Húszezer kötetet rendelt meg a szintén nagyon szerencsés Genexpo KFT nevű cég Bolgár György független értelmiségi hiánypótló munkájából a roppantul szerencsés magyar pavilon számára. Néhány KFT és néhány független értelmiségi valahogy szerencsésebb volt, mint a többi. Így alakult. Néha. Mindig.
Volt egy választás, ahol a nenyisek, a szerencsések, a hülyék és a fasiszták között lehetett választani, és a népek a nenyiseket választották. Nem volt más. És most nehogy valaki elkezdjen sajnálkozni, hogy jobblétre szenderült a szadeszka, mert lenne számukra is jelzős szerkezetem.
Talán a nenyisek kevésbé lesznek nenyisek, a szerencsések szinte bizonyosan kevésbé lesznek szerencsések (de azért egyelőre a szerencsésségre való hajlamuk csökkenése nem látszik), a hülyék és a fasiszták is visszavesznek valamennyire a hülyeségből és a fasisztaságból, de a felállás marad bis Gromoboj.
Sajnos, nem lehet két nenyit becserélni három szerencsére. Alig használt Dessewffy Tibit, jó karban lévő Horkay Hörcherre. Nem mondhatjuk, hogy igen, talán Bolgár György és a többi szerencsés szerencsésebb volt egy kicsit az ideálisan szerencsésnél, de a Szijjártó meg egy majom, aki százötvenmilliárd.
Szijjártó majomságának nincs köze Bolgár értelmiségi szerencséjéhez. Szijjártó akár teljesen normális is lehetne ezért a pénzért.
Nem véletlen baleset volt az a kétharmad, ki lett az rendesen érdemelve. Sok-sok szerencsével, milliárdos összértékben. És itt most vége, redtail és tanulság nélkül, ez lassan védjegyem lesz.
P.S. Biztosan lesz, akinek eszébe jut majd, hogy valamikor réges-régen a nenyisek is szerencsések voltak, és talán egyszer majd szerencsésebbek lesznek a szerencséseknél. Most most van. Sorry.
