“A magyar szovjet-állam időre elsőnek megalakult szovjetje az írók tanácsa volt… A megbőszült polgári sajtó emberei… autókba ültek, minisztériumok tapétás szobáiba költöztek, nagyhangon járkáltak itthon és külföldön, a tehetségtelenek, a féltehetségek, a nagyképűek, a dilettánsok, a stréberek, a nagyhangúak ideje telt be, kompromittáltak, tönkretettek bennünket, itthon és odakünn egyformán. Az urak akkor nem jöttek el a gyűlésünkre, más dolguk volt, állami megbízásuk után járkáltak, pénzzel a zsebükben, külön kupéban utaztak külföldre propagandát csinálni, hogy üres kézzel a csúfos és kínos bukások rossz ízével jöjjenek haza. Szombaton azonban, mikor a proletárdiktatúra első érces szava elhangzott, varázsütésre megtelt az Otthon terme. Ott voltak mind, akik az utolsó két évtizedben egy elhulló irodalom reprezentánsainak számíthatták magukat. A lekture-ök, a fércművek, a kapitalista kiadók megrendelésre dolgozó szolgái, s ami mindennél rosszabb, a fél-irodalmat, a csaló, a fertőzött, az álirodalmat termelők nagy nevei sorakoztak fel, hogy első megrettenésükből magukhoz térve, részt követeljenek az új osztályból."
Ezeket a sorokat a Kommunista Írók Aktivista és Nemzetellenes Csoportjának (tényleg ez volt a neve) egyik alapítója írta a Vörös Lobogó nevezetű rendkivül mérsékelten konzervatív lapban alig egy héttel a Tanácsköztársaság néven futó szalonrevű kikiáltása után. Ekkor Szabó Ervin már halott volt de persze még nem volt könyvtár.
“Szót kérünk, és szót emelünk…! Az új világrend programja nem a bosszú, de a lerombolt akadályokon keresztül való építés. De nem tűrhetjük, nem lehet eltűrni, hogy ezek az emberek, ezek a nevek, akik egy küzdő és dolgozó művészfiatalságnak a kizsákmányolói, megfojtói voltak ebben az országban két évtizeden keresztül, akik megfertőzték irodalmunkat és művészetünket, akik állandóan a legsötétebb politikai és művészi reakció exponált harcosai, nagytőkés uzsoravállalatok fullajtárjai voltak, hogy ezek álljanak most ennek a tiszta harcnak az élére, hogy ezek vezessék az ügyeinket a mi nevünkben, hogy kenyérkérdést csináljanak ebből a szent vallásból, ami nekünk a kommunizmus. A kommunista államban mi tiszta, megújhodott, becsületes irodalmat akarunk, mi, igenis proletárok és kizsákmányoltak, eltévedettek, kínlódva és küszködve élő és író tábor, akik sokan vagyunk, akik egy új művészet csíráit őriztük és ápoltuk, míg fölöttünk zsírosra hízott, kiadót, színházat, levegőt, az érvényesülésnek minden lehetőségét elfojtotta előlünk néhány név, ember, cég, akiket nem akarunk ma még néven nevezni. Ezek álljanak most félre! Létezzenek, de ne dirigáljanak. Követeljük ezt tőlük, s a szovjet-kormány figyelmét kérjük, tisztítsa meg ezektől a parazitáktól az irodalmat.”
Így folytatja a fiatal író. Közismert polgári gondolkodásmódja igen sajátosan jelenik meg az írásában. Felületes szemlélők még azt is gondolhatják, hogy afféle marxista szélsőséges volt. A fiatalembert amúgy Márai Sándornak hívták. Szabó Ervinről jutott a dolog eszembe, aki még mindig halott, és még mindig könyvtár, de már nem sokáig. Persze nem erről akartam írni, bár a Kommunista Írók Aktivista és Nemzetellenes Csoportja nagyon ott van. Lobodánszky Sampinyon Gézáról akartam írni, ez csak bevezetés volt, afféle csali.
Javaslom, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat nevezzék át Fővárosi Lobodánszky Sampinyon Géza Könyvtár és Közfürdőnek!!!!
Lobodánszky Sampinyon Géza garantáltan nem volt szélsőséges marxista. Nem derülhet ki róla, hogy háromperhármas volt, korábban nyilas, mégkorábban Bach-huszár, labanc, török kém. Lobodánszky Sampinyon Géza nem harcolt németek oldalán, a szovjetek oldalán, az andorraiak oldalán. Lobodánszky Sampinyon Géza nem lépett be a Kommunista Aktivista Írók Nemzetellenes Csoportjába, a Fajvédő Cipőfelsőrészkészítők Joseph Göbbels Egyesületébe, nem készítettek róla fotót transzvesztita tüntetésen, nem lopott bizsut, nem szavazott az emeszpére, nem veszett össze a bánátapáti italbolt előtt Bayer Zsolttal (aki emiatt nem is írt róla keményhangú vezércikket). Lobodánszky Sampinyon Géza az ideális könyvtár- és közfürdőnév. Miért közfürdő? Zaklatni tetszik a kedves Olvasónak, hülyeségekkel?? Ma, amikor támad az IMF, a Metalliszt Harkiv, a kecsegeinfluenza, egy könyvtár legyen közfürdő is egyben. Gyurcsány idejében, a komcsik idejében volt közfürdő a Fővárosi Könyvtár?? Nem volt. Van kérdés? Na azért.
