A cím végére ugyebár nem teszünk pontot: az hiba. Kivéve, ha éppen hibákról írunk, ugyi. Mivel ebben az egy mondatban két típushiba is van, nem kivételezhetünk egyikkel sem, hogy annak megnevezését tegyük a gondolatjel után: ez az egész úgy rossz, ahogyan van, tehát illik idézni.
Már csak azért is, mert az egyik típushiba éppen az idézés, amit normálisan háromféle értelemben szoktunk alkalmazni:
— vagy azért, hogy megkérdőjelezzünk, "idézőjelbe tegyünk" egy kifejezést, illetve gondolatot,
— vagy azért, hogy jelezzük, a kifejezés nem tőlünxármezik, és azt változatlan formájában idézzük,
— vagy azért, hogy egy "nagy ember" gondolatát segítségül hívva támasszuk alá saját mondandónkat. Így idézzük azokat az úgymond "népi bölcsességeket" is, amelyexerzője ismeretlen. Ebben az írásban igyexem mindhárom módot helyesen alkalmazni.
A nenyi hivatalos, letölthető formája:
http://www.kim.gov.hu/misc/letoltheto/Politikai_Nyilatkozat.pdf
ezzel a bekezdéssel kezdődik:
„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”
Az ugye nyilvánvaló, hogy ez nem az első eset — ettől a magasztos szellemiségű műtől mi sem áll távolabb, hogy megkérdőjelezze önnönmagát. A világon egy dolog van, ami a vezérkultuszoxellemiségétől az iróniánál is messzebb áll: az önirónia. No de az is nyilvánvaló, hogy ezt Orbán Viktor előtt nem mondta senki, legalábbis senki olyan, akit idézhetnénk — egyebek közt éppen azért, mert nyelvtanilag hibás. A szövexerzője (alighanem maga Orbán Viktor) szerint tehát ő akkora klasszikus, hogy mihelyst kimond egy ilyen tételt, az azonmód idézhetővé, mi több: kötelezően idézendővé válik.
No nem. Ilyesmit legutóbb a múlt évezred vége felé élhettünk meg, amikor a hidak felújításának esedékes lépcsőjéről az alábbi felirat tájékoztatott minden, a Budaörsi úton befelé igyekvő autóst: "A Lánchíd lezárva". (Így, idézőjelben.) A fél ország röhögött rajta, publicisztikák elemezgették, hogy ugyan, mely klasszikusunktól származhat ez a veretes mondat. A vidámság egyik fontos oka az volt, hogy azt hittük: ez a korlátlan korlátoltság felülről korlátolt: nagyjából a monopol helyzetű állami vállalat (BKV) vezetésénexintjéig ér. Ha tudtuk volna, hogy pár évtized múlva állami főhatalommá emelkedik, alighanem inkább zokogtunk volna. Láttuk, hogy a tehetségtelen, de teljhatalmú pancserok hogyan varázsolták a fővárosi tömegközlekedés daliás ifjú királyfiját csúf békávé — ha Orbán Viktor nem a minden elképzelhetőnél rosszabb Gyurcsány-Bajnai duót követné, most rettegnék. Ez, kérem, a BKV szintje és stílusa.
A másik típushiba ugyebár a pont ott, a végén. Pontot mi, magyarok a kijelentő mondat végére teszünk. A kérdő modat végére kérdőjelet, a felkiáltó, a felszólító és az óhajtó mondat végére pedig felkiáltójelet. Ez a mi mondatunk — amint ez "legyen" kezdő szavából is nyilvánvaló — egy óhajtó mondat. A hülyék azonban minden mondat végére pontot tesznek ("Zászlónk az arany középszer!"), magukhoz szürkítve ezzel mondataikat is. Úgyszintén a múlt évezred vége felé (amikor még aktívan politizáltam) kifogásolni találtam, hogy derék elvtársaim egy meghívó szövegében így invitálták magunkhoz a derék választókat: "Jöjjön el hozzánk." — De hát ez egy felszólító mondat! Felkiáltójelet kell tenni a végére! — próbáltam érvelni. — Mi nem szólítunk fel senkit! Mi csak kérjük az embereket! — válaszolt a szöveget elkövető idősebb úr az igazak megfelleebbezhetetlen biztonságával. Nem tudtam megértetni vele, hogy kérő mondat nincs, viszont az a mondat, amelynek igei állítmánya felszólító módú, az felszólító mondat.
Azt hiszem, ezeket a kifejezéseket nem is értette.
Jelzem, egyáltalán nem véletlen, hogy hangsúlyozottan a nenyi hivatalos, letölthető formájáról beszélek. Az "emberek" — ahogy Orbán Viktor titulál minket, hogy megkülönböztesse tőlünk magát és közvetlen környezetét — nyelvérzéke ugyanis még nem veszett ki:
"Legyen béke, szabadság és egyetértés" keresésre a gugli első tíz találatából kettő felkiáltójelet tesz a mondat végére, öt pedig ha ezt nem is merészeli, de legalább a címben, ahol nem kell pontosan idézni, leveszi a mondat végéről a pontot.
Nekünk pedig legyen béke, szabadság és egyetértés!
