Mivel a klasszikus görög-római szerzők némelyike máig olvasható, úgy gondoljuk, hogy vannak olyan versek, amelyek tértől és időtől függetlenül jók (miközben egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ezeket a költeményeket egy japán vagy zulu is jónak tartaná — gondolom, hogy némelyikét igen, másokat meg nem). No de vannak súlyos ellenpéldák: olyan költők olyan művei, amelyek egykor aktuáliasak voltak, mára viszont...
A klasszikus példa ebben a műfajban Petőfi Sándor, aki volt annyira jelentős alkotó, hogy epigonjaival még ma is Dunát lehetne rekeszteni (sajna, nem tesszük)... Hogy mennyire elcsépelték mindazt, amit megérteni véltek belőle, akkor láthatjuk a legjobban, ha ideidézzük példaképüket magát:
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok. Természetem komoly, Magyar vagyok. Büszkén tekintek át Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, (Pest, 1847. február)
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
– Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!
Ja, Petőfinek persze semmi köze nem volt a jobboldalhoz. Mármint életében...
