A hadviselés fontos szabálya, hogy a derékhad csak akkor indul csatába, ha a csatlós- és segédhadak már kivéreztek, lehetőleg az ellenség derékhada ellen. Most még Matolcsyt, Lázárt és Selmeczyt véreztet a kormány, feladatuk, hogy magukra vonják a tüzet. Ehhez nem ész kell, sőt. Kvalitások kellenek. Matolcsynak minden képessége megvan ehhez a szerephez: bízik Orbánban, hiszi hogy életben hagyja őt, sőt. Selmeczy is tökéletes választás, olyan elképesztően buta, hogy azt hiszi, ezzel a szereppel kiengedték karcerből, ahova a szenátoros balhé után csukták. Lázár csak az érdekes választás, őt eddig jó politikusnak tartottam, de tán valahol nagyon Orbán tyúkszemére léphetett, hogy frakcióvezetővé tették. Az elővédharcokban a forint bedöntésével a kormány nagyjai biztosítottak maguknak egy személyes menekülési portfóliót, ők már soha, semmilyen körülmények között éhen halni nem fognak. Most aztán freerollt játszanak, személyes kockázatuk nincsen, a játszma már csak az ország megmentéséről szól. Jelenleg az ellenség 1:0-ra áll. Gondolok a minősítő vállalatokra itt. Hogy leértékeltek minket. Akciós ország lettünk, sajátmárkás kivitelben.
S bár jósolni nehéz, különösen ami a jövőt illeti, Orbán kivétel. Neki könnyű. Ő már fél éve megjósolta, hogy az elemzők le fogják minősíteni Magyarországot. S lám. (Meg kell jegyezzem, nem mehetett ezzel a jóslattal biztosra, mert ezek azok a cégek, melyek Izlandot a csőd előtti napon még AAA kategóriába sorolták.) De azt is megjósolta, hogy hosszú távon meg felminősítik. Tehát ez be fog következni. Én bízom Orbánban, hosszú táv előtt egy nappal irdatlan tétel magyar államkötvényt fogok vásárolni. Addig azonban kivárok és érdeklődéssel szemlélem kormányunk tevékenységét.
Mert nagy és átfogó közgazgadási kísérletnek vagyunk tanúi, mely egyenesen egy bíboros által lefektetett makroökonómiai tételen alapszik, melynek igazságából mit sem von le az, hogy nem valóságos, csak irodalmi bíboros nyilatkoztatta ki: De nekünk, Szentatya, nagy erőt ad, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. A szándékok mély bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik. Pártunknak és Kormányunknak jelenleg halovány lila fingja nincs róla, mi lenne a teendő. Sehol egy Lenin, sehol egy Trockij, aki képes lenne utat kijelölni, tehát Orbán bámulatosan szabadon manőverezik. Annyit lát a kormány, hogy jön egy iromba bukóhullám, és ő áll a szörfdeszkán. Az elméleti esély tehát megvan a túlélésre. Ha rajta tud egy darabig maradni a deszkán.
Most a hatalom megszilárdításának időszakát éljük. Amit olyan mértékben kell megszilárdítani, hogy a népesség támogatásának előre látható hegyomlásszerű csökkenése se legyen képes kibillenteni a sarkaiból. Merthogy gáz van feleim, böszme nagy a gáz. Itt már nem csak Orbán öntudatáról szól a mese, hanem a valódi anyagi összeomlásról. Nem azért kell ellopni a nyugdíjpénzeket, mert azzal hosszú távon ki tudja a kormány egyensúlyozni a költségvetést, hanem azért, mert azt most azonnal el kell költeni, különben egy éven belül megyünk mind a lecsóba.
Persze akkor is megyünk, ha most elköltjük ezt a pénzt, de addig lehet egy kis mozgástérre és főleg időre szert tenni, ami alatt bármi megtörténhet. Például csoda. A hullám megunja. Vagy támad rajta egy rés és elzúg mellettünk jobbra meg balra. Erre van is példa, Mózes egy komplett tengert választott ketté. Ha időt nyerünk, talán előkeveredik egy mimózesünk is valahonnan a pusztából. Bizony, meglehet, én azonban szkeptikus vagyok. A csodák ritkák, és akkor is gyakorta úgy végződnek, mint a sokszor megénekelt eset, amikor a királykisasszony megkérdi a békát: Királyfivá változol, ha megcsókollak? Mire a béka blazírtan válaszol: Nem, az az öcsém. Engem le kell szopni.
Nos, el fog jönni ez a pillanat is. Az EU pénztárát ugyanis a portugálok és a spanyolok ki fogják üríteni. Mire mi következünk megmentendő, nem marad a padláson semmi, amit le lehetne seperni. Lesz viszont egy orosz, egy kínai és egy világbankbéka. Ez utóbbi különösen kéjes pofával fogja letolni a gatyáját.
