Az Amerikai Egyesült Államoknak a szezon kezdete óta volt darabra pontosan 44 elnöke. 2011 mínusz 1789 osztva negyvennéggyel az jó közelítéssel öt, azaz átlag ötévente fogyasztanak el egy elnököt, lassan 222 éve. Magyarország 1848 óta elnyűtt vagy hetven kormányfőt, annak dacára, hogy rögtön az indulást követően jött vagy tizenkilenc olyan év, amikor nem túlzottan szorgalmazták ennek a hivatalnak a betöltését, lásd még: Bach-korszak. A precíz számolgatással és az apró nüanszokkal (például azzal, hogy a 22. és a 24. elnöke az Államoknak ugyanaz az ember volt, egy bizonyos Stephen Grover Cleveland, valamint hogy Magyarországon sem volt mindig annyira egyértelmű, hogy éppen ki is a végrehajtó testület igazi főnöke) nem piszmogtam, valamint az sem célom, hogy bezzegamerikázzak, egészen egyszerűen csak érdekesnek találtam azt, hogy bizonyos nemzetek hogyan viszonyulnak azokhoz, akiket maguk fölé emelnek.
Egy szubjektív listát állítottam össze, a rendezőelv a következő volt: az illető kormányfő (vagy valami annak megfelelő) lett, majd emiatt később erősen szopóágra került, vagy ha nem, akkor önmagával hasonlott meg, ami úgyszintén nem egy szívderítő befejezés.
Batthyány Lajos – kivégezték 1849 október 6-án, élt 42 évet
Kossuth Lajos – 92 évet élt, ennek zömét száműzetésben, élete végére az állampolgárságától is megfosztották
Szemere Bertalan - emigráció, élete végére elboruló elme, élt 57 évet
Tisza István - 1918. október 31-én merénylet áldozata lett, élt 57 évet
Esterházy Móric – elhurcolják a nácik, megjárja Mauthausent, hazatér, kitelepítik a kommunisták, emigrációban hal meg, élt 79 évet
Károlyi Mihály – élt 80 évet, ebből bő három évtizedet emigrációban
Garbai Sándor – jó érzékkel érez rá, hogy mikor kell a kommunistákba beleszeretni, valamint belőlük kiábrándulni, így élete bő harmadát ő is emigránsként éli le
Friedrich István – 1951-ben halt meg a váci börtönben
Bethlen István – Moszkvában éri a halál 1946. október 5-én, a Butirszkaja börtön kórházában, 72 évesen
Imrédy Béla - 1946. február 28-án Budapesten kivégzik, élt 55 évet
Teleki Pál – öngyilkos lett 1941. április 3-án, élt 62 évet
Bárdossy László - 1946. január 10-én Budapesten kivégzik, élt 56 évet
Kállay Miklós – megjárja ő is Mauthausent és Dachaut, majd emigrációban hal meg, élt 80 évet
Sztójay Döme - 1946. augusztus 22-én Budapesten kivégzik, élt 63 évet
Lakatos Géza – 1965-ig élvezi a rendszer vendégszerető vegzálásait, majd nagy kegyesen elengedik Ausztráliába, meghalni, élt 77 évet
Szálasi Ferenc – 1946. március 12-én Budapesten kivégzik, élt 49 évet
Tildy Zoltán – nyolc év házi őrizet, majd hat év börtönre ítélik, amit nem bír abszolválni, mert meghal, élt 72 évet
Nagy Ferenc – 32 év emigráció, a számára rendelt 76-ból
Rákosi Mátyás – annyira szerette a Szovjetúniót, hogy élete jelentős részét ott is élte le, a vége felé már nem annyira szabad akaratából, élt 79 évet
Nagy Imre – 1958. június 16.-án kivégzik, élt 62 évet
Kádár János – picit kilóg a sorból, mert kormányfő csak viszonylag rövid ideig volt, de szezon végén mintha neki is enyhén elborult volna az elméje, és még halála után is érték atrocitások
Horn Gyula – Wittner hülye, akinek Wittnert köszönhetjük az egy undorító pondró, de ettől még szegény migyulánk sincs jól, erről ennyit
Orbán Viktor - I'm with you in Rockland where you scream in a straightjacket that you're losing the game of the actual pingpong of the abyss.
