Lassan másfél éve, hogy a Vincentblog focitörténeti sorozatot indított, mely a mexikói Mundialig kísérte a magyar foci utolsó nagy korszakának eseményeit. Blogunk történetének egyik legsikeresebb sorozata volt.
Idény nyáron lesz 25 éve, hogy a magyar futball utoljára vett részt a legjobbak seregszemléjén. LamiÁrpád vendégszerzőnk arra vállalkozott, hogy mostantól hétről hétre időutazást tesz, vissza 1986-ba. Mit írtak, mi történt, hogyan készültünk negyedszázada ilyenkor a nagyreményű világbajnokságra? Korabeli újságok, híradások, nyilatkozatok események és személyes emlékek tükrén át követjük a korabeli eseményeket, mérkőzéseket.
Február 1-7
Grosics Gyula 60 éves! A legendás kapust, a Volán elnökét – mai időkhöz képest – visszafogottan köszöntik születésnapján, maga az ünnepelt egy kicsit megkeseredett nyugdíjasnak tűnik. A focira kiéhezett szurkolóknak egy kis farsangi ajándék: az előzőleg Zalaegerszegen teremtornázó Dinamo Kijev az Újpesti Dózsával játszik edzőmeccset, ahol aztán – de ismerős szófordulat – “érvényesült a nagyobb tudás”, vagyis 1-4.
Dinamo Kijev: Mihajlov (Csanov)-Olefirenko, Baltacsa, Jevszejev, Demjanenko-Procjuk, Jakovenko, Besszonov, Kuznyecov-Mihajlicsenko, Blohin.
Újpesti Dózsa: Rózsa-Szűcs, Kovács, Kozma, Szabó-Horváth, Rostás, Grósz (Haaz)-Schróth Balogh I., Selmeczi
Gólszerzők : Mihajlicsenko (3), Blohin / Rostás.
Mindenesetre Lobanovszkij elfogadná Rostást és Schróthot az Újpestből, ami, talán ma már jobban is értékeljük, hatalmas dicséret volt. Ezenkívül egy meglepően formabontó Blohin-interjú: a szovjet sztár kifejezetten morcosan, egykedvűen válaszolgat, az ok a rosszkedvre ? Talán az interjú végén rájöhetünk: “Külföldre szerződni nem csupán szándék kérdése ...”. Az ekkor már 34 éves sztárnak még 2 évet kell várnia, mire – képességeihez mérten nyilvánvalóan aprópénzért – Ausztriába szerződhet.
Blohin két hónappal később, a KEK döntőben
A magyar szurkolók figyelme eközben a távoli és ismeretlen Katarra összpontosul, ahol a magyar válogatott – ma már nyilvánvaló, hogy kizárólag készpénz gyűjtés céljából – három meccset játszik a thaiföldi középcsatárral felálló Ázsia válogatott illetve Katar ellen, az annyi mint 3x25.000 dollár. Szakmailag a maximum, ami elmondható, hogy ekkoriban kezdett a kapitány “beleszeretni” Bognár György-be, és ekkor debütált a 19 éves Vincze Pilu is, aki a “TBSC játékosaitól és dolgozóitól” még gratuláló táviratot is kapott a messzi Magyarországról. Az esetleges VB részvételt firtató kérdésre Pilu szerényen annyit válaszol, bár nagyon szeretné, de Gyuri bácsi elmagyarázta neki, hogy legyen türelmes, övé a jövő de a keretben van jó néhány játékos, akinek ez lehet az utolsó VB-je (egy próféta szólt …).
Pilu ma, Felcsúton : soha nem játszott VB-n
Reménykedjünk abban, hogy valaki majd valamilyen hivatalos minőségben ott lesz Katarban 2022-ben, mindenesetre anno az utazó keret ez volt:
Disztl P, Szendrei, Andrusch (utolsó válogatottsága ezen a túrán volt) - Sallai, Kardos, Disztl L., Nagy A. Garaba, Balog T., Péter, Herédi, Hannich, Détári, Bognár Gy., Kiprich, Vincze I., Kovács K., Esterházy, Dajka, Hajszán.
Doha
Természetesen csapataink túráznak is, ez már nem a Dél-Amerikába ingajáratban közlekedő csapatok korszaka, az lejárt már vagy 10-15 éve, a legtöbben a fél-Nyugatnak számító Jugoszlávia felé veszik az irányt, így tesz a Videoton, a Pécs, a ZTE, többek között. A klíma nem trópusi, de legalább néhány üveg márkás konyakot, menő farmert, hanglemezt és rizses csokit hadd vegyenek a játékosok, hangulatjavítónak. Apropó Jugoszlávia: ezen télen a kieséstől fenyegetett Vojvodina magyar játékosokban látja a reményt, egészen pontosan az akkor 33 illetve 35 éves Borsó János és Dárdai Pál játékintelligenciájában. (A bennmaradás nem sikerült, a jugoszláv futball addigi legbotrányosabb évadja után).
Ennél egzotikusabb úti céllal csak az MTK büszkélkedhet: meghívást kaptak Izraelből. Ha már felkészülési mérkőzések: a Haladásban próbajátékon van egy holland amatőr játékos, Smeets, a Fradi (Kvaszta, Palkovics, etc) egy hideg havas hétköznap 2000 nézőt vonz Mezőtúrra (az ellenfél a H. Szabó Lajos SE… már akkoriban sem tudtam, ki lehetett ez az elvtárs, hogy csapatot neveztek el róla). Az pedig, hogy a Vasasnál komoly gondok vannak, nyilvánvaló, mivel visszahívják a Síküveggyárban (…) játszogató, egykori “tékozló fiút”, Kovács Istvánt, aki elmondja, a múltban talán a legnagyobb gond a “lobbanékony természete” volt… . És egy mínuszos hír: a harmadosztályú Bonyhád szerződést bontott a vezetőedzővel, Tornyi Barnabással.
