maroz kolléga zseniális írásának olvastán jutott eszembe,
hogy ma van barátunk, kollégánk, a legelső Vincent,
Orbán Viktor név- és születésnapja.
Ez alkalomból, kigugliztam egy régi írásom a Korridorról.
Orbán Viktor a helyét keresi
I.
Pierre Bezuhov a többi orosz fogollyal együtt a régi szmolenszki országúton menetelt. Napi negyven versztát tettek meg. A francia gárdisták siettek, hogy idejében érjenek Malojaroszlavec alá, mert a várost már majdnem teljesen bekeritették Dohturov tábornok kozákjai.
- A hadtudomány szerint - morfondírozott félhangosan Bezuhov - minél nagyobb a hadsereg, annál nagyobb az ereje. "Les gros batallions ont toujours raison".
- Vagy inkább vigyen egy-két szál karórépát! - vágott közbe egy ismeretlen.
- Csak nem Alekszandr Ivanovics Razborov gróf személyesen? - kapta fel a fejét Pierre.
- Nem, én Orbán Viktor vagyok, a helyemet keresem. Ugye ez az Anna Karenina? - válaszolt az ifjú.
- Két polccal lejjebb, két polccal lejjebb - dünnyögte szomorúan Bezuhov, és teljesen elment a kedve a meneteléstől. Az újabb kiadásokban már nem is ő szerepel, ugyanis az első adandó alkalommal megszökött, és rövidárukereskedést nyitott a Vazsinszkij Proszpekten.
II.
- A költségvetési expanzió, változatlan reálkamatlábak mellett, balra tolja a likviditáspreferencia görbét és ezáltal a marginálishaszonráta eléri Pareto-optimumát - írta fel legkedvesebb összefüggését a táblára William D. Nordhaus, a Yale Egyetem makroökonómia professzora.
- Elnézést, tanár úr, de nem éri el - szólt közbe félénken egy pakisztáni diák a második sorból.
- De hát balra tolja a likviditáspreferencia görbét....- ismételte meg zavartan Nordhaus professzor.
A likviditáspreferencia görbe azonban teljesen mozdulatlan volt, a marginálishaszonrátáról mit sem szólva. Csak álltak, mint a karórépa.
- Professzor!!! Orbán Viktor lába beakadt a kibocsátásmaximalizálási görbe alá, és a felsőteste beszorult egy aggregált keresleti mutató meg egy konjunktúraciklus közé!!! - kiáltozták a diákok. A portást kellett hívni, hogy kiszabadítsa, még létrát is hoztak a B épületből.
III.
Everaldo Rivelinohoz játszik, majd Tostao kapja a labdát, felnéz, kiugratja Carlos Albertót, aki elfut a szélen, kicselezi Bonisegnát, középre ível, Pelé az ötösön érkezik, és GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!! Brazília 5:1-re vezet a labdarúgó világbajnokság mexikói döntőjében!!! De mi ez? A játékvezető a tizenhatos szélén locsolgató Orbán Viktorra mutat! Hát nem jó helyen van! Igen, az ismétlésen világosan látszik, hogy kihagyta a karórépát. A rododendron megvolt, a fikusz is, de a karórépa teljes terjedelmével, nyújtott lábbal, a labda elrúgásának pillanatában, ahh, micsoda könnyelműség, marad a 4:1, stúdió.
IV.
"People of Britain! Do recount the marrowcarrots!"
"Britannia népe! Számoljátok újra a karórépákat!
(Oliver Cromwell sírfelirata)
V.
Fülig Jimmy nagy lelki rugalmasságról tett tanúbizonyságot. Elveivel ellentétben, szinte csak nevelési célzattal vágta állon a "Nótáskedvű légiós szereti a karórépát" című dalt hamisan intonáló maláj birkózóbajnokot, aki kecses ívben repült Lord Crimshaw ölébe. Két arab matróz nehezményezte Jimmy eljárását, de Mr. Fülig meggyőző érveinek hatására eltekintettek a további kritikai észrevételektől (valamint szinte teljes felső fogsoruktól).
- A kultúrában nem ismerek tréfát, ez az arcpofikám - közölte Jimmy a kocsma közönségével. A szőrszálhasogatók által ars poeticának ismert kifejezést Jimmy egy marseille-i könyvelőtől tanulta, akinek irodalmi jellegű nézeteltérései támadtak a francia hatóságokkal, és ezért rövid bentlakásos jellegű továbbképzésen vett részt egy szakmai intézményben. Orbán Viktor ekkor Jimmyhez lépett, és közölte, ő mindezek ellenére polgári köztelevíziót akar, Oránban vagy máshol. Elkövette azt a hibát, hogy eközben, mintegy nyomatékként, megfogta Jimmy vállát. Később a kórházban újságírók előtt kijelentette, hogy félreinterpretálták a szavait.
VI.
Júlia : Oh, Romeo, miért vagy Te Romeo,
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el!
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.
De csitt, ki ez ? Egy ifjú jő s
a változékony Hold sápadt sugára
termetére fénykévét vete.
S most felém jöve, oh, lányos pír,
boríts arcomra fátylat.
Orbán Viktor: Én csak a helyemet keresem, kisasszony.
Julia : Szép idegen, beösmerém, szavad nem értem.
Hisz helyed, miként a jámbor
sólyommadárnak ott lészen, hol
tenmagad valál.
Orbán Viktor: (Komolyan, mindenki ezzel poénkodik, William, ne csinálj ebből limericket, hagyd ki a "mindenki hozzon még egy karórépát" viccet),
Szóval: sokan voltunk, Madame…
Júlia : Értem én szavadnak édes dallamát.
Mint csepp a véghetetlen óceánban,
sokan voltatok, tehát elegen.
S a bölcs nép megbízását újra elnyeréd,
miként hű szívem, szerelmem Rómeót.
Oly nagyszerű ez, örömödben véled együtt valék.
Orbán Viktor: Mondám, tündér William, jó anyáddal,
ki Stratford szép városában, Avon folyónak
partján megszüle, s ki a gaz megszálló
skótokkal maroknyi krumpliért volt, hogy úgy ne mondjam, kedves,
vele szórakozz, ne velem.
THE END
