E héten újra az ideg-elme kategória van soron.

Mi mindig békén, árván éltünk,
Az imánk halk volt, a mosoly tiszta,
Rút sírba dobtak s nem volt vétkünk,
De most orkánként feldübörög a szónk:
Pozsonyt vissza!
Pozsonyt vissza!

Harsogj velünk, hit, -szent tüzet adón,
Kínzott, rab lelket hass át, szikra.
Halld: eskü zeng s rá átüzen a dóm,
Harang, hit, Isten, ég így akarja:
Kassát vissza!
Kassát vissza!

Örömre gyúlnak bércek, bánatarcok,
Szent, szomju vágyunk Isten issza,
Hegyekig zeng, havasig harsog
Egekből dörgő vér- és kardparancs:
Mindent vissza!
Mindent vissza!

V. Molnár Balázs: Simogatnám arcodat, Magyar

- 2004. december ötödikének éjjelén -

Simogatnám arcodat, Magyar,
Bújnál kezemhez édesen,
Már nem fájna a múlt,
Már nem lenne félelem.

Simogatnám arcodat, Magyar,
Könnyed érintené kezem,
Könnyedben úszna mosolyod,
Mint a hajó a tengerben.

Simogatnám arcodat, Magyar,
Úgy érintenélek,
Ahogy Magyar szív teheti
Tenyerébe a Magyar szívet.

Simogatnám arcodat, Magyar,
S Te várnád dédelgető karom,
De bilincs fogja le kezemet,
Bilincset tesz rám a hatalom.

Simogatnám arcodat, Magyar,
Hajajj, mily régen vártuk már ezt,
S most mégis azt mondták,
Nem lehet, nem lehet!

Simogatnám arcodat, Magyar,
S hiába mondja nékem a hatalom,
Ne tedd! Én az arcodat, Magyar,
Bilincsben is örökké simogatni fogom...

Wass Albert (1995): Ébredj magyar!

Nemzetemet dúlta már tatár,
harácsolta török,
uralkodott fölötte osztrák,
lopta oláh, rabolta cseh.
Minden szomszédja irigyelte mégis,
mert keserű sorsa
istenfélő nemzetté kovácsolta.
Becsület, tisztesség, emberszeretet
példaképe volt egy céda
Európa közepén!Mivé lett most?
Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!
Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!
Hát magyar földön már nem maradt magyar
ki ráncba szedné
ezt az ősi portán tobzódó
sok-száz idegent?
Ébredj magyar!
Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor
ez a megveszekedett új történelem!