Év végi összesítő a nagyválogatott tagjaival, 3. rész.
Karácsony lévén úgy illik, hogy mai számunkat Nedudgi néni (lásd sorozatunk 3. részében stb.) költészeténexenteljem: neki ugyanis ez az egyik kedvenc témája.
Nedudgi: Magyar karácsony
Kérdem tőlem, mi ez a zsongás
bennem – e tiszta érzelmi hang,
mely hatalma lelkem közepében mély harang
Karácsony szent este
ti zengitek a fény ünnepet,
mely diadallal harsog
kisded sírással, angyali ajakról.
Nedudgi: Karácsony
Hatalmas égi dallamok
hozzák felénk a hírt
így karácsony táján
az áhítatra, szeretetre int
A szívem nem repes,
mint gyermekkoromban
Remegve utolért szentéje
az ég szerelmének csókja!
Az imádság gyönyörforrása
Ihletődött felénk a tisztasága
Ma már szívem megdermedt,
Könnyeim feltöltve medreket
Elfásult szívvel nézem a fény ünnepet
Gyermek emlékeim visszaforog
mesebéli fény ünnepe bennem zokog.
Nedudgi: Karácsony
Karácsony éjszakán
csillagok fénye fon át
Suhan a gondolat
Az égre nézve a szem szabad
Ott lebeg néhány angyal alak
Látom az égen az ég urát,
s így azon gondolkodom
nincs senkim, egyedül vagyok
hát beléjük kapaszkodom.
Nedudgi: Magyar karácsony meséje
Karácsonynak szent éjje,
Fényt porzik az égbe,
a gyémánt szekere,
melynek csillagokból van a kereke,
ezer angyal száll vele,
Isten szekerével ereszkedve
Jönnek a mennyből ezrével,
ez a gyönyörű szent éjji mese.
Világítani akar az emberre,
gyűlölettől a világ fekete,
Vak mint az ember szeme,
Szükség van a Szent éjre
Fényt porzik az Isten szekerére!
A témát ezzel közel sem merítettük ki: Etelka Nedudgi néni költészete karácsonyi szimbólumokban különösen gazdag, erőteljes líra. (Még hogy vogonok? Piha!)
Ha el nem felejtem: jövőre, vele, ugyanitt.
