Rendkívüli védelmi helyzetben hadra fogható lenne a 18-40 éves korosztály. - szól az új slágerhír.
Én még abba a generációba tartozom, amelynek kötelező jelleggel le kellett tudni ezt a "hazafias kötelezettséget". Jóféle kis - meddő - vitákat lehetne arról folytatni, mi értelme volt-lenne-van az efféle szolgálatnak.
A bigott, konzervatív szemlélet nagyjából annyiban összefoglalható, hogy tartást ad, megneveli a puhány, a liberalizmustól elkényeztetett fiatalokat. Na akik ezt mondják, általában nem voltak katonák (vagy valamilyen rejtélyes okból tartózkodnak katonai titoknak minősülő konkrétumoktól)
Háromgyerekes apaként (ebből kettő kamaszodó fiú) azt gondolom, a nevelés csődje, annak beismerése az, ha valaki a honvédségtől várja, hogy majd az megneveli a gyerekeit. Az ilyen adja fel és kész. De ne várja azt egy törzsőrmestertől, amiben Ő maga esetleg kudarcot vallott.
Marad még egy másik magyarázat is: Megvédeni a hazát. Aki letette a szolgálatot, pontosan tudja, mennyire virtuális érv ez. Hadkötelezettség/sorkötelezettség ebből a szempontból alkalmatlan eszközzel elkövetett honvédelmi kísérlet.
Az utolsó verzió: Behívjuk őket krumplit pucolni, gátat építeni, homokzsákokat pakolni - Tessék mondani: erre nem alkalmasabb a polgári védelem?
A hadkötelezettség feleslegességét katonasztorik garmadája bizonyítja. Tuti módszer volt az egyetemi bulin, hogy a csajok elhagyják termet. Nem is éltünk vele tabu volt. Itt sem akarom a nagyérdeműt efféle történetekkel traktálni (majd a kommentelők megteszik :-D)
Ehelyett beidézek egy nyolcvanas évekbeli angol történetet, amely metafóraként mindent elmond az ötletről
Őfelsége hadserege - még a hidegháború idején - kitelepült a skót felföldre, hogy gyakorlatozzon.
A műveletekbe bevonták a gyalogságot, harckocsizókat, légierőt... szóval komolyan vették, na!
Ennek megfelelően - a vadászgépek megtévesztésére - ún. fake tankokat, felfújható maketteket is rögzítettek kinn a terepen. Ezt a megtévesztő technikát már a második világháborúban is alkalmazták a szövetségesek (nota bene Szaddam is az első Öbölháború idején), hogy az ellenség hadianyagot pazarolva, téves képet alkosson az ellenséges technikában és élőerőben okozott pusztításról.
Ezek a harckocsik egy eredetinek a töredékébe kerülnek. Nem olcsók, de összevetve egy igazi lánctalpas gyártási és működtetési költségével - mégis csak elenyésző. A katonák kiviszik, felfújják, rögzítik és a nagy magasságból, a valóshoz megtévesztően hasonlító objektum tökéletesen megfelel célnak (az ellenség megtévesztése).
Történt ezen a hadgyakorlaton, hogy az egyik ilyen felfújható tankot rosszul rögzítették, vagy csak a szokásosnál nagyobb széllökések elragadták a harkocsit.
Mint említettem, azért nem olcsó mulatság egy ilyen "lufi-tank", no meg aztán el kis kell számolni vele, különben a raktárosra hátékázzák, így a brit hadsereg - miután nem találták meg a harckocsit - kénytelen volt a lakossághoz fordulni segítségért és feladott egy hirdetést a környékbeli lapokban:
"Aki május 20-án, vagy azt követő napokban látott egy tankot erre repülni, 200 £ nyomravezetői jutalomban részesül"
