Miközben készül a sokadik n-pontos megoldástervezet a bankok megregulázására, szeretném egy távolibb perspektívából körbejárni a fizetési késedelembe esett (gyakran fizetésképtelen) adósok és a lakáshitelek problémáját. Egyben túl hosszú lenne, ezért több kis részben írom meg.
Bár a nyilatkozatok és megoldástervezetek szeretik kiemelni a devizahiteleseket, a kérdést nem szűkíthetjük rájuk: helyesebb lenne fizetési késedelembe esett, jelzáloghitellel terhelt lakásban élő adósokról beszélni, függetlenül a hitel devizanemétől. A probléma az átmeneti vagy tartós fizetésképtelenség, ami azért alakul ki, mert a törlesztésre fordítható jövedelem kevesebb, mint a törlesztő részlet. Ez előállhat úgy, hogy a törlesztő részlet nő (pl. a devizaárfolyam vagy a kamat változása miatt), de úgy is, hogy a jövedelem csökken.
Utóbbinak leggyakoribb oka a munkanélküliség, amely a recesszió velejárója (majdnem definíció szerint, mivel a munkanélküliségi ráta az egyik fő indikátora az üzleti ciklusoknak). Az emberek többségének fő jövedelmi forrása a fizetése. Ha egy család egyik keresője munkanélkülivé válik, az gyakran a jövedelem több mint felét veszítik el. Ha belegondolunk, hogy a megélhetésre is költeni kell, a törlesztésre rendelkezésre álló jövedelem ennél drasztikusabb arányban is csökkenhet (leverage).
Magyarországon ezt súlyosbítja a munkaerőpiac rugalmatlansága. Az elmúlt másfél-két évtized adatai alapján egy átlagos évben (azaz az üzleti ciklusoktól függetlenítve) az állásukat elvesztők majdnem 70%-a 6 hónapnál, 45%-a pedig egy évnél is tovább volt folyamatosan munkanélküli. Többségüknek nincs annyi tartaléka, hogy ezt át tudja vészelni egy hiteltörlesztéssel a nyakában (összehasonlításul: az USA fentieknek megfelelő adatai kb. 15-20% és 5-10%).
Az első fontos tény, amivel szembe kell néznünk: a recesszió elkerülhetetlen velejárója, hogy adósok tömegesen fizetési késedelembe esnek, és esetleg hosszú ideig nem tudják hiteleiket törleszteni. Ennek mértékét befolyásolhatja az előző kormányok gazdaságpolitikája, súlyosbíthatja a devizában felvett hitel, de el kell fogadnunk, hogy recessziók idején ez egy szisztematikusan jelentkező esemény, nem pedig valami egyszeri csapás. A bűnbakok és ad hoc megoldások keresése helyett a következőkön érdemes elgondolkozni:
- hogyan kezelhető ez a probléma szisztematikusan,
- alkalmas-e a jelenlegi intézményrendszer arra, hogy ezzel megbirkózzon,
- ha nem, akkor milyen intézményekkel készülhetünk fel legjobban a következő recesszióra, és
- mit kezdjünk a jelenlegi helyzettel?
Innen folytatom legközelebb.
