Róbert gazda egy sokezer holdas pagonyban él malackával, bár ez nem volt mindig így. De amikor én megismertem, már igen. És akkor se volt fiatal. Egy öreg paraszttól az ember két dolgot vár el; legyen öreg és legyen bölcs, s mert e két feltételnek már tizenöt éve is megfelelni látszott, annak ellenére se szakítottam meg vele a kapcsolatot, hogy nála zsugoribb, cinikusabb mizantrópot regényekben sem lehet fellelni. Jósnak se utolsó, annak idején előre megmondta, hogy az MDF-, a Horn-, a Fidesz-, a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány el fog bukni. A mostaniakról még nem nyilatkozott. A magyar valóság körberöhögésén kívül kedvenc szórakozása a nyugati civilizáció bukásának forgatókönyvein elmélkedni, így aztán ki mástól kérdezgettem volna a közel-keleti események hátteréről, mint tőle.
Kiskii: A most látottak alapján egy olyan megmozdulássorozattal van dolgunk, amely országról országra terjed. Kezdődött Tunéziában, átterjedt Egyiptomra, majd Bahreinre és Líbiára is. Valóban erről lenne szó?
(Bevezetőként egy olyan kérdéssel indítok, amely teljesen kérdésnek látszik, pedig nem az. Ez a riport készítésének egy nagyon fontos mozzanata, itt kell a néző tudomására hoznia a riporternek, hogy ő sokkal többet tud a témáról, mint a faggatott szakember. Ezt egy olyan álkérdéssel lehet a legjobban megtenni, amely tele van az olvasó (hallgató/néző) által unalomig ismert információval, majd a végére biggyesztjük, hogy "ugye?". A szakemberek java beleesik a csapdába. Mivel nem találja a kérdést, és azt hiszi, hogy a riportert nem szabad lehülyézni, nekiáll beszélni a témáról, és már sínen is vagyunk. De Róbert gazda nem az a szokvány riportalany, a kérdés hallatán azonnal lesajnáló hangnemre vált.)
Róbert gazda: Persze, hogy erről van szó, mi másról is lenne, hisz átterjedt. De mivel lelkes barátja vagyok az összeesküvés-elméleteknek, így még azt is meg merném kérdezni, hogy ezek az események vajon függetlenek voltak-é egymástól.
Erről jut eszembe, egy rendes riport mindig ad valami plusz intimitást a megfaggatott celebritásról. Nehogy szó érje a ház elejét, íme: Róbert gazda öblös, kényelmes fotelben ül, a fotellel szembeni falon a tanya életéről szóló valóságsó vágatlan képsorai futnak. Először azt hittem, a szeme villanásával szabályozza, melyik kép mikor következzék, de aztán megláttam a kezében a falatnyi távirányítót. Ahogy mondani szokták a magamfajta képzett újságírók, Róbert gazda keze rajta tartotta a szemét gazdasága ütőerének minden csínján-bínján.
K: Ezzel szemben viszont én azt kérdezem, hogy ezek az események összefüggnek-e egymással? Van-e egységes szervező erő, és ha van, mi az, s mik a céljai? Ha több ilyen lehetséges szervező is van, melyiknek mik lehetnek a céljai?
R: Mivel összeesküvés-elmélettel van dolgunk, kénytelen vagyok a tényekre hagyatkozni. Tény hogy itt mozgalom szerveződött. Tény, hogy egy mozgalomnak pénzre van szüksége a szerveződéshez. Így ha kiindulunk abból, hogy az ilyen mozgalomhoz pénzre van szükség, és eddig csak egyetlen adományozó ismerete be a tettét, gondolhatunk az Egyesült Államokra, mint a terjedés okára. A jó összeesküvés-elmélet nem foglalkozik olyasmivel, ami csak valószínűsíthető, tehát nem vehetjük bele az egyenletbe a fundamentalista iszlám pénzjuttató szerveit.
Ám most már a második kérdés is joggal felvethető, mármint hogy kinek az érdeke? És hát igen: természetesen a demokráciára vágyó és persze azt el nem érő népeken kívül a politikai változás az Usának és Iránnak lett kedvező.
