13 700 forint + ÁFA
(címlap esetén 100 000 + ÁFA felár)
A politikus azt is közölte: Cinkotai az inflációs előrejelzés elismert szakértője, a másik nem elméleti oldalról tud hozzátenni a döntésekhez, az előző két jelölt - Bártfai-Mager Andrea és Gerhardt Ferenc - pedig a kereskedelmi banki világot, a banküzemtant ismeri, és a pénzügyi stabilitási szakterületen is otthonosan mozog.
A monetáris tanács munkája során milyen, nem elméleti jellegű döntéseket kell hozzon? A kettő meg kettő egyenlő négy az most elméleti vagy gyakorlati kérdés? Lehet, hogy én nem értek valamit? Az a másik (lám, még Rogánnak se jut mindig eszébe a neve, akkora egy ismert szakember az illető!) nem elméleti oldalról mit tud hozzátenni? Ő mondja meg, hogy egy kamatcsökkentés kellően dekoratív, kellően szexi-e? Vagy megkóstolja és kielemzi a sav/tannin arányt és a nyomokban kiérződő, déli lejtőn termett, kőszáli kecske által leszart közepesen poshadó szamóca aromáját? Esetleg megy vele pár próbakört, lézerblokkolóval?
A monetáris tanács új tagjait jelölő gazdasági bizottság fideszes elnöke, Rogán Antal azzal indokolta az egytemi oktató jelölését, hogy vidéki gazdaságpolitikai műhelyekben is kiváló szakemberek vannak, nem csak a fővárosban, most pedig Kocziszky személyében ilyen ember kerül be a monetáris tanácsba.
Mivel ebben az országban a kiváló szakemberség körülbelül azt jelenti, hogy nem jelent az égvilágon semmit, ezért javasolnám, hogy a Monetáris Tanácsba válasszunk be egy kőszáli kecskét is. Meg vagyok győződve arról, hogy közöttük is szép számmal akad kiemelkedő képességű szakkecske, különösen akkor, ha a szakértelem fogalmát még csak meg sem próbáljuk bármiféle jelentéssel megtölteni. Vagy mondjuk önkényesen töltjük meg jelentéssel: tud-e szabályosan bogyósat szarni Cinkotai? Mibe, hogy a kőszáli kecske ebben köröket ver rá az összes létező vidéki gazdaságpolitikai szakműhelyre?
Vannak-e a kőszáli kecskének publikációi?
Miért? Cinkotainak vannak? Kérdezem. Mert én ehhez nem értek, mint ahogyan jó közelítéssel úgy tízmillió honfitársam sem igazán ért. Viszont van az a maradék párszáz, és a világban párezer (a nagyságrendet illetően sem vagyok biztos magamban, de nem hinném, hogy olyan nagyot tévednék) ember, akik értenek hozzá. Nagyon. A hozzá nem értők, tehát a maradék közel 100% azért lehet nyugodt mégis, mert van egy mechanizmus, ami valamelyes biztosítékot ad arra, hogy ezen kevesek hozzáértését tényleg érdemes elfogadni, és ez az, amiről a hazai közvélemény szinte alig tud valamit. Röviden arról van szó, hogy a nagyon hozzáértő kevesek szakmai lapokban publikálják mindazt, amit hozzáadni szeretnének a tudományukhoz, és az ilyen publikáció egy eléggé szigorú előzetes szűrés után megjelenve a szakmai közösség elé vettetik és az által szétcincáltattatik. Ezért is nem publikálnak irtózatosan hülyék irtózatosan nagy hülyeségeket tudományos folyóiratokban.
Ezért nincsenek a kőszáli kecskének publikációi.
Tehát teljesen alkalmas tanácstagnak, mert ezzel szemben van egy csomó pozitívuma, legyen elég ezek közül egy: szeretem őket fényképezni. Cinkotait ezzel szemben nem szeretem fényképezni. Remélem ez eléggé fideszkonform érv volt.
A kőszáli kecskének valószínűleg nincsenek publicisztikái sem. Tán még azt sem tudja, hogy mi a különbség a kettő között, de ez szerintem nem hátrány, mert a hazai közvélemény úgyszintén nem tudja mi a kettő közötti különbség. Viszont a kőszáli kecske többet szerepel publicisztikákban, mint Cinkotai, tehát alkalmasabb. A publicisztikának ugyanis az a lényege, hogy napilapban vagy egyéb periodikában jelenjen meg, a nagy tömegekhez szóljon, és lehetőleg minél több olvasót szerezzen a lapnak, mert abból dől a lé. A publicisztika szinte megköveteli, hogy abban hülyeségeket írjanak. Szeretjük a hülyeségeket, azért adunk ki pénzt, lásd még: kétfejű bornyú, villantások, valamint Cinkotai néhány publicisztikája.
A különbség egy példával is érzékeltethető: a publicisztika műfajába tartozik azt megírni, miszerint egy kőszáli kecske halálra öklelt egy kirándulót, és egy ilyen eseményről szóló publicisztikával jó eséllyel teli lesz a világ összes bulvárja, míg azt megírni, hogy az a nyamvadt kecske miért öklelhette fel azt a turistát, már a publikáció műfaji kategóriájába tartozik, és a helye valamilyen etológiával foglalkozó szaklapban lesz.
Követelem a kőszáli kecskét a monetáris tanácsba! Szebb, mint Kövér László nyiratkozás előtt, Pelczné kizárt dolog, hogy ne kedvelje, okosabb Schmitt Pálnál, vidéki, és a legfontosabb érvet már az előbb megírtam. Ja, és ha időnként tényleg agresszív a lelkem, mint ez az Illés nevű kollégája, az csak újabb érv a kinevezése mellett, hátha nálunk is felöklelne valakit. Például azt, aki kinevezte. Ebből is látszana, hogy a kőszáli kecske okosabb, mint a teljes jelenlegi adminisztráció.
