A T/1817. számú törvényjavaslat bepillantást engedett Matolcsy György lelkének mélyebb bugyraiba. Ebben a bugyorban valami nehezen magyarázható gyűlölet fortyog azon embertársai iránt, akik az elmúlt tizenkét évben az adódozott jövedelmükből félretett nyugdíjcélú megtakarításaikat nem kívánják feláldozni a fülkeforradalom esztelen gazdaságpolitikájának oltárán.
A magánnyugdíjpénztári tagok lettek a hónap egyes számú közellenségei.
A Fidesznek a szabad pénztárválasztásról kialakított elképzelései a következő elveken nyugszanak:
- a cél érdekében tetszőlegesen nagyot lehet hazudni (a pénztárak elvesztették a megtakarításokat, csak az állam tudja garantálni a nyugdíjak értékállóságát, a pénztárak tőzsdéznek a pénzzel)
- bármekkora cinizmus belefér (mindenki jól jár, megvédték a nyugdíjakat)
- tetszőlegesen hátrányos feltételekkel sújthatók a magánnyugdíjpénztárban maradók
- értéktelen üveggyöngyökkel is meg lehet vesztegetni az átlépőket.
A szabad pénztárválasztás feltételei a következők, már ahogy a Fidesz a szabadságot képzeli:
Ha át akarsz menni az állami nyugdíjrendszerbe, akkor nem kell tenned semmit, és a kezedbe nyomnak egy kis aprót.
Ha maradni akarsz, akkor
- vállalod, hogy elveszíted az állami nyugdíjjogosultságodat
- vállalod, hogy egykulcsos, 40%-os jövedelemadót fizetsz az Egyszeri Radikális Adócsökkentés Pártjának
- vállalod, hogy személyesen nyilatkozol a „nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél”.
Ez utóbbit elmesélem, mert olyan jó. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerveknek országosan kb. 30 ügyfélszolgálata működik, Budapesten például egy (1) darab, a Visegrádi utca 49.-ben. Ennek felkeresése bármilyen más esetben is egész napos túlélőtúra, amit nehéz harapásnyomok nélkül túlélni. Erre az infrastruktúrára ereszti rá Matolcsy a magánnyugdíjpénztárak hárommillió tagját.
Kilométeres sorok a hidegben, egymással ordítozó emberek, infarktusban holtan összeeső nyugdíjasok, síró csecsemők, idegösszeroppanást kapó ügyintéző, sorszámosztás, tessék visszajönni holnap, tessék letáborozni az iroda előtt éjszaka, mi van itt, emberek, ki adott engedélyt a gyülekezésre.
Kultúrállamban nyilván azt nyilatkoztatnák, aki menni akar, és a nemnyilatkozást tekintenék a maradási szándék kifejezésének. Kultúrállamban a nyilatkozattétel infrastruktúráját az ügyélkörhöz igazítanák, például nyilatkozhatnánk munkáltatónknál vagy a pénztárban. Kultúrállamban a nyilatkozattételre adott időt a döntés súlyához és az érintettek számához igazítanák. Kultúrállamban elfogadnák a nyilatkozattétel ismert alternatív módjait, például a válaszlevelet, a kormányzati ügyfélkaput vagy a közjegyző által hitelesített nyilatkozatot.
De hát mit tegyünk, ha egyszer Matolcsy kiszerződött a kultúrállamból?
A kormány egyébként felhatalmazza saját magát, hogy a nyilatkozattétel részletes eljárási szabályait rendeletben állapítsa meg. Mi itt a Vincenten mindig is imádtuk megtippelni a Fidesz-kormány következő geciségét, bár jellemzően alulbecsüljük a tehetségüket. Íme, az ötletek:
- Nyilatkozni hat példányos, kézzel kitöltött nyomtatványon kell, ami egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekéről szerezhető meg, az ajtón a következõ felirattal: "Vigyázz! A leopárd harap!"
- Ha ez kifogy, nyomtatványt már csak a mátészalkai telephelyen, személyesen lehet átvenni, de igénylőnként naponta legfeljebb öt példányt.
- A személyazonosságot a személyi igazolvány mellett a születési anyakönyvi kivonat hiteles, vérrel írott másolatával is kell igazolni.
- A nyilatkozattételhez be kell mutatni a pénztártag harminc percnél nem régebbi köztartozásmentes igazolását.
- A nyugdíjfolyósító ügyfélszolgálati irodájában különleges állampolgársági vizsgát kell tenni, ami a Himnusz békaügetésben énekléséből és a NENYI-ismeretekből áll. A jelentkezők mandarin vagy óperzsa nyelven vizsgázhatnak.
Akinek ezek után is sikerül nyilatkozatot tennie, annak a nyilatkozatát személyesen Selmeczi Gabriella fogja elveszíteni egy swingerpartin.
Gyuri, te nagyon rázod már azt a pofonfát...