Az Usának azért, mert Izrael megbízható szövetségese, Egyiptom meggyengül, így az USA régi álma, az izrali-palesztin megállapodás kikényszeríthetőnek látszik, még akkor is, ha Izrael nem úgy éli túl, mint szeretné. Az megint kategórián kívüli, mert nem tény, csak feltételezés, hogy egy izraeli-palesztin megállapodás elképzelhetetlen egy ilyen konzervatív gazda részéről, mint amilyen magam vagyok. Iránnak meg azért, mert végre a hadihajói kijutottak a Földközi-tengerre és lehetőségük nyílt Izrael nyílt provokálására az általa elvárt következményekkel.
Ez az amerikai-iráni együttműködés sikeresen keríti be Izraelt, lehetővé teszi a felszámolását, és ezzel megnyílik a lehetőség a fundamentalista iszlám előtt, hogy az arab népnek sehol se kelljen megosztani magát a hatalom és az iszlám kettőssége között.
Lehet, hogy nem a dolgok ezen kimenetele volt az USA elérendő célja, de hozzá lehetett szokni, hogy a dolgok így szoktak neki sikerülni. De a "lehet", az feltételezés, nem tény. A tény, hogy az USA ebbe pénzt és befolyást fektetett, tény, hogy most Izrael szomszédjának és békepartnerének a társadalmi berendezkedése megváltozik.
K: 1848-ban Európát egy polgári forradalmi hullám rázta meg. Van esetleg valami analógiája ezzel a mostani eseményeknek?
R: Gondolom, ha az 1848-as európai polgári forradalmakkal keresünk analógiát, természetesen azt nem fogunk találni, de ha az elmúlt évek narancsos forradalmait tekintjük, azzal már könnyebb lesz. Valószínűleg az a közös bennük, hogy egyik nyomán se jött létre valódi demokrácia, de hát ez előre látható is volt, hisz bizonyos egy főre eső GDP alatt az nehezen is képzelhető el.
K: Milyen kimenetekre lehet számítani, és ezek a kimenetek miképpen érintik Európát, az Usát, Izraelt és általában az euroatlanti összefogást? Hogyan rendeződhet át a közel-keleti erőegyensúly, ha sikeresek lesznek a tömegmegmozdulások? Itt kell visszautaljak arra a kérdésre, hogy vajon egységes gondolat rejtőzik-e valamennyi megmozdulás mögött?
R: Ennek a kérdésnek a megválaszolásához meg kéne komolyodni, de ahhoz mostan nincsen kedvem.
Pedig Róbert gazda komolyságát mi sem mutatja jobban, mint a fotel háta megetti fegyverszekrényben sorjázó gyilkos eszközök tömege. Kisgyilkoló, nagyölő, sörétes, golyós, mindenféle. Plusz a kardok, de azok nem a szekrényben, hanem a tanyavilágban megszokott módon a falon. Kiegyenesített kasza nincs. Pedig az adna egy további löketet a forradalomról szóló szavak hitelének.
K: Hát akkor haladj tovább az összeesküvés-elméleti vonalon, bár nem kapnék sírógörcsöt, ha komoly lenne a válasz.
R: Egy igazi összeseküvés-elmélet keretein belül szegényes a fantázia, mivel csupán a tényekre szabad támaszkodni.
Hogy az igazán szelíd rendszerektől a brutálisan kegyetlenig, az igazán szegény országoktól az igazán gazdagokig ugyanaz az elégedetlenség hajtsa a népeket az utcára és a rendszer megdöntésére, akkor mögötte irracionális okoknak kell állniuk. Ilyen irracionális okok keresése nem lehet egy összeesküvés-elmélet tárgya, így aztán azokat bárki kitalálhatja bármelyik újságból.
A kétségessé váló Közel-keleti politika pedig más és más elvi és gyakorlati álláspontot szokott megkövetelni az Usától és a jelentős európai hatalmaktól. Így — mint eddig mindig — az euróatlanti gondolat nem szárnyal. (Gondoljunk csak a nemrégi hatvan év eseményeire, amikor Izraellel nem hogy az Usa és Európa, de az egyes európai országok sem voltak hajlandók vagy képesek egységes politikára.) A Közel-Keleten kialakuló válságért és az euroatlanti kapcsolatok ebből fakadó lazulásáért pedig sem Oroszország, sem Irán nem fog könnyeket hullatni, hisz jelentősen emelkedhet az olaj ára, és az üzletnek se látszik rossznak egy ilyen válságos időben.
De legyen itt a történet vége, mert nem szeretem azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek nem happy enddel végződnek.
K: Ebből nekem úgy tűnik, ez az egész a szunnita Irán fennhatóságát vetíti előre, de hol az összekötő kapocs az iráni pénzek és a forradalmak eszkalálódása között?
