Sehol sincs megírva, hogy egy politológusnak nem juthatnak eszébe önálló gondolatok. Az önálló gondolat nem igényli a forrás megjelölését. De amikor a Vincent nyolcadikán előáll egy sejtéssel, majd Török Gábor 12-én előáll ugyanazzal, az olvasó legalábbis cicceg egy rosszallót.
De ma nem erről akarok teljesen fals gondolatokkal előállni, hanem a hatalom építéséről és gyakorlásáról. Mint azt haladó gondolkodónk, az indexfórum szerte népszerű pindiy bő évtizede már kifejtette, a kormánynak egyetlen érdemleges feladata van, mégpedig az, hogy megnyerje a következő választásokat is. Hogy emellett vannak neki víziói gazdaságról, alkotmányról valamint az eb- és újságírótartás helyes voltáról, mellékes kérdések.
Az Orbán kormány azonban nem ennyire kisstílű, ők ciklusokon, hogy ne mondjam, nemzedékeken átívelő kormányzásban gondolkodnak. S már 1998-ban is ezt tették. Az emberi elme hajlamos elfeledkezni a múlt kellemetlenségeiről. Mint például arról, hogy 2002-től 2010-ig bezárólag nem létezett olyan kormányzati, minisztériumi előterjesztés-tervezet, sőt, ötlet, mely már másnap fel ne bukkant volna valamelyik csahosmédiumban. És mellesleg kevés olyan nyomozati, ügyészségi dokumentum létezett, amely ha a szükség megkívánta, ne került volna ki a rendőrség, ügyészség fiókjaiból. És ne feledkezzünk el arról, hogy, Kövér Lászlónak időnként hamarabb jutott tudomására valamely titkosszolgálati információ, mint a kormányéra.
Ezek a kellemetlenségek arra vezethetők vissza, hogy a Fidesz már 1998-től szisztematikusan nyomta be a pártembereit a kormányzati szférába. És ők emiatt hálásak voltak. Nem úgy érezték, hogy az államnak tartoznak felelősséggel a tevékenységükért, hanem biztosak voltak benne, hogy az állam tartozik felelősséggel a Fidesznek. Mély meggyőződéssel hittek benne, hogy az MSZP választási csalással győzött, ilyeténképpen csak bitorolja a hatalmat annak jogos tulajdonosától. Nameg hát – őket a Fidesz ültette a helyükre, a hűségük a Fideszt illeti. Hogy tehették volna meg, hogy ne adjanak választ bármilyen kérdésre, amit a Párt tett fel nekik?
Amikor Gyurcsány elmondta szenvedélyes elkúrásbeszédét, s az önkormányzati választásokon a Fidesz megerősödött, elkezdődött a második szakasz. Két év alatt takarítónőig lemenően lecserélték az önkormányzatok személyi állományát. Konkrétan. Nem maradhatott az, aki MSZP-s volt, és nem maradhatott az sem, aki nem volt fideszes. Aztán jött 2010, és a Fidesz letarolta az országot. Államot, önkormányzatokat. És takarítónőig lemenőleg cserélték le a személyzetet. Persze ennyi emberük azért nem volt, de még annak ellenére is neveztek ki osztályvezetőket, hogy az új kinevezett gyakorlatilag a saját asztalát se találta meg önállóan a hivatalban, mert a régi, mint emeszpés, vagy csak nemfideszes káder egyszerűen megbízhatatlannak minősült. Háromszáz kormányzati hivatal, intézmény, háromezer önkormányzat, és akkor alsó hangon ötvenezer hithű pártpolgár ül jelenleg az íróasztalok mögött. Ezek közül ötezer a választott tisztségviselő.
(Félre: A kormányzati ciklus pedig az attól való félelem jegyében kezdődött, hogy az ellenség emberei minden poszton ott ülnek, és semmi másra nem várnak, mint hogy keresztbe tegyenek a kormányzati akaratnak, és talicskán tolják be a maszop székházba a kormány előterjesztéseit, ötleteit, hogy azokat az ellenzék aljas megjegyzések kíséretében megjelentesse a Népszabadság és a Financial Times hasábjain. Érthető félelem ez attól, aki 8 éven keresztül űzte ugyanezt a technikát. Tehát a kormányzati intézkedésekkel ki kellett kerülni az árulókat, és erre remek megoldás volt a törvények képviselői önálló indítványok alapján való megalkotása. Most már lassan befejeződik a tisztogatás, és a friss, mihez sem értő káderek beletanulnak a dolgukba. Ha ez meglesz, visszaállhat a szabályos kodifikációs eljárásrend.)
Annak idején volt nekünk egy kommunista rezsimünk. Ez a rezsim szintén paranoiás volt. Tehát minden nemzedékben kitermelt egy új, első generációs értelmiséget. A kapa és az eszterga mellől kiemelték az okos fiúkat, lányokat és elküldték őket egyetemre. Fizették a koleszukat, az étkezésüket, utazást, pizsamát, és a diploma után várta őket az ipar, a mezőgazdaság és az államigazgatás. A Párt nem bízott a negyvenes években – ugyanígy az eke szarva mellől iskolába küldött - értelmiséggé vált emberek értelmiségi gyerekeiben. Joggal. Mert ők nem a Pártnak köszönhettek mindent, hanem anyucinak, apucinak. El ne feledkezzék erről a mi Viktorunk úgy 2030 körül!
Így kell kialakítani egy hatalmi beágyazódást, így oldható meg, hogy a kormány elsődleges célja teljesülhessen. Veszíthet a Fidesz választásokat, ülhet talpig vasban az első 200 párttagkönyv tulajdonosa, nem számít. Ezzel az ötvenezer, velejéig hűséges emberrel a hátuk mögött kormányozni fognak onnan is.
