Mea culpa, ez az ember egy zseni, én hülye meg félreismertem
és fújolok rá amióta újból ő irányítja a Radzeert a Hapcit. De hát ez a félreismertség a zsenik
sajátja, kinőnek minden ruhát és borzonganak meztelenül a végtelen partján,
várva a világot, hátha egyszer csak fel bír hozzájuk zárkózni. Igaz, a költőt
az előbbi képsorra az alkotó ember ihlette, „Aki alkot…”, kezdte, de fogadjuk
el, hogy valahol ez is egy művészet, ez is egy alkotás. Művészien keveri, és nem csak a
málnaszőrt.
Mert ez keveri, az hétszentség.
Más magyarázat nincs, vagy ha van, akkor azt lenyisszantjuk
Occam beretvájával, nem kell félni, a kapitánynak szemmel láthatóan újfent
elkallódott a negyven centis zsebkése, de még a betárazott pofonjai is, Hajdúhadház
kapcsán is mit látunk? Hogy a kapitány leghűségesebb tettestársa nekifutásból
tökön rúgta saját magát.
Szóval a kapitány keveri. Kitalálta ezt ő jóelőre: elkezdi utálni a demokráciát,
tudván, hogy amit Piszkos Fred utál, azt mások megkedvelik, elkezdi utálni Európát,
az európai értékeket, tudván, hogy amit…, nem ragoznám hosszan, gondolom már
ennyiből is átmegy a párhuzam. Hol volt Gyurcsány alatt a szakszervezet? Hol
voltak az elmúlt évben nem Orbánból kiinduló megmozdulások az országban?
Piszkos Fred kellett ehhez is.
A másik pedig a szeretés: látványosan elkezdi szeretni a mindenféle obskúrus
baromságokat és a mindenféle sikátorsötét arcokat, tudván, hogy amit és akit
Piszkos Fred látványosan elkezd szeretni…
Ez egy ilyen pofa. És nem fél, mert tudja, hogy ha el is zavarják őt időnként nincs mitől tartania, előbb-utóbb úgyis visszakönyörgik, mert úgy lopni, úgy csalni, olyan pofátlanul szélhámoskodni mint ő kevesen tudnak. Piszkos Fred pedig érti, nagyon is érti a rendszert: ha valamit el akar érni, akkor annak az ellenkezőjét forszérozza, és ha valamit meg akar akadályozni, azt látványosan és erősen szorgalmazza, mit lehet erre mondani?
Azt, hogy léptessük elő Piszkos Fred kapitányt ellentengernaggyá.