R: Lehet, hogy Irán rossz kifejezéssel élve valóban egy kalifátusról gondolkodik, ami annyit jelent, hogy hegemóniát akar az iszlám világ felett, de nem tudni, hogy megelégszik-e azzal az iszlám világgal, ami van, vagy kicsit terjeszteni is szeretné ezt. Ez viszont nem alakítható ki az USA eszement politikája nélkül. Hogy a fundamentalista iszlám elképzelése megvalósuljon, ahhoz pont egy ilyen hülye USA és egy annál is marhább európai baloldal kell.
K: Az európai, illetve amerikai mulasztások, esetleg direkt tevékenységek játszottak tehát közre a most látható forrongások kirobbanásában?
R: Az iráni sikernek ez volt a záloga. Ki más tudta volna elintézni, hogy iráni hadihajók megjelenjenek a Földközi tengeren, ha nem az USA jelentős támogatása, amit az egyiptomi ellenzéknek adott? Honnan lenne elegendő és minőségi fegyvere azoknak az országoknak, amelyek kormányait épp most döntik meg, ha nem az Usából és Európából?
K: OK. De ha ez az egész Irán összehangolt akciója, hol vannak a tömegek éléről az üvöltő imámok? Sehol nem látom őket. A fentiek alapján nehéz elképzelni, hogy ez az egész helyzet csak úgy spontán kialakult, és Irán meg tétlenül örül, hogy ölébe hullik az aranyalma?
R: Majd hülyék lennének előbújni. Ráérnek, amíg megalakulnak a megbuktatni való átmeneti kormányok. Egyiptomban készen áll a Muszlim Testvériség, Algériában készen van valami hasonló, sőt Tuniszban is voltak robbantgatások, ami szervezett jelenlétre utal. Elég csak az iszlám fejlődésének a lehetőségét megteremteni, hatalmas lesz az magától is. Londonban, Párizsban meg Müchenben is sikerült kinőnie az aszfaltból, nem hogy a saját természetes közegében.
De hát nyilván van összeesküvés nélküli magyarázat is.
Itt lenne az ideje, hogy a ház ura kávéval kínáljon. Reklamálom rajta. Némi töprengés után intézkedik. A kávé ezüst csészében érkezik, az meg ezüst aljon. Először azt hiszem, egyben van az egész, mert a csésze fülénél emelve jön vele az alj is, de amikor a számhoz közelítem, a csészealj decensen lecsörren a perzsára. Róbert gazda azzal a tekintettel pillant rám, amellyel a már elhasznált, de kényszerből újra elővett lószerszámra szokott az uradalmi kocsis.
K: Végül is az arab világban a szunniták vannak többségben, de a világi kormányok jószerivel mindenhol siíták. Sehol nem hallatszott egy olyan hang, hogy a mecsetekben buzgólkodnak és lázítanak?
R: Ugyan, ugyan! Ékesen bizonyítja ezeknek a tömegmegmozdulásoknak a spontaneitását, hogy ugyanazon a napon egyformán kezdett gondolkodni a sok fiatal Kairótól a sötét líbiai faluig. Egyszerre csak mindnek eszébe jutott, hogy a demokrácia nélkül elképzelhetetlen az ő személyes boldogulása, hát belakatolta a feleségeit a hátsó szobába, és elsietett a fővárosba a demokráciáért tüntetni. Ez a realista magyarázat.
A demokrácia melletti kiállás az USA és Európa minden nemzete és kormánya szerint támogatandó. Ám ha megjelent volna a tüntetéseken az iszlám, az USA és Európa megmentette volna az általa kedvelt diktátorokat vagy a gyerekeiket. A demokrácia az, amit most e tüntetések és lázadások elismerésével támogatnak. Az iraki meg az afganisztáni demokrácia sikersztorija meggyőzte őket, hogy itt is egy nemes ügy mellett állnak ki.
Róbert gazda ezen a ponton elvonult táplálkozni, ám hogy addig se maradjunk bölcsesség nélkül, felszólított, fejtegessem neki kicsit addig a múltat. Mivel a múltat elemezni sokkal könnyebb, mint a jövőt, vállalkoztam rá, hogy megszínesítem a koleszterinbevitel fáradságos pillanatait. De ezt nem osztom meg a nagyérdeművel, mert annak van magától is annyi esze, hogy lássa a múltat. Csak a konklúziót skribálom ide: nehéz ügy a demokrácia-export. Eddigre Róbert gazda lecsapta a bajszáról a faggyútörmeléket, hátravetette magát a fotelben, és a teljes életet élő vidéki emberek szokása szerint lötybölgette kicsit a 30 éves Henessyt a pohárban, mielőtt belekortyolt volna. Aztán visszatért a vesszőparipájára.
