A parlament elfogadta a nyugdíjpénztár-váltás szabadságáról és a magánnyugdíjpénztári befizetésekről szóló törvényjavaslatokat. A nyugdíjpénztár-váltás „szabadsága” annyit jelent, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagok szabadon visszaléphetnek a kötelező magánnyugdíj-pénztárból a társadalombiztosítási rendszerbe, illetve a pályakezdőknek mostantól nem kötelező belépniük magánnyugdíj-pénztárba. A magánnyugdíj-pénztári befizetésekről szóló törvény szerint 2010. november 1. és 2011. december 31. között a nyugdíjjárulék mértéke 1,5% helyett 9,5%, a magánnyugdíj-pénztári tagdíj mértéke 8% helyett 0% lesz.
Költségvetési szempontból a következő fog történni. A központi költségvetés 2010-ben 372,4 milliárd forintot irányzott elő a magánnyugdíj-pénztári tagdíjfizetés miatti járulékkiesés pótlására. A T/1379-es törvényjavaslat elfogadásával a parlament rendelkezett arról, hogy november és december hónapra a költségvetés már nem ad át pénzt a társadalombiztosítás számára, hiszen a tb erre az időszakra meg fogja kapni a 8% járulékot is. Az így el nem költött pénz megtakarítás a költségvetés számára. Jövőre is az lesz, nagyságrendileg 360-370 milliárd forint értékben. (Ezt a hamarosan beterjesztendő 2011-es költségvetési törvény tervezetéből fogjuk majd látni. Pontosabban azt fogjuk látni, hogy nem fogjuk látni ezt a tételt.)
A magánnyugdíj-pénztári tagok, akiknek a járulékát novembertől nem a pénztárba, hanem a tb-be utalja az állam, el fogják veszíteni 14 havi tagdíjukat és ennek kamatait (az állami kompenzációjáról lejjebb).
Eddig a pontig tehát az ügylet vesztesei tehát a magas jövedelmű járulék (adó-) fizetők, nyertese a költségvetés. A kormány ugyanakkor benyújtotta a jövő évi szja-törvényt is, amiből kiderül, hogy az egykulcsos adó és a gyermekkedvezmény bevezetése miatt jelentősen csökken az adóterhelés, hol máshol, mint a több-gyermekes, magas jövedelmű adófizetők körében.
Ez az intézkedés-sorozat egy egységként nézve tehát egy állami redisztribúciót hajt végre a magas jövedelmű adófizetőktől a magas jövedelmű adófizetők felé, menet közben kivégezve egy komplett pénzügyi közvetítői szektort, elköltve néhány milliárdot tranzakciós költségre, lerombolva a jogbiztonságba vetett amúgy sem acélos hitet és felkavarva az amúgy is ideges magyar állampapír-piacot.
Az érintett adófizetők ezt a „talált pénzt” (ami eleve is az övék volt) valószínűleg ugyanúgy magyar állampapírokban fogják helyezni, ahogy a magánnyugdíj-pénztárak tették volna. Jó esetben. Rossz esetben import- vagy lusuxcikkekre költik el. Erre az összegre persze többen is ácsingóznak: a kormánytól jogszabályokat rendelő hazai kiskereskedelmi láncok, a háztartások adósságválságának megoldását az extra lakossági jövedelemtől remélő bankok és a hiány finanszírozása miatt rosszul alvó államadósság-kezelők. Mindenki nem járhat jól. És bárki is jár majd rosszul, mi mindannyian fogunk rosszul járni.
Rengeteg hazugságon keresztül vezetett az út eddig a semmiig.
Az akció lélektani előkészítése során a kormány megpróbálta aláásni a pénztárak hitelességét. Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi biztos kinevezésekor elmondta, hogy
„a magánnyugdíjpénztárak kockáztatják a befizetők és a nyugdíjasok pénzét is. A kormánynak ezért nagyon gyorsan cselekednie kellett, nehogy egy Lehman Brothers-helyzethez hasonló állapot alakuljon ki Magyarországon” (1. sz. hazugság)
A Lehman Brothers, mint tudjuk, a subprime válság miatt dőlt be, a magyar pénztárak viszont nem tartanak ilyen kockázatos eszközöket. A jelenlegi jogszabályok szerint a pénztárak a tag választása alapján háromfajta portfólióban fektetik be a pénzt. A kezelt vagyon 77%-át kitevő növekedési portfólió legnagyobb része magyar államkötvényben van. Természetesen a pénztárak kezelnek kockázatos eszközöket, például OTP részvényeket, sőt tőzsdéznek is, minthogy így hívják azt a helyet, ahol az ember az értékpapírokat adja és veszi.