Ekkoriban kezdődött és még heteken át folyt a brazil szappanopera, mely szerint: jönnek-e a brazilok Európába vagy nem? Minden napra jut híranyag, annyi már kivehető, hogy Tele Santana nagyon nem akar, de a kártérítés túl magas lenne a már lekötött mérkőzések miatt, mintegy 80 ezer dollár (lehet, hogy jobb lett volna nekünk?). Mindenesetre komolyan felmerül, hogy a szurkolókat majd egy NSZK-Magyarország mérkőzéssel kárpótolná a két szövetség, mégiscsak a VB két esélyes csapatáról lenne szó.
Ugyancsak ekkoriban váltak a magyar újságolvasók szinte “bejáratossá” a Sportkórházba. A hónap kezdődött Róth műtétjével, ami jól sikerült, a diagnózis szerint “hat hét múlva már elkezdheti a könnyített edzéseket.” Ízlelgessük egy kicsit ezt: a magyar válogatott egyik oszlopa, hátvédsorának kulcsjátékosa március közepén – a VB előtt alig 2 hónappal – elkezdheti majd a könnyített edzéseket, feltéve, hogy addig minden jól halad. Ugyanekkor műtik Zsinkát is, aki bár 1 évvel azelőtt még Benidormban készült a válogatottal, most erről már nincs szó, az örök ígéretek sorát gyarapítja ő is.
Az Ázsiából Athén érintésével hazaérkező válogatott nagy része Kispest felé veszi az irányt, egész kolumnás cikk foglalkozik azzal, hogy ismét együtt a nagy család csapat, ezt a Weimperrel felálló Kazincbarcika (vezetőedző: Kaszás Gábor) bánja – 6:0. Mivel ekkor rövid időre hazánkban tartózkodik Garaba Imre, egy nagy interjú is készül vele, ahol elmondja, épül a családi ház, jó lenne a 75-szörös válogatottságot elérni, a VB-n pedig biztos a csoportból a továbbjutás, mivel ez egy “mérnöki pontossággal megtervezett csapat”. Végülis, a háromból kettő sikerült neki, nem rossz arány.
Már bőven voltak magyar légiósok is, igaz, már akkor sem az európai élcsapatokat kellett figyelnünk, ha kíváncsiak voltunk rájuk. Mai szemmel feltűnő, hogy míg nálunk a bajnokság szünetel és a csapatok vajas-kenyér túrákon vesznek részt, szerte Európában pattog a labda. Így megtudjuk, pl., hogy Mannheimben Török a kezdőcsapatban szerepelt (Bundesliga!), a török Bursa-ban Tulipán (RIP) és Kerekes míg a neves Denizliben Varga általában kezdő, ez utóbbiban Kuti gyakran kispados, a görög ligában pedig Szabó József két góllal mutatkozik be. Az Austria Wien-re is oda figyeltünk akkoriban, Nyilasiék Egyiptomban túráztak, ahol: Egyiptom-Austria Wien 7-0.
Tulipán Mihály; élt még 4 hónapot
Egyebekben, a holland szövetség – mielőtt végképp nevetségessé válna – immáron hivatalosan is megengedi, hogy Cruyff legyen (maradjon) az Ajax edzője, edzői képesítés nélkül is (ugyanekkor: Ajax-Alkmaar 8:2). Az NSZK-ban a Bréma vezet a Bayern előtt, Angliában pedig az Everton (amely, ugyebár, BEK szereplésben semmiképpen nem reménykedhetett). A sztárhírek közül kiemelkedik, hogy Platini hosszabbított a Juventusnál, bár voltak ajánlatai Angliából is, de azt a fél évvel azelőtti estét nem felejti… . Érdekesség és esetleg nem véletlen, hogy Franciaországból, -ról már-már tendenciózusan negatív híreket olvashatunk, pl. az ilyen-olyan belső botrányokról, de a focijukról nem sokat. Talán egyfajta lélektani ráhangolás volt ez, megelőlegezve egy magabiztos szovjet-magyar továbbjutást a VB csoportunkból… . Emlékeztetőül: ekkoriban Franciaország az EB és olimpiai cím védője, Platini zsinórban háromszor aranylabdás (egyszer Tigana-t megelőzve). Avellino-ban az előző VB döntő “visszavágóján”: Olaszország-NSZK 1-2
Olaszország: Galli (Tancredi)-Bergomi, Cabrini, Baresi, Vierchowod-Tricella, Conti, (Vialli), Bagni (Galderisi)-Serena, Ancelotti, Altobelli (Massaro).
NSZK: Schumacher-Buchwald, Herget, Briegel, K.H. Förster-Augenthaler, Rolff, Matthäus, Magath-K. Allofs (Gründel), Rummenigge.
A sportnapilap megkezdi a VB-re való ráhangolódást, két sorozat is indult Török Péter tollából, az egyik a 23 csapatot mutatja be, ezúttal Algéria van soron, amely a 4 évvel azelőtti gazságot-igazságtalanságot próbálja majd helyrehozni (teljes mértékben sikertelenül), a másik sorozatban a neves szakíró merészen arra vállalkozik, hogy bemutatja, kik lehetnek majd a VB sztárjai; ezúttal Uruguay Hercegében érzi a nagy kiugrás lehetőségét, tulajdonképpen joggal: 2 évvel azelőtt dél-amerikai aranylabdás, utána kétszer egymás után gólkirály az argentin ligában, mikor, ha nem most?!
Enzo
Jövő kedden 1986 februárjának második hetét idézzük vissza.
