No és akkor most végre Hazafi Veray János (a boldog békeidők jellegzetes figurája). Ő kilóg a sorból, mert tényleg kedvelem. Egyszerű, érthető, rokonszenves — szimpatikusan képviseli még azokat az eszméit is, amelyekkel egyáltalán nem tudok egyetérteni, mint például ebben a művében, amit némi körítéssel tálalok — idézet az Országos Hirlap 1898. julius 16-i számából:
„Jégvihar jött alulról a tenger felől, végigment a dusan termő tul a Dunán és ment rombolva-tombolva föl egész a Kárpátokig. Mértföldes szélességben, mértföldes csizmákban száguldolt végig az országon… amikor ez üggyel már a minisztertanács is foglalkozott, rájöttünk a jégvihar igaz okára. Hazafi Veray János,az igazság és őszinteség barátja, ma este Ős-Budaváron szavalt el egy nagyhatásu költeményt, amelyben éles megfigyeléssel mutat rá a pusztitó jégvész okaira. A költemény szóról-szóra igy hangzik:
„A confetti dobálás és más fesztelen mulatság,
Ez énelöttem nem egyéb, csak ostobaság,
Ezért aztán büntet az isten, hogy a jég elverte hazánkat
Tönkre tette mindenünket, legfőbb a kenyérnek való buzánkat.
A jó istenről elfeledkezünk, mert könyelmüek vagyunk,
Jobb lesz a fesztelen mulatság helyett, istenhez foházkodunk,
Politzer és Stern a confettit tartsák ne hozzák Ős Buda-várában,
Elverte a jég szegény hazánkat és most élünk szomoruságban."
„Irtam mérgemben 1898. bevégesztem julius 4-én Budapesten.”
Hazafi VERAY JÁNOS, a confetti-dobálók ostorozója.
Mint afféle szándékoltan népi költő, számos pálytársához és utódjához hasonlóan ezt hangsúlyozta is:
Hazafi Veray János: Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani...
Este átmentem Pestre boldogan
A lámpák oly gyönyörűen ragyogtak azonban
Hogy még a nagyságos közoktatásügyi miniszteri
tanácsos úr is örvendett azoknak,
Ki pártfogolja a szegény poétát
S a jótékonycélú tündérversfüzérért ad piculát.
Azonban azt gondoltam akkor este
Mikor átmentem Budáról Pestre
Hogy a költésnél sokkal jobb volna,
Ha nekem hat ökröm volna
És azokon szánthatnám földemet,
Amit mivel nincsen most nem lehet
S a budapesti intelligencia hölgyek kijönnének
És a nép költője szántásában részt vennének.
(1883)
Alapvetően csak egy dologban tévedett nagyon: abban, hogy költő lett volna, művei pedig versek. A fentebb idézett remekek ismeretében bizonyára nem meglepő, hogy e tények rajta kívül mondhatnók, mindenkinek szemet szúrtak. Kritikusai ezt rendszeresen szóvá is tették, szíve csücskéig fölháborítva Hazafi Verayt, aki a rajta esett sérelmeket "Megrovási kaland" felcímmel ellátott versekben torolta meg. Idézet egy ilyenből:
Honffy Keresztessy Pálhoz hasonlitol, a hasgörcs álljon beléd,
Hogy egye ki szemeidet mielébb a csiripoló veréb,
Hogy én kóborlom az országot és a bolondját járom,
Hogy a hetvenhetedik pujka hideg rázzon ki télen nyáron.
(…)
Hogy a pöfögő kása mázolja be a pofád melegen,
Ezt kívánjuk te füles számosan és elegen,
Nekem reklámot csináltál te éretlen fejü Tamás,
Azt mondom tedd le a tollad légy inkább kanász
Irtam 1895. julius 15 és 16-án mérgembe Szolnokon"
Melyhez hasonló minden jókat kívánok mindazoknak, akiknek ez nem tetszik.
