(Ezt a posztot már vagy két hete elkezdtem írni, fejben. Így is szoktam, például autózok, várok, bármi, szóval ha akad egy kis holtidő, akkor én fejben írok. A kulcsszavakat időnként gyorsan lefirkantom az első kezembe kerülő papírra: Tisztelt Államkincstár!, a jobb felső sarokban pedig srégen, kézzel: daedalon-mélytorok, ebből ki lehet hozni valamit! Szóval összeállt fejben és háromnegyedéig már papíron is a poszt, már tenném is fel, amikor látom, hogy jotunder is írt egy nagyon hasonló hangulatút, ezzel még semmi bajom nem lett volna, de pár kulcsmondat után guglizva rá kellett döbbenjek, hogy az Amerikai Népszava is: Winter tanár operál. Hát, így jártam. Most dobjam ki? Túl fájdalmas abortusz lenne. Na, csülökre, variációk egy témára, opus 17, satöbbi.)
Igori furcsa hely. Egy Potemkin-ország, felülről nézvést úgy tűnik, mintha működne, mintha épülne, de ha az ember közelebb megy, akkor azt látja, hogy egy nagy panamázás az egész. Igori mindig is furcsa hely volt, mindig is egy Potemkin-ország volt és amióta létezik egyfeszt panamáznak benne, kisebb-nagyobb intenzitással, de amit ez az új főnök, ez a Pittman kitalált az valami pofátlanul zseniális.
Igoriban egy szabály van, de az nagyon: amíg valaki nem lesz kíváncsi, addig kedvére foglalkozhat a hobbijával. Pittman ebben egyrészt rendkívül szigorú, másrészt rendkívül nagyvonalú.
Pár vén hülyének és néhány feltörekvő fiatalnak az a hobbija, hogy új alaptörvényt szeretne írni Igorinak? Remek, bólint rá Pittman, nagyon remek, írjatok hát alaptörvényt, de mi lenne, ha írnátok néhány sarkalatosat is? Néhány sarkalatosat is??? Jajj, de jó, és milyen kár, hogy ez nem nekünk jutott eszünkbe! Tessék? Hogy ez nekünk jutott az eszünkbe? Igen, hogyne, ez nekünk jutott eszünkbe, hogy is lehetünk ilyen szétszórtak, hát perszehogy nekünk, kinek másnak!?!
Hogy mit akar a Lajos??? Attila szobrot a kertjébe? Hogy ez mekkora ötlet! Könyvet nem írt véletlenül? Ki kéne adni azt is, miért ne? Három napig csak erről fognak beszélni, és ugye addig se. Háromszázhatvanöt mínusz három az annyi mint háromszázhatvankettő, és ugye erre a háromra is mennyit dolgoztam rá? Tíz percet! Tíz nyamvadt perc és három napig se arról! Fog ez menni!
Igen, közlegény úr, itt a hülyék számára is van diéta!
Hülye vagy, Bélám??? Egymilliárd, fogturizmusra? Hogy mondod? Hogy azért annyira nem vagy hülye? Mennyire? Bélám, végső soron, ha jobban meggondoljuk, akkor te kétszerannyira nem vagy hülye, már ha érted mire gondolok. Érted? Nahát, igoriak, ez a Béla egy okos ember! Mi lenne, ha rábíznék valami fontosat? Mondjuk a fogturizmus szervezését. Bélám, csináld, de ne feledd, hogy pontosan mennyire is nem vagy te hülye!
Átnevezni a szentjánosbogarat? Ezt a kreativitást, bazze. És mi lenne az új neve? Szentpittmanbogár? Van olyan, hogy Szent Pittman? Hogy mi? Az utolsó fagyosszent, a szőlővédő? Egészen biztos vagy te abban, hogy Pittman volt a neve? Na jó, ti tudjátok, ti vagytok a tudós akadémikusok.
Akadémiát? Csak ennyi? Imrém, miért engem fárasztotok minden pimf hülyeséggel? Keresd meg az alkotmányozókat, írasd bele velük az újba. Lassan már kezdem unni, hogy mindenki hozzám szaladgál a hobbijával. Nem arról volt szó, hogy én csinálom helyettetek, hanem hogy csinálhatjátok kedvetekre, hát még ennyit se bírtok megérteni? Hogy mi??? Név, telefonszám??? Imrém, baszod, mondanám így, ahogyan az egyszerű igoriak is mondják ebben a kurvaországban, de nem mondom, mert én nem szoktam így beszélni, szóval Imrém, oldd már meg te magad. Igen, a Hazafias Népfront 1972-es telefonkönvye jó lesz, a nevek stimmelnek, a számot meg majd megmondja a tudakozó.
Ó, de édes, ó de tündér, eszem a zuzáját, barackot a fejire, ügyübügyü, cupp! Mivaaaaan??? Állomásfőnökké??? De hát még pelenkás! Azért a vasút mégiscsak más, ott jönnek-mennek vonatok, ahhoz érteni kell, nem? Nem? Hát, ha így látjátok, akkor persze, hadd csinálja, nehogy már pont a keresztfiam ne kapja meg a maga játékát.
Nana, azért mértékkel, fiúk! A krokodiloknak csak az olyanokat dobjuk oda, akik kíváncsiskodnak. Az olyan itt nem fog korán megöregedni. Későn se. De ezek? Ezek ártalmatlanok, kaptak egy kis pénzt és azt osztogatták tovább, nagy ügy, a fogorvosomnak is löktem egymillát. Mi? Hogy azt három nullával kevesebbel írják? Hogy itt mindenki milyen precíz! Na, mindegy, ezeket nem dobjuk a krokodilok elé, punktum! Elvesszük a kulacsukat, humánusan.
Bizottság? Milyen bizottság? Ide? Nem, őket sem etetjük fel a krokodilokkal, legyen eszetek. Majd szépen megmutogatunk nekik mindent, értitek, mindent. Nem, nem jól érted, semmi kreativitás nem szorult beléd. A mindent mi mutatjuk meg, úgy, abban a formában ahogyan mi a mindent gondoljuk. Nem, akkor sem vetjük őket a folyóba, ha ez nekik nem lenne elég. Majd azt mondjuk, hogy Igoriban manapság más szelek fújnak, az igoriak ezt zabálni fogják, mondjátok nekik azt, hogy ez egy forradalmi vívmány.
Szevasz Sanyi, lenne itt egy kis probléma. Igen, olyan krokodilos probléma. Vegyem úgy? Sanyi, úgy szeretlek, de kár, hogy neked nincs semmi hobbid. Cigánymeggyből pálinkát? Akadálya??? Pont ennek??? Viccelsz itt velem???
Zsoltikám, ezt ismételd meg, mert nem teljesen… Operálni? Te???