Folytassuk Selmeczivel: az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépésre azért van szükség, hogy
„el tudjuk hárítani azokat a kockázatokat, veszélyeket, amelyek a nyugdíjakra és a nyugdíjasokra azért leselkednek, mert a magánnyugdíjpénztárak válságba kerültek” (2. sz. hazugság)
Nos, a magánnyugdíj-pénztárak egész addig nem voltak válságban, amíg az állam válságba nem sodorta őket, szép sorjában a következők miatt (forrás: PSZÁF kockázati jelentés):
- A 2008-as veszteségek jelentős része (noha nem az egésze) azért keletkezett, mert a magyar állam adósságválsága következtében emelkedtek az állampapír-piaci hozamok, és ez leértékelte a portfólióban tartott papírokat.
- 2009-ben a Bajnai-kormány már indított egy kampányt az állami rendszerbe történő visszalépések ösztönzésére, ezzel jelentős tagdíjbevétel esett ki.
- Az állam a mai napig nem alkotta meg azokat a törvényeket, amelyek alapján a pénztáraknak meg kell állapítaniuk a nyugdíjba vonulók nyugdíját.
- Az Apeh évek óta késedelmesen számol el a pénztárak számára átutalt járulékokkal, melyeket azok ennél fogva nem tudnak az ügyfél által választott portfólióban elhelyezni, így a hozammegállapítás is esetleges.
- A járulékok 14 hónapra történő elvonásával a pénztárak működési kiadásaira nem marad fedezet, így egyes pénztárak tönkre mehetnek anélkül, hogy a befektetéseik egyébként veszteségesek lennének.
Miközben Selmeczi asszony a pénztáraknál keresi a „válságuk” okát, az pont ott van, ahol ő áll: az állam rossz működésében. Most nyugodtan lehet gyurcsányiránt mutogatni, aztán lenyugodni és megjavítani az állam működését.
Selmeczi:
„A magánnyugdíjpénztárak magas működési költségeivel szemben az állami szféra valószínűleg jóval alacsonyabb költségek mellett lesz képes nyilvántartani, megállapítani illetve folyósítani a pénzt. Ami a technikai oldalát illeti, a magánnyugdíjpénztáraknál lévő egyéni számlákat várhatóan egy az egyben áthozzák majd az állami rendszerbe. ” (3. sz. hazugság)
Rogán:
„A pénztártagoknak az elmúlt években azért kellett magasabb adót fizetniük, hogy azt az intézmények menedzsmentje zsebre tehesse” (4. sz. hazugság)
Valójában nem lehet összehasonlítani a magánnyugdíj-pénztárak működési költségeit az államéval. Nyilvánvalóan van egy jelentős economy of scale előnye a tb-nek, ugyanakkor az állam nyugdíjakkal kapcsolatos igazgatási feladatai egészen mások, mint a pénztáraké. A társadalombiztosítás nem vezet egyéni számlákat, nem küld róla semmilyen kimutatást, nem számolja el a hozamot egyénenként – és Selmeczi állításával ellentétben nem is fogja soha, ugyanis vissza fognak retteni az informatikai költségektől, amint felfogják a nagyságrendjét. A tb adminisztrációs költségei viszont tipikusan a folyósításhoz kapcsolódnak, ilyen költségei meg a pénztáraknak nincsenek (még).
Selmeczi:
„Amennyiben valaki visszatér az állami nyugdíjpénztárhoz, az állam garantálja a nyugdíjak értékállóságát, sőt még a jobb hozam se kizárt, azaz senkit sem ér kár amiatt, hogy pénztárat vált” (5. sz. hazugság)
Orbán Viktor belenézett a nyugdíjasok szemébe és megígérte nekik a nyugdíjak értékállóságát. Amit nem kötött az orrukra, az az volt, hogy ez azt jelenti, hogy a nyugdíjak eztán kizárólag az inflációnak megfelelő mértékben emelkednek, de a GDP-növekedés áldásaiból a nyugdíjasok eztán nem fognak részesülni. Jöhet ide az Audi, a Mercedes, vagy a teljes kínai hadiipar is termelni, a nyugdíjasok ebből egy fillért sem fognak látni. Szeretném hangsúlyozni, hogy én ezzel az indexálási móddal egyetértek.
Ami az állami garanciát illeti, hát olyan nincsen. Egyre több lesz a nyugdíjas és egyre kevesebb a járulékfizető, ennélfogva a nyugdíjak értékállóságát csakis egyre növekvő járulékelvonás mellett lehetne biztosítani, ami nyilvánvalóan nem jön ki. Ha már garanciavállalásról beszélünk, megerősítené a kijelentés komolyságát, ha Matolcsy György, Selmecz Gabriella és Orbán Viktor a személyes családi vagyonukkal szavatolnák a nyugdíjak értékállóságát. No, csak vicceltem.