R: A napokban átkel a Szuezi-csatornán két iráni hadihajó és a Földközi tengerre törekszik, tán a szíriai partok közelébe. Az elmúlt napok egyetlen lényegi eseménye ez volt.
Köztudott, hogy az USA támogatta az egyiptomi ellenzéket: ezt saját maga jelentette be. Továbbá az USA és az európai országok kiálltak a békés hatalomváltás mellett, és felszólították a kormányokat az erőszak kerülésére.
A világ folyamataira nézve több fontos dolog nem történt, és ez nem összeesküvés-elmélet, ezek a szigorú tények. A hadihajók megjelenésének vannak előzményei, és nyilván következményei is lesznek.
K: OK. De mikor eszmél fel az USA, hogy ezt elkúrta, nem kicsit, hanem nagyon? Bár ez nem is fontos kérdés. A fontos az, hogy mi oka volt egyáltalán az Usának arra, hogy felborítsa az erőegyensúlyt Egyiptom felhergelésével? Mit akart ezzel elérni?
R: Egymást követő amerikai elnökök sora akarta létrehozni az palesztin-izraeli megbékélést, de azt köztudottan nem lehet, mert a palesztinokat a többi arab nem azért tartja, hogy béke legyen. Az izraeli konfliktus az iszlám egység megteremtésének. alapja Az USA nagy ravaszul azt gondolta, hogy a zsidók ne érezzék biztosnak a hátukat: elcsapja az egyiptomi főnököt, így meggyengül Izrael háta, és kikényszerítik a megbékélést.
És ha az utóbbi fél évben az összes mecsetben az összes mullah pontos forgatókönyv szerint hergelte az igazhívőket, arról honnan tudhatott volna a nyugat? Amikor Irakot mentek az amerikaiak levadászni, akkor se szólt előre a hírszerzésük, hogy a törökök nem fogják őket átengedni, így aztán háborúzhattak fele akkora sereggel, mint amekkorával tervezték. Hogy te is értsed, ha a Barcelona és a Zalaegerszeg játszik, esélye nem lesz a Barcelonának, ha a csapatból hat ember Debrecenben száll le a vonatról.
K: Na, ebben van őrültség, ha nem is rendszer.
R: És be is jött, mert Izraelnek meggyengült a háta, de nem fog létrejönni a megbékélés, mert az araboknak az nem érdeke. A másik fele a dolognak tehát nem jött össze. Így aztán létrejöhet helyette — rossz és értelmetlen szóval — mondjuk egy kalifátus. Hogy miért nem ismerte fel az USA, hogy a konfliktus feloldását nem elsősorban az izraeli merevség gátolja, nem tudhatom: sose voltam még amerikai elnök.
K: Ergo: az egyetlen lehetőség ebben a percben, ha Izrael török és orosz felségjelű gépekkel szaúdi felszállópályákról indulva szarrá bombázza Teheránt.
R: Ez a lehetőség egy komoly összeesküvés-elméletbe nem fér bele.
Az éltes korú potentát ez utolsó mondatát már félálomban mondta. Alvó embert meg hiábavaló kérdezni. Persze azért megpróbáltam, de mintha megakadt volna az öregben a lemez, bármit kérdeztem, újra csak ugyanazt a két mondatot felelte:
R: Köztudott, hogy az USA támogatta az egyiptomi ellenzéket, ezt saját maga jelentette be, továbbá az USA és az európai országok kiálltak a békés hatalomváltás mellett és felszólították a kormányokat az erőszak kerülésére. A napokban átkel a Szuezi-csatornán két iráni hadihajó a Földközi tengerre. A szíriai partok közelében fognak hajózni, talán a legközelebbi, segélyt szállító hajóknak már lesz kísérete. A dolgokat nem tartom egymástól függetleneknek. Az egyik előzménye a másiknak, a másiknak meg lesznek következményei.
K: Ezt már mondtad.
R: Tudom, én mondtam. De szerintem ebben a két mondatban benne van, minden a többit csak azért mondtam, hogy te is megértsd.
A legjobban akkor szeretem, amikor hízeleg.
