sokra, és már 2002-ben eldobta a nyugati-európai közgazdasági tankönyveket. A tankönyvi közgazdaságtudománnyal szemben érzett mély megvetése a legjobban abban a meggyőződésében nyilvánul meg, hogy a bonyolult gazdasági összefüggések egyszerű ökölszabályokra, például adósságplafonra vagy eladósodási tilalomra redukálhatóak. Orbán Viktor közgazdaságtana politikai gazdaságtan, amelynek főtétele így hangzik: ami politikailag kívánatos, az egyúttal közgazdaságilag is lehetséges.

Amíg úgy ítélte meg, hogy politikailag kívánatos a kiadások és a hiány (tehát az adósság) növelésével gazdaságot élénkíteni, ez volt a gazdaságpolitikája. A megszorítások politikája politikailag nem volt kívánatos, így leszámolt vele.

Ám amikor a magas adósságra hivatkozva az IMF, majd az EU is kerek-perec megtagadta ennek a politikának a finanszírozását, ő ahelyett, hogy megpróbálta volna megérteni, amit magyaráznak neki, lefordította a problémát a saját politikai logikájára: az államadósság Orbán Viktor és a politikai céljai közé állt, tehát az államadósság: ellenség. Nem egyszerűen Orbán Viktor ellensége, hanem az egész országé.

Az orbáni közgazdaságtannak tehát nincsenek saját törvényszerűségei: a közgazdasági tételek a mindenkori politikai célok függvényében igazak vagy hamisak. Ha a közgazdaságtan törvényszerűségei ellentmondanak a politikai céloknak, akkor azokat el kell utasítani. Mivel a politikai célok tetszőleges gyakorisággal változtathatóak (Orbán politikai karrierje során legalább négyszer hajtott végre 180 fokos gazdaságpolitikai fordulatot), ezért közgazdasági elképzeléseinek koherenciája sem elvárás.

A TV2-nek adott interjújában a nyugdíjrendszer, az adórendszer, a költségvetési gazdálkodás "néhány alapvető szabályát" jelölte meg, mint azokat, amelyeket kétharmadossá fog tenni. A fentiek ismeretében biztosra vehetjük, hogy az általa említett rendszerek sarkalatos szabályait sem a közgazdasági ésszerűség fogja írni; azok politikai szabályok lesznek. Orbán indoklása a kiszámíthatóságról a pillanatnak szóló hazugság: az a kormány, amely minden pénteken módosítja az alkotmányt, bevezet egy új adót vagy felforgatja komplett ágazatok termelési, pénzügyi és gazdálkodási viszonyait, az a kormány köp a kiszámíthatóságra.

Lássuk, milyen következményei lesznek, ha Orbán közgazdaságtanát alkotmányba öntik.

Az államadósság-plafont már rögzítették az alaptörvényben. Hogy miért pont annyi lett, azt semmiféle számítással nem támasztották alá, a szabályt engedelmesen megszavazó parlamenti többség nem is kért ilyet számon. Nem csoda: ilyen számítást nem lehet előállítani. Orbán azt mondta, hogy legyen ötven százalék, hát annyi lett.

Az adósságplafon, pontosabban az adósság folyamatos csökkentésének alkotmányos követelménye hamarosan vakvágányra állítja a magyar gazdaságpolitikát. A válság előbb-utóbb véget ér, és a kormánynak egyszerre három fejleménnyel kell szembesülnie: 1. a növekvő gazdaságnak hitelre lesz szüksége, 2. a lakosságnak elege lesz a megszorításokból és 3. a nemzetközi pénzpiacokon rengeteg pénz fogja keresni a befektetési lehetőségeket. Azaz adottak lesznek a politikai és piaci feltételek a hitelfelvételre, miközben az gazdaságilag is indokolt lesz. De Magyarországot meg fogja bénítani az adósságplafon-szabály, így tehetetlenül nézzük majd, ahogy a régiós versenytársaink elhúznak mellettünk.

Képzeljünk el egy olyan nemzetstratégiát, amely nem az olcsó rabszolgamunkát használó gátépítésben látja a konvergencia lehetőségét, hanem mondjuk a felsőoktatásba, az egészségügybe, a kutatás-fejlesztésbe és a high-tech infrastruktúrába kíván hosszú távra beruházni. Erre jelenleg az országnak nincs lehetősége — és nem is lesz mindaddig, amíg az államadósság jelentősen nem csökken. Ebben Orbánnak igaza van. És utána? Egy alacsonyabb adósságszint mellett Magyarország eladósodási lehetőségei kibővülnek, és újra olcsóbban juthatunk hitelhez, amit ez egyszer nem csak jóléti intézkedésekre fordíthatnánk, hanem akár a fenti stratégia megvalósítására is. Ja, nem: az adósságszabály ezt nem fogja lehetővé tenni. Marad a kubikolás.