Matolcsy:
„A nyugdíjpénzek állami rendszerben tartásával Észtországot követjük, az ottani kormány ugyanezt a lépést tette meg az euró bevezetése érdekében.” (6. számú hazugság)
Az észt kormány azonnal törvényben rögzítette, hogy milyen formában fogják kárpótolni a magánnyugdíj-pénztári tagokat, akiknek elvették a járulékait, itt csak egy gyenge politikai ígéretet kaptunk.
A pénztártagok jóvátételére két koncepciót fontolgat komolyan a kormányzat. Az első szerint 2012-től az eddiginél nagyobb járulékot vonnának a munkabérből – feltehetően az állami nyugdíjrendszerbe fizetett járulékot ugyanennyivel csökkentenék – egészen addig, amíg fel nem töltődik a pénztártag számlája a 2010-ben, 2011-ben el nem utalt összegekkel. A másik verzió szerint a tagokat az állami pillérből kárpótolnék nyugdíjba vonulásukkor.
Az első megoldás szerint a tagoktól elvett járulékért úgy kompenzálna az állam, hogy többet vonna – a tagoktól. A második verzió egy több évtizedes kamatmentes kényszerhitel. Ígéretes opciók.
Másrészt Észtországban nem „szabadították” fel az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépést, egyáltalán fel sem merült bennük, hogy kirúgják a második pillért. Harmadrészt: mióta van euró bevezetési céldátumunk?
Selmeczi (az MSZP népszavazási kezdeményezésére reagálva) „
A szocialisták ezzel a spekuláns üzletemberek oldalára álltak az emberekkel, a nyugdíjasokkal szemben.”. (7. sz. hazugság)
Ahogy a fentiekből kiderült, a Fidesz intézkedése értelmetlen, kártékony és költséges. Ennek csak a másik oldalára lehet állni. Persze, hogy oda állnak a spekuláns üzletemberek, mindenki odaáll, akinek nem ment el az esze. Még az MSZP is, pedig.
Rogán:
„a magánnyugdíjpénztárak megítélésénél elsősorban a leendő nyugdíj nagyságát kell szem előtt tartani és nem azt a "virtuális" összeget, amely a pénztártagok számláján felhalmozódott”. (8. sz. hazugság).
Természetesen ilyen összeg sem a társadalombiztosítási, sem a magánnyugdíj-pénztári nyugdíjak esetében nem garantálható ma, így ezeket össze sem lehet hasonlítani. Lehet számításokat végezni a jövőbeli keresetek, hozamok és a nyugdíjba vonuláskor várható élettartamra vonatkozó feltételezések alapján, és ezt össze lehet hasonlítani azzal, hogy mit kap ma egy nyugdíjba vonuló, de ezek összehasonlítása is értelmetlen. A három pillér egymást hivatott kiegészíteni, önállóan egyik sem alkalmas arra, hogy méltó öregségi nyugdíjat biztosítson.
Rogán:
„Magasabb járandóságra számíthatnak jövőre az állami nyugdíjrendszerből nyugdíjba vonulók, mint azok, akik korábban magánnyugdíj-pénztári tagok voltak” (9. sz. hazugság, ami nem is hazugság, csak csúsztatás).
Az lenne csak durva, ha negyvensok év munkaviszony után kevesebb nyugdíjat kapna valaki, mint tizenkevés év magánnyugdíj-pénztári tagdíjfizetés után. Illett volna hasonló megtakarítási időszakokat összehasonlítani, de most már mindegy. Meg aztán: ha az állami nyugdíjrendszer biztonságosabb, akkor miért kell most elvenni pénzt a magánnyugdíj-pénztáraktól.
Selmeczi:
„Senki sem kötelezhető arra, hogy pénzét a "nyugdíjtőzsdén" kockáztassa” (10. sz. hazugság)
Itt a hazugság maga a nyugdíjtőzsde fogalom bedobása és talán a legelképesztőbb, legcinikusabb, legmegalázóbb az összes közül. Ilyen szó nincs. Vagy ha van, akkor az országgyűlési választás pártlottó, a parlament pedig törvénykaszinó. Szómágia, amivel a kockázatkerülő középkorúakat próbálják elriasztani a pénztáraktól és beterelni a garantáltan és kockázatmentesen fenntarthatatlan állami rendszerbe.
És végül megint Selmeczi:
(a nyugdíjpénztár-váltásrólszóló törvény) „révén mindenki visszakapja a saját pénze feletti rendelkezés szabadságát ” (11. sz. hazugság)
Ó, tényleg? Akkor kiléphetek az állami nyugdíjrendszerből és utaltathatom a járulékaimat a magánnyugdíj-pénztáramba? Akkor meg milyen szabadságról beszélünk?
