Ígéret szép szó, ha megtartják...
Ideg-elme kategória, Kuczka Péter. Szóval, amikor még költő volt, nem is volt annyira jobboldali. Akárcsak kedvenc tanítványa, SzSzP...
Mindenkinek! Mindenkinek!
KISFIÚCSKA papírra hajolva,
nagy betűkkel Leninnek megírta:
«Kedves Lenin! Anyámnak hull könnye,
éhes vagyok, édesapám börtönbe.»
Beletette nagy, kék kopertába,
szívszorongva vitte a postára.
«Szépen kérem, vigyék el a levelet.»
Kikacagták, durván mondták: «Nem lehet!»
Szép levelét bedobták a vízbe,
de a Duna kék hátára vette, vette széles,
hömpölygő, kék hátára,
lágyan tette messzi tenger partjára.
Nap sütötte, száradt a levélke,
langyos szellő csak lehajolt érte,
langyos szellő fölemelte magasba,
s letette egy égignyúló havasra.
Galambocska talált a levélre,
fellegekből csak leszállott érte,
szárnyán vitte, repítette Moszkvába,
kedves Lenin csillagfényes házába.
Kedves Lenin nézte a levelet,
papirosán nézte a könnyeket.
«Kisfiúcska válaszolok néked.»
Aztán tűntek, suhantak az évek.
Lenin meghalt. Az évek repültek.
Sztálin erős katonái jöttek,
fennlobogó, vörös zászlajával,
szabadsággal, Lenin válaszával.
A Világifjúsági Találkozóra
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc
és tíz és százezer, millió s milliárd!
Kiáltunk! ég reped, tenger zúg, szikla reng
a kisajátított világrészeken át.
Szemünktől ragyogó világos lesz az ég,
széttépjük a ködöt gyorsabban mint a nap.
Gyerünk! Pusztuljatok! Félre innen, herék!
Akaratunk akár a villám, ha lecsap.
Mi békét akarunk, nem kell a délibáb,
mit nekünk festenek csalárd tőkés kezek.
Ha festik, hát legyen övék a túlvilág.
Nekünk a termelőeszközök kellenek!
Véreztünk eleget, teltek a börtönök
és a mi testünkből nyertetek olajat.
Az imperializmus – a lomha, szörnyű dög –
széthullik a csapásaink alatt.
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc
és tíz és millió! Dolgozó ifjúság:
vállat vállhoz szoríts, a világ lesz mienk!
Harcra a békéért és vezessen a Párt!