Elméletileg elképzelhető lenne, hogy sarkalatos nyugdíjtörvényben rögzítsék az öregségi és a korengedményes nyugdíjkorhatár minimumát, hogy a nyugdíjjárulékból csak nyugdíjakat lehessen fizetni, hogy ne legyen 13. havi nyugdíj és infláció fölötti nyugdíjemelés. Ha ez így lenne, azt üdvözölni tudnám. Ez Orbán jelenlegi politikai logikájába jól bele is illik, kérdés, hogy mire megszületik a sarkalatos törvény, érvényesek lesznek-e még a mai politikai jelszavak.

Valószínűbb viszont, hogy ezek helyett a hárompilléres nyugdíjrendszer visszafordíthatatlan szétverését fogják bebetonozni. A magánnyugdíj-pillér szétverése eleve politikai döntés volt, a kormányzat nem is fárasztotta magát komoly szakmai indokok bemutatásával, hogy a számszakilag értelmezhetetlen Selmeczi Gabriella felbukkanásáról ne is beszéljünk. A nyugdíjeinstand mesés vagyonnal tette gazdagabbá a költségvetést és alapozta meg Orbán társadalmi kísérletét — így számára most már létfontosságú, hogy soha többet ne legyen lehetőség a nyugdíjvagyonuktól megfosztott milliók kárpótlására.

"Az a szándékunk, hogy az arányos, 16 százalékos, egykulcsos adórendszer alapelveit, az arányosságot és az adórendszeren kívüli, gyerekvállalást segítő jelleget rögzítsük kétharmados törvényben" — nyilatkozta Matolcsy György az fn.hu-nak adott interjújában.  Bár jelenleg még nincsenek mérhető jelei annak, hogy az egykulcsos adórendszer serkentené a belső fogyasztást és ezáltal a gazdasági növekedést, Matolcsy már érzi a versenyképesség növekedését, és ha ez az érzése kitart őszig, akkor be is lehet betonozni az egykulcsos adórendszert. Ha esetleg a számok mégsem igazolnák az elképzelését, ahogy azt a közgazdász társadalomban Matolcsy és néhány furán beszélő, vidéki főiskolákon közgazdász hallgatókat hülyítő bácsi és néni kivételével vélik, akkor... nos, akkor még mindig be lehet vezetni néhány újabb különadót a kiszámíthatóság jegyében, év közben, visszamenőleges hatállyal.

A másik bebetonozandó elem, a gyermekvállalás elismerése üresjáratnak tűnik, mivel a személyi jövedelemadó rendszer a kezdetek (1987) óta elismeri ezt, és soha nem volt olyan kormány, amely a gyermekek után járó kedvezményt ki akarta volna venni a rendszerből. A kérdés, hogy a jelenlegi, nagyon progresszív és korlátlan adókedvezményt rögzítik-e "alapelvként" vagy valami mást? A demográfiai folyamatok mindenesetre sokkal lassabban reagálnak az adótörvények változásaira — különösen kiszámíthatatlan szabályozó környezetben — ha reagálnak egyáltalán. Persze ha "bebetonozzák" a kedvezményeket, akkor a társadalom reakcióideje lerövidülhet, de erről jelenleg nincsenek ismereteink. Ha esetleg tévednénk a családok gyerekvállalási hajlandóságát befolyásoló adókedvezmények megítélésében, akkor... nos, akkor legfeljebb az állam támogatja néhány tízezer nagycsalád értékrendjét, érdemi társadalmi és gazdasági hatás nélkül. Negyven évig. Mi ez a szocializmus nagy kísérletéhez képest?

Úgy tűnik tehát, hogy Orbán egy kipróbálatlan (a saját szavaival unortodox) gazdaságpolitikai receptet fog bebetonozni a következő kormányok számára jóval azelőtt, hogy meggyőződhetne annak jóságáról. Ha működik is, kizárt, hogy negyven évig adekvát legyen a változó világgazdasági, társadalmi, technológiai feltételek között.

Ha nem működik, akkor jöhet a B-terv: az alkotmányellenes gazdaságpolitika. Legfeljebb mégis lesz kétkulcsos adórendszer (majd átnevezik, mint Rogán a végkielégítést kártalanításnak), vagy új értelmet nyer az államadósság fogalma. Miért is ne, hiszen az alkotmánybíróság nem vizsgálhatja a sarkalatos gazdasági törvények megsértését sem. Ennyire lesznek sarkalatosak.

Persze a dolgok végül mindig rosszabbak lesznek, mint amit az ember vár. Az AB költségvetést érintő jogköreinek csorbítását feltehetőleg el fogják törölni, amint a testület kétharmada a Fidesz által kinevezett és megbízhatóan lojális tagokból fog állni. Ezzel fog beteljesedni a marxista politikai gazdaságtannál is őrültebb rögeszme: Orbán Viktor közgazdaságtana.

· 3 trackback

süti beállítások módosítása