Több, mint egy év vajúdás után megszületni látszik végre a Márai-program, de nem lesz ez egy fájdalmas szülés, mert hogy-hogy nem, de a magzat hatvan százaléka a terhesség várandósság alatt mégiscsak inkább vissza lett irányítva az anyatestbe, így most ott tartunk, hogy a tervezett egymilliárd helyett kommunikálva 435 millió áll rendelkezésre. Hogy a kedves olvasónak ne kelljen keresgélnie: ez a bizonyos Márai-program arról szól, hogy a kedves olvasó pénzéből (más néven: közpénz) az olvasáskultúra izélve legyen. Fejlesztve, na.
Ezt még a rohattkomcsik találták ki, amint hogy az egymilliárd forintos keretösszeg is az ő javaslatuk volt, a program pedig úgy konkretizálódott volna, hogy a könyvtáraink megkapnak egy ezer tételes címlistát, 40%-ban szépirodalom, klasszikus és kortárs, 60% non-fiction, és előny a magyar szerzőknél. Osztán mi lössz ebbű’, idösapám, hogy lössz-e legalább fogpiszkáló, vagy még azt is elbasszák, nem tudom, hamarosan kiderül.
Lenne nekem egy áthidalóm erre a hiányzó hatszáz milliócskára.
Hír volt nemrég, hogy Orbán egy fogkőleszedés alkalmából egy vaskosabb borítékot nyomott a fogorvosa zsebébe, Guiness-rekord lehetne, be kéne jegyeztetni, mert szerintem még a legvadabb olajsejkségben sem mindennapos az egymilliárdos paraszolvencia, de most nem ez az érdekes, hanem maga a tény, hogy az orvostársadalom vélhetőleg legburzsujabb szegmense kapott egymilliárdot, a fogturizmus népszerűsítésére. A Márai-program pedig kapott egy közel hatszázmilliós lyukat. Ilyen ez az anyatest: hiába irányítják vissza, aminek ki kell jönni az ki is fog, legfeljebb máshol-máshogy. Mi a megoldásom?
Szépírók, merítsetek ihletet a fogászatból, és írjatok róla remekműveket!
Jankovics Marcell majd duzzogni fog egy kicsit amiért a kuratóriumba be kell vonjon pár fogászt és fogtechnikust, de hát ha azt a hiányzó 600 milliót csak ennek az árán lehet visszacsatornázni a könyvkiadásba, akkor ez van, tessék öblíteni egyet, balra a kagyló, abba lehet köpni. A szépirodalom bizonyítottan tud népszerűsíteni, tessék belegondolni, hogy a Svejk nélkül a prágai u Kalicha se lenne ennyire ismert. A cseheknek sörük van, azt éneklik meg, nekünk aranykezű fogművelőink, mi azt, és akkor még örüljünk, hogy Orbán nem a proktológusával nagyvonalúskodott.
Lehetne kezdeni bemelegítésként pár feldolgozással. Rómeó doktor és Júlia asszisztensnő megható románca, heppiendre kihozva. A Capulet-Dent Bt. ügyvezető igazgatójának a fia, az ifjú Rómeó doktor orvul beleszeret a konkurens Montague és társai Fogászati Ker. és Szolg. Kft. tulajdonosának a lányába, a csodaszép Júlia asszisztensnőbe, majd következik sok-sok kaland, implantálás és fogszabályozás, húzás és tömés, a történet végén a fiatalok egymáséi lesznek, aminek az örömére mindkét cég egy hónapig tíz százalék kedvezményt ad a regénnyel a hóna alatt betérő kuncsaftnak. Aki a német kiadást hozza, az extraként kap egy ajándék Lévai Anikó-féle szakácskönyvet és egy pár lábasjószágot.
Bátran hozzá lehetne nyúlni más klasszikusokhoz is, én például látok fantáziát egy, a soproni Búdenbrok család felívelését és tündöklését az irodalom eszközeivel elénk táró műben is. Sőt, ebből lehetne akár trilógiát is csinálni, kezdetnek javaslom a Búdenbrok család első milliója címet, alcím: Foggal és körömmel. Tényleg, jut eszembe, Lévai Anikó asszony kozmetikusa vajon nem duzzog, hogy mi lesz már az ő milliárdocskájával? Műkörme van? Nem hinném, kopasztáshoz erősen ellenjavalt.
El ne feledjem, ott az antológiák adta kimeríthetetlen lehetőség. Prózában Tom Sawyertől a Sötétség délbenig-en keresztül kismillió műből lehetne kiragadni pár foggal kapcsolatos fejezetecskét, de én szívesen vennék egy verseskötetet is, „Szaporodik fogamban az idegen anyag” címmel. További ötleteket már csak jutalék fejében, név és cím a szerkesztőségben.
Csülökre, szépírók!
