"Nemzeti imádságunk közös éneklése kifejezi, hogy nem felejtjük el: Magyarországot, szeretett hazánkat, a magyar választókat képviseljük, párthovatartozástól függetlenül. Továbbá erőt ad az aznapi munkához és kifejezi alázatunkat a munka és az általunk képviselt embertársaink iránt. Segít felszámolni az ország és az Országgyűlés sajnálatos megosztottságát, hisz a minden magyar ember számára szent, közös dolgaink egyike a Himnuszunk" — áll Kovács Péter (Fidesz) parlamenti képviselőnek abban a javaslatában, amely szerint a parlamentnek a Himnusz eléneklésével kellene kezdenie üléseit.
Eszerint az előző ciklusban, amikor a Fidesz képviselői kivonultak minden olyan alkalommal, amikor Gyurcsány felszólalt, nem Magyarországot (gy. k. szeretett hazánkat), nem a magyar választókat képviselték, hanem kizárólag a párthovatartozás számított. Nem éreztek alázatot a munka és az általuk nem képviselt embertársaik iránt és az Országgyűlés megosztottsága nem sajnálatos, hanem szórakoztató dolog volt.
Ez az egész ismerős valahonnan.
A Dicsőséges Hűségeskü Hadjárat szinte egyik napról a másikra szökkent teljes virágjába, és Black kapitány elragadtatottan látta magát a mozgalom élén. Most tényleg fülön csípett valamit. Minden harcállományban levő tisztnek és katonának hűségesküt kellett aláírnia, hogy az elhárítósátorban megkaphassa térképtáskáját, egy másik hűségesküért szilánkvédő öltözéket kaptak meg az ejtőernyőraktárból ejtőernyőt, egy harmadik hűségesküt Balkington hadnagy, a gépkocsi-előadó tiszt kezébe kellett letenniük, hogy felülhessenek valamelyik teherautóra, ami a századkörletből a reptérre szállította őket. Hűségesküt kellett aláírni a zsoldjukért a pénzügyi tisztnél, hűségesküt, hogy megkapják külön ellátmányukat, hűségesküt, hogy az olasz borbélynál megnyiratkozhassanak. Black kapitány számára minden tiszt, aki támogatta az ő Dicsőséges Hűségeskü Hadjáratát, versenytárs volt, és napi huszonnégy órán át tervezett, tárgyalt és intrikált, hogy egy lépéssel előttük járjon. Nem akart senki mögött második lenni hazafiúi odaadásban. Amikor más tisztek az ő példáját követve saját külön hűségesküt vezettek be, ő egy lépéssel ismét elébük vágott, és minden kurvapecérrel, aki belépett az ő hírszerzősátrába, két hűségesküt íratott alá, aztán hármat, aztán négyet. Aztán beindította az engedelmességi fogadalmat, aztán A csillagos lobogót, egy kórussal, két kórussal, három kórussal, négy kórussal. Valahányszor Black kapitány megszaladt versenytársaitól, gúnyosan rájuk támadt, amiért nem sikerült fölzárkózniok. Valahányszor fölzárkóztak, tűnődve visszavonult, és kiagyalt valami új stratégiát, aminek segítségével gúnyosan megint rájuk támadhatott.
Magyar címert ábrázoló kitűzőt kaptak a minap a központi közigazgatásban dolgozók a kormánytól. A kitűzőt egy kísérőlevéllel együtt adtak át valamennyi érintettnek. A levélben az áll, hogy a kabinet szerint a köztisztviselőknek ajánlott hordani a kitűzőt. Mint írják: "senkit nem akarunk megakadályozni hazafias érzései kifejezésében" — számol be a stop.hu.
Ez is ismerős.
Daneeka Doki kemény volt, mint az acél.
- Honnan veszi olyan biztosan, hogy Őrnagy őrnagy kommunista?
- Hallotta valaki, hogy tagadta volna, mielőtt mi vádolni nem kezdtük? Nem hallotta. Látta valaki, hogy akár egyetlen hűségesküt is aláírt volna? Nem látta.
- De hiszen maguk nem engedik, hogy aláírja.
- Persze, hogy nem engedjük - magyarázta Black kapitány. - Egész hadjáratunk értelmét veszítené, ha engednénk. Nézzen ide, magának nem kötelessége vállvetve együtt haladni velünk, ha nem akar... De mi értelme van akkor a mi kemény munkánknak, ha maga most orvosi ellátásban részesíti Őrnagy őrnagyot, amikor Milo már elkezdte halálra éheztetni. Nézze, én eltűnődtem azon, mit fognak majd gondolni az ezrednél arról az emberről, aki biztonsági óvintézkedéseinket megfúrja. Lehet, hogy át fogják vezényelni Óceániába.
Daneeka Doki villámgyorsan megadta magát.
Tisztázzuk: a Dicsőséges Hűségeskü Hadjáratnak semmi köze a hazafisághoz, az ország, az állam párthovatartozástól független szolgálatához vagy a munkavállalói lojalitáshoz.
Nem születnek jobb törvények a parlamentben, nem lesz érdemi egyeztetés, kulturált vita és konszenzusos döntés attól, hogy a képviselők eléneklik a Himnuszt. Nem fog jobban húzni az a köztisztviselő, aki kitűzővel jelzi, hogy vállvetve halad azokkal, akiknek a céljait nem is ismeri, de bármikor indoklás nélkül kirúghatják. Ezeknek az ötleteknek egy célja van: hazafiatlannak, árulónak, kerékkötőnek, a várható kudarcok bűnbakjának bélyegezni azokat, akik kilógnak a sorból, akik vitatkoznak, kételkednek, kritizálnak, az ellenséggel fraternizálnak, akik nem csatlakoznak a bohóckodáshoz.
Csak nem akarják, hogy átvezényeljék őket Óceániába?
