Saját honlapja szerint a PSZÁF 500 intézményes témavizsgálatot indított július végén. A cél: "lakossági ügyfeleiknek az általuk előre meghirdetett kondíciók és árak szerint nyújtják-e szolgáltatásaikat, s hogy az árak feltüntetése és felszámítása megfelel-e a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvény előírásainak." (A törvény.)
Ez szerintem úgy f@szság, ahogy van.
Ugyanis — főleg, miután már bő egy éve aláírta a Magatartási Kódexet, és azóta folyamatosan odafigyel betartására, mert tudja, hogy címlapra kerülhet miatta, ha nem teszi — nincs az a magára valamit is adó pénzügyi szervezet, amely ne a meghirdetett kondíciók és árak szerint szolgáltatna. Az árak feltüntetésének és felszámításának értékelése teljesen szubjektív (bár értem, hogy a THM-re lőnek), ráadásul az ár, mint olyan, csak egyike a vásárláshoz kapcsolódó "jelentős információnak", mert hisz legalább ilyen fontosak a fizetés, szállítás és teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja.
Szóval szerintem mindez csak populista pótcselekvés. Efféle szabálysértések a nagy intézményekre (bankokra, biztosítókra) biztos, hogy nem jellemzőek, miközben biztos, hogy találhatók olyan eseti (vagyis nem rendszerszerű) hiányosságok, amelyeket aztán a barát-ellenség szenzorral a politikától és a piactól egyenlő távolságot tartó hatósági vezetés kettéválaszthat büntetendőkre és észre nem vettekre. A büntetés ráadásul a fogyasztóvédelmi vizsgálatoknál a legmagasabb: elérheti a 2 milliárd(!) forintot is. MNO vezércikknek tehát remek téma lesz.
Kérdés persze, hogy van-e kapacitása a PSZÁF-nak egy érdemi mélységű és szakmailag körültekintő vizsgálatra. Ha megnézzük a pénzügyi felügyelet létszámát, akkor az 2010. február végén 473 fő volt. Tételezzük fel a következőket:
- mind a 473 fő fogyasztóvédelmi felügyelő, vagyis képes a szóban forgó vizsgálatot elvégezni,
- az év második felében van 120 munkanap,
- van 500 megnézendő intézmény,
… akkor átlagosan és kerekítve még egy felügyeleti titkárnőnek — sőt, magának az elnöknek is — naponta legalább négy intézményt kéne megnéznie elölről-hátulról, kívülről-belülről, eldöntve, hogy rendben vagy tisztességtelenül mennek-e ott a dolgok. Napi 8 órás munkaidővel számolva ez bruttó két óra intézményenként úgy, hogy közben semmi mást nem csinál senki sem.
Még csak azt sem, ami érdemi kérdés lehetne. Például, hogy milyen aktuális veszélyeket rejtenek magukban a romló banki hitelportfóliók, vagy hogyan hatnak a bankok működésére, és így a gazdasági növekedés beindításában és fenntartásában betöltendő szerepükre a hitelveszteségek leírási költségei, megtetézve a bankadóval. Igaz, az IMF elhajtása óta ugyan, kit érdekel mindez?
