Ez egy rovid poszt lesz. Meg ekezeteim sincsenek. A chicagoi egyetemen ulok egy gep elott. Tudom, mindenfele dolgok tortennek otthon, nemsokara hazamegyek es majd felbosszantom magam valamivel, amihez tulajdonkeppen semmi kozom, nem is erint, de direkte ugy lett kitalalva, hogy felhuzzam magam rajta. Persze megtehetnem, hogy eszre sem veszem. Itt az ember hajlamos megigerni maganak, hogy ezt fogja tenni, hogy kizarja azt a masik vilagot az eletebol, es arra koncentral ami valoban fontos, es amirol persze nem lehet posztot irni, de talan nem is kell. Ilyenkor mindig arra gondol, hogy minden perc amit nem matematikaval, hanem valamifele ordas provincialis baromsaggal tolt, elvesztegetett ido.
Nem tudom mennyi idom van hatra, amit meg elvesztegethetek. Azt hiszem - Amerikaban mindig azt szoktam hinni- hogy erdemes leelni ezt a furcsa eletet, ami egy nemletezo vilagban jatszodik, a kedvenc csoportjaim es algebraim kozott. Es meg azt is szoktam hinni, hogy ennek az egesznek van valamifele ertelme, hogy ettol valami jobb lesz, talan nem nekem, hanem masoknak, valakiknek akik majd kesobb lepnek hasonlo osvenyre. Azert irom ezt a posztot mert most is ezt erzem, hogy amikor majd megint nem erzem, akkor elovehessem.
Ami konnyen megy, az erdektelen. Ha valamiben nincs benne a kudarc lehetosege, az nem lehet igazan fontos dolog. A kudarcokat, a zsakutcakat meg kell tanulni elviselni, azokert a pillanatokert, amikor varatlanul feltunik valami, megcsillan es nem tunik el, mint oly sok minden amirol par percig, oraig, vagy neha napig az ember azt gondolja, hogy megtalalta, megertette, elhitette magaval, hogy az a jo ut.
Erdemes sok mindent elolvasgatni, sok mindennel eltolteni egy kis idot. Peldaul Orban Viktor legujabb preambulumanak tanulmanyozasa helyett. A dolgokra sokfelekeppen lehet ranezni, es neha megertesuk eppen azon mulik, hogy mashogy nezunk ra mint masok. Neha csak megertunk valamit, ami nem tudunk beilleszteni sehova, de az is jo, teljesebbe teszi a kepet.
Ez egy verseny. Es nagyon eros emberekkel versenyezni, olyanokkal is akiknek jobbak az adottsagai, nagyobb a munkabirasa, gyorsabban gondolkozik. Ettol nem kell felni. Eleg jonak kell lenni. Az persze boven egy elet munkaja, de azt meg lehet csinalni. Masfelol, nem kotelezo az eletet versenykent felfogni. A leheto legjobbnak kell lenni, amire az ember adottsagaibol telik. A motivaltsag a legfontosabb dolog. A verseny jol motival, de ugyanakkor le is benithatja az embert. Nem mondta senki, hogy konnyu lesz.
Ennyi bolcsesseg mara eppen eleg. Raadasul ezt az egeszet leginkabb magamnak irtam, affele memonak, nehezebb napokra. Bye.
