A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Tarlós, a hajléktalanok és a közös értékeink

2010.09.30. 17:47 | maroz | 47 komment

Címkék: tarlós társadalom hülyeország

 

"A legtöbben úgy érzik, mintha elárulták volna őket. Csak élték a mindennapi életüket, s egyszer csak hirtelen olyan terhek zuhantak a nyakukba, amelyekről sohasem gondolták volna, hogy viselniük kell őket ... Ma az emberek dühösek, frusztráltak, félnek, és arról beszélnek, hogy nincs semmilyen befolyásuk az eseményekre"

 

Mondta Marianna Fridjonsdottir, miután 2008-ban brutális módon kiderült, hogy Izlandon sem minden fenékig hákarl. Összetrombitáltak hát 1500, véletlenszerűen kiválasztott izlandi zembereket egy stadionba  „nemzetgyűlni”, ahol kilenc  fős csoportokban  azt a kérdést járták körül, hogy  mely értékeket tartják a legfontosabbaknak.
A csoportokat teljesen véletlenszerűen alakították ki, így Steingrimur Sigfusson pénzügyminiszter például  egy halásszal moralizálgatott, de nem ez az érdekes, hanem az, amire jutottak.
 
Becsületesség,  mások iránti tisztelet,  egyenlőség,  igazságosság,  felelősségtudat,  együttérzés.
 

Az izlandiak szerint ezeken nyugodhat egy válság tépázta ország jövője. 
 

Hat darab közös érték, amelyek annyira fontosak, hogy akár alapértékeknek is hívhatnánk őket. Kevésnek tűnik, de ez szükségszerű, már ugye ha elfogadjuk azt, hogy ezek a társadalmak elég tág teret hagynak a polgáraiknak, arra hogy a kulturális céljaikat (aka: „amiért érdemes gürcölni”) szabadon határozzák meg. Ahol nem így van, ott jóval több a közös érték, például azok közé tartozik a Szeretett Vezér tisztelete, és az is, hogy aki mégsem tisztelné (vagy nem az elvárt intenzitással) azt jól megverik, minimum.
Nagyon nehéz azt elképzelni, hogy ez a hat darab érték ne lenne mindenki számára elfogadható, illetve azt is nehéz hinni, hogy ezek olyan masszívan bővíthetőek lennének. Például a tetszőleges isten hitével. Az már annyira nem közös, és ezt én nem is gondolnám akkora bajnak.

 

Tarlós: Nem lesznek hajléktalanok

A Fidesz fővárosi frakcióvezetője kijelentette, hogy egy éven belül eltűnnek Budapest utcáiról a hajléktalanok. Szerinte ehhez új ellátórendszerre, közmunkaprogramra, illetve végső esetben hatósági eljárásra lesz szükség.

 

Ezen aztán elindult az adok-kapok, volt abban minden, a „Rózsadombról szociális érzékenységről papolózás”, voltak, akik szerint állatságosan akarja megoldani a problémát, de ezt Tarlós cáfolta, mondván, hogy ő igenis emberségesen oldaná, szóval ment a süketek párbeszéde, szokás szerint.
 
Holott ha komolyan vennénk azokat a bizonyos alapértékeket, ez a vita is másként nézne ki.
 
Például ha fontos nekünk, hogy becsületesek legyünk, akkor illene őszintéknek is lennünk. Érdekel minket valójában a hajléktalanok sorsa? Szerintem nem különösebben. Akkor mi is a valódi problémánk? Az, hogy zavarnak. Van egy elképzelésünk arról, hogy milyen világot szeretnénk magunk körül  látni, és abba nem férnek bele a hajléktalanok. Szerintem az egy teljesen legitim érdek, ha valaki nem szeretne hajléktalanokat látni az utcán és a közterületeinken, de akkor tessék ezt mondani, őszintén, és ne mellébeszélni, mert aki mellébeszél, az nem becsületes.

 

A dolog innen válik izgalmassá, hiszen ha legitimként fogadjuk el a fenti érdeket, akkor az érdek érvényesítése is jogosnak tűnik. Csak közben nem ártana figyelni arra, hogy az érdekeink érvényesítése közben lehetőleg ne sérüljenek a közös értékeink. Például rögtön az elején becsületesen, őszintén mondjuk meg, hogy mit szeretnénk. Majd azt, hogy ezt milyen eszközökkel óhajtanánk elérni, és egyből vizsgáljuk is meg, hogy ezen eszközök használata sérti-e valamelyik alapértékünket, mondjuk jelen esetben az együttérzést, az igazságosságot, a mások tiszteletét. Már ha egyáltalán vannak nekünk ilyen alapértékeink, de tegyük fel, hogy jó lenne, ha lennének.
 
Nem gondolom, hogy az érdekkonfliktusok közben ne sérülhetnének ezek a közös értékek, de azt igenis gondolom, hogy élhetőbb lenne a világ akkor, ha picivel erősebben figyelnénk ezekre. Például: érdekem az, hogy a szívemnek kedves politikai párt megnyerje a választást, de ha ezt olyan eszközökkel és úgy teszi, hogy közben páros lábbal ugrál az alapértékeken, akkor az nem biztos, hogy jó, mert a célt eléri ugyan, de közben kitapossa a szuszt azokból a bizonyos alapértékekből. Az eszköz ugyanis erősen visszahat a célra. Olyannyira, hogy akár még egy erősen áhított cél is savanyú szőlővé válhat, mire elérjük.
 
És akkor majd ott állunk fanyalogva, a szemünket fogva, hogy  micsoda egy ország ez, teljesen értékvesztett, amiről egészen biztosan csak a pingvinek tehetnek, senki más.

 

Lábjegyzet

Az utcánkban éppen utat építenek. Nem nagy ügy, alig 15 évet vártunk rá, kimentem hát pár szót váltani a munkásokkal — nem minden cél nélkül, persze. Kérdem, hogy esetleg-e, nem-e, lenne-e valamilyen módja annak, hogy egyúttal a kapubeállónk is megépüljön. Azzal kezdték egyből, hogy eszembe ne jusson ezt az egészet hivatalosan, mert akkor újabb 15 évet forgolódhatok az önkormányzat és a kivitelező között, megoldható ez okosba’ is. Aztán egy gyorstalpaló szemináriumon uszkve tíz perc alatt kiműveltek arról, hogy egy útépítés közben milyen módszerekkel lehet fusizni és a fusizás nyomait elleplezni (az a kurva kapubeálló ugyanis látszik, pláne ha frissen aszfaltozták).

Az én Uz Bencéim pont nyolcan voltak.  Elgondolkodtam, hogy velem kilencen lennénk, és akár el is beszélgethetnénk arról, hogy nekünk, magyaroknak vannak-e olyan közös értékeink, amelyek elég erősek ahhoz, hogy akár egy ország jövőjét is elbírják.

 

De nem beszélgettünk el erről, mert mondok mi van, ha bedurciznak, és nem építik meg a kapubejárómat fusiban, becsületesen, igazságosan, felelősségtudattal, másokat tisztelve.

süti beállítások módosítása