A rend a következő:
1.) A munkavállaló tesz valami szokatlant.
2.) A munkáltató ezt észleli.
3.) A munkáltató előveszi a szabálykönyvet és megnézi, mit kell csinálnia.
4.) Ha a szabálykönyvben azt találja, fel kell függesztenie a munkavállalót és vizsgálatot kell indítania, felfüggeszti a munkavállalót és vizsgálatot indít.
5.) Ha azt találja, hogy semmit se kell csinálnia, akkor nem csinál semmit.
6.) A vizsgálat lefolytatásának a szabálykönyv szerint megvannak a módszerei. Ezek alapján kerülnek meg- és kinevezésre a vizsgálatban résztvevő személyek.
7.) A vizsgálóbizottságnak szintén van a hatásköre, felelőssége, vannak jogosultságai.
8.) Ezek ismeretében és a szabálykönyv szerinti alakiságok és tartalmak betartásával le fogják folytatni a vizsgálatot, és:
9.) verdiktet hirdetnek.
Ha a fenti folyamat bármelyik lépésében eltérnek a szabálykönyv betűjétől, a munkavállaló mehet a bíróságra, amely meg fogja semmisíteni a verdiktet. Vagy sem. A folyamatban tehát jogszerűen részt vehet: a munkavállaló, a munkáltató, a bíróság.
Gulyás Gergelyről ebben a folyamatban nem tesz említést a magyar jog. No persze, ha Gulyás Gergely futottak még státuszban, hivatásszerűen pálinkát mérne (fogyasztana) a Sarki Becsületsüllyesztőben, akkor a nyilatkozata teljesen helyénvaló volna. Az újságíró kérdésére a nép egyszerű gyermekeként a maga naiv rácsodálkozásával válaszolhatna így. De Gulyás Gergely a törvényhozó hatalmi ág tagja. Ebben a minőségében egyetlen módon nyilatkozhatna: „úgy hiszem, nem egy országgyűlési képviselő feladata, hogy munkahelyi vitákat véleményezzen.”
Mondhatnánk, ez egy semmiség, hasogatom a szőrszálat. Pedig ez egy igen rút szörny, amit le kellene nyakazni. Mert ha egy Gulyás Gergely, aki még nem nagy név, belebeszélhet egy munkajogi incidensbe, akkor egy Kövér László miért ne beszélhetne bele mondjuk a Legfelsőbb Bíróság egy állásfoglalásába?
A skála egyik végpontja, hogy az országgyűlési képviselő kifejti a véleményét egy még folyóban lévő eljárásról. A másik végpont, amikor „letelefonál” az ítélettel. Hol is van a két végpont között a jog és erkölcs szerint még megengedhető és a már megengedhetetlen határa?
Gulyás Gergely még fiatal. S mivel 24 éves kora óta megbízott egyetemi oktató a Károli Gáspár Református Egyetem Alkotmányjogi Tanszékén, mára biztosan megkapta a jogot arra, hogy az egyetemi könyvtár jogi szekciójában bóklásszon. Ott kell lenniük valahol azoknak a könyveknek, amelyek az enyémnél sokkal kiérleltebb jogi nyelven taglalják a „beleugatás joga” törvényi környülállását.
