Szeretünk racionalizálni. Ha valamit nem értünk meg, akkor nem szívesen elemezgetjük, hanem egy határozott mozdulattal átalakítjuk valami olyasmivé, amit már értünk és örülünk a fejünknek, hogy a dolog letudva. A nyelvhasználat során is racionalizálunk, nemrég olvastam egy ingatlanforgalmazással foglalkozó szájton olyasmit, hogy (fejből idézem): kőhídmentes szerkezet, statisztikai terv. Kiadhatták a szöveget begépelésre egy ügyeletes Mancikának (gender mainstreaming: Dezsőkének), aki nekilátott nagy lendülettel: hőhíd??? Micsoda marhaság, ki hallott már ilyet! Statikai??? Hát ezek nem tudnak írni! Kőhíd és statisztikai, hogy fulladna meg a sok analfabéta!
Annak sincs semmi értelme, hogy vélelme. Ki használ ma ilyen szót, pláne olyan összetételben, mint az ártatlanság vélelme? Védelme az, csak elírta valami hülye.
Van ez a kedves egyházfi, ez a Mayer Mihály nevű pécsi expüspök, aki elvileg egy tanult ember, és mégis ni, miket mond:
Felhívta a figyelmet arra, hogy a feljelentésekben foglalt állításokat bizonyítani kell. Hangoztatta, hogy megítélése szerint a média ebben a témában nem biztosította az ártatlanság vélelmét, az ügyben egy személye ellen irányuló médiaháború, "médialincselés" folyik.
Nem érti, mert valószínűleg nem is akarja érteni. Pedig ez a vélelem-izé is olyan, mint a hőhíd és a statikai terv, van ám ezeknek értelme, csak figyelni kellene arra, hogy ezek szakkifejezések, a vélelem például jogi. Azt jelenti, hogy a polgárinak nevezett jogrendszerekben egy büntetőeljárásban az eljárás egésze alatt azt kell vélelmezni, tehát úgy kell tenni, mintha azt gondolnánk, hogy az eljárás alá vont személy (aka: a feltételezett bűnelkövető) ártatlan. Ennek a humánumon túl (ne büntessünk ártatlan embereket még akkor sem, ha erre erős tömegigény mutatkozik) vannak praktikus okai is, jelesül, hogy a társadalom is működőképesebb, ha a bűnt elkövetője ül börtönben és nem egy ártatlan, miközben a valódi elkövető szabadlábon bűnöz tovább szorgalmasan. Óriási az irodalma annak, hogy a rendőrök mekkora előszeretettel castingolnak bűnöst az eljárás során, pláne, ha nagy a közvélemény nyomása rajtuk a bűnösfelmutatásra. Az ártatlanság vélelme praktikus megközelítésből egy garanciális elem arra, hogy ez a roppant drágán fenntartott igazságszolgáltatás nevű gépezet lehetőleg minél kevesebb selejtet termeljen.
Mayer Mihály nem akarja tudni, hogy a média mint olyan nem része a büntetőeljárásnak, legalábbis a polgári jogrendszerekben nem, és nálunk még formálisan az lenne, bár ma még nem olvastam híreket, ki tudja. A médiától etikai normákhoz való igazodás várható el, például az, hogy egy-egy valóságot igyekezzen lehetőleg objektíven az olvasók elé tárni. A média közvetlenül nem mindig mond ítéletet, de alkalomadtán egy-egy nem annyira objektív módon bemutatott valóság is felérhet egy durva iustismorddal, például akkor, amikor nem járja körül kellő mértékben a valóságot. A média azzal is tud hazudni, ha elhallgat. Ami, lássuk be, nem szép dolog.
De akkor miért nem erről beszél egy ex-megyéspüspök, aki ugye elvileg egy művelt ember, így tőle ez elvárható lenne? Ha megírná az újság, röviden és tényszerűen, hogy az xy város plébánosát sűrűn látják kijönni a kuplerájból az nem túl etikus, mert az újságírótól elvárható lenne, hogy alaposabban utánajárjon a valóságnak, kiderítse, hogy miért is jár olyan sűrűn a plébános a kuplerájba, és ha ezt mégsem teszi meg, akkor a plébánostól lenne elvárható, hogy egy hihető magyarázatot adjon a dologra, már ugye ha mégsem rendeltetésszerűen használta a műintézményt, hanem teszem azt térített, vagy haldoklónál járt utolsó kenetileg.
Tessék megérteni, mi, hírfogyasztók is szeretünk racionalizálni. Ha például azt olvassuk, hogy Szent Miklós kései követője egy 740-es BMW-vel jár, akkor erre valamiféle számunkra is befogadható magyarázatot szeretnénk kapni, mert ha nem, akkor racionalizálunk. Akkor hajlamosak vagyunk egy egészen kicsit megdemagógulni, még tán lázárjánosozunk is egy kiadóst, ecce homo, ilyenek vagyunk, és ezt pont Mayer ex-püspök ne tudná? Engem például levenne a lábamról azzal, ha el tudná magyarázni nekem, hogy miért is kell nálunk egy katolikus megyéspüspöknek luxusautóval járnia, miközben a cége fő bevételi forrása a közpénz? Egészen biztosan lehet rá valami ésszerű és elfogadható magyarázat, láttam régen egy aranyos kis angol filmet, abban a főhős egy (bocsánat) trampli takarítónő volt, aki egész életében arra tette félre a pennyket, hogy nyugdíjba vonulásakor vehessen magának egy Dior-ruhát. Lehet, hogy Mayer Mihálynál is valami ilyesmi játszhat, részemről pedig az ártatlanság védelme, mert tényleg, mit lehessen tudni, de úgy vélem, hogy a vélelmezett védelmem nem örökre szól, ha nem kapok ésszerű és hihető magyarázatokat, akkor sajnos én is racionalizálni fogok és el fogom hinni, amit a média Mayer expüspökre rálincsel.
A valóság objektív bemutatása, mint elvárás miatt rögtön hozzátenném, hogy ez a jelenség koránt sem csak a klerikális reakció (poén lenne) sajátja, sokkal általánosabb ez, és nemzetközibb is, csak talán annyi a különbség, hogy boldogabb sorsú országokban a sajtó és a közvélemény nem szarja össze magát egy ilyen ex-püspöki tockóstól, hanem vesz egy nagy levegőt és visszaszól: rendben, lépjünk tovább, beszéljünk akkor a hétnegyvenes béemvéről. Na, ez a fejezet az, ami nálunk valami iszonyatos módon hiányzik, és ez nem biztos, hogy hosszú távon olyan jó az egyháznak, mert ha én elkezdek racionalizálni azzal tutira rosszabbul járnak, mint ha ők adnának végre egy elfogadható magyarázatot a Mayer-jelenségre, különös figyelemmel a már többször is említett gépjárműre.
