A Vincent-blog elköltözött

Ez nektek vicces?

nem felejtünk.jpg

 

 


 

Jobban teljesít...


Orbán Pinocchio thumb.jpg

FRISSÍTVE!

Itt az újabb történelmi csúcs

A központi költségvetés bruttó adóssága: 2010. május: 19.933,4 Mrd Ft; 2011. május: 21.116,5 Mrd Ft; 2012. május: 21.180,9 Mrd Ft; 2013. május: 21.765,4 Mrd Ft; 2014. október 24.736 Mrd Ft;2015. június 6. 24 847 Mrd F

 

Szűjjé má'!
tumblr_nzd85jlxqr1qd6fjmo1_1280.jpg

 



 

Te már bekövetted?

 

Vincent tumblr Falus.JPG

 


 

Vincenzúra

Troll Vincent.jpg

Figyelem! A Vincent szerzői — főszabályként — maguk moderálják a posztjaikra érkező hozzászólásokat. Panaszaitokkal vagy a mellékhatásokkal a poszt írójához forduljatok!

Köszönettel: Vincent Anomália

Címkék

abszurd (39) áder (5) adózás (11) alkotmány (45) alkotmánybíróság (10) államosítás (7) arcképcsarnok (14) ascher café (24) a létezés magyar minősége (6) bajnai (16) bank (7) bayer (23) bayerzsolt (14) békemenet (7) bkv (7) bloglossza (14) borzalmasvers (156) cigány (7) civilek (5) civil társadalom (8) demokrácia (24) deutsch tamás (6) devizahitelek (9) dogfüggő (10) egyház (10) ellenzék (7) erkölcs (17) érték (19) Érvsebész (11) eu (13) eu elnökség (8) felsőoktatás (15) fidesz (76) fideszdemokrácia (7) film (12) filozófia (13) foci (12) focijós (19) focikvíz (54) focitörténelem (94) fritztamás (6) gasztrowhat (9) gavallérjános (10) gazdaság (8) gengszterkrónikák (14) gyurcsány (27) hangfal (98) heti válasz (19) hétköznapi történetek (32) hétvége (44) hoax (5) hülyék nyelve (16) hülyeország (165) idézet (768) igazságszolgáltatás (6) imf (26) indulatposzt (11) interjú (7) járai (12) jobbik (17) jogállamiság (33) kampány (12) kampányszemle (9) katasztrófa (5) katonalászló (21) kdnp (9) kétharmad (16) költségvetés (21) könyvszemle (9) konzervatív (18) kormányváltás (22) kormányzás (42) kósa (8) kövér (11) kultúra (21) kumin (14) lánczi (5) lázár jános (12) levelező tagozat (12) lmp (8) longtail (10) magánnyugdíj (25) mandiner (15) március 15 (8) matematika (9) matolcsy (44) mdf (5) média (48) melegek (8) mesterházy (7) mnb (5) mosonyigyörgy (7) mszp (32) mta (5) napitahó (7) navracsics (14) nedudgi (15) nekrológ (11) nemigazország (5) nemzeti együttműködés (5) ner (11) nyugdíj (5) oktatás (12) önkormányzatok (6) orbán (46) orbanisztán (15) orbánizmus (101) orbánviktor (65) országgyűlés (6) pártállam (23) politika (14) polt (5) program (9) retró (22) retro (115) rettegünk vincent (14) rogán (9) sajtó (22) sajtószemle (6) schmitt (38) selmeczi (8) semjén (6) simicska (7) sólyom (7) spoof (19) stumpf (5) szász (6) századvég (7) szdsz (9) szijjártó (16) színház (35) szlovákia (5) szszp (5) tarlós (12) társadalom (50) törökgábor modul (8) történelem (5) tudjukkik (22) tudomány (17) tüntetés (17) ügyészség (9) választás (37) vb2010 (19) vendégposzt (68) videó (11) vincent (10) Vincent szülinap (6) voks10 (7) vörösiszap (16) zene (23) Címkefelhő

Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XI.

2010.06.09. 14:41 | Pásztörperc | 6 komment

Címkék: borzalmasvers

A Wikipédia szerint az alternatív Kossuth-díj nevű elismerést 1996-ban hozta létre Balogh Gyula vállalkozó, Vaja község egykori polgármestere és Földváry Györgyi budapesti lakos. Az Alternatív Magyar Művészati Díj Alapítvány kuratóriuma öt, állami Kossuth-díjjal kitüntetett művész:

Gyurkovics Tibor író, az alapítvány elnöke,

Jankovics Marcell filmrendező,

Makovecz Imre építész,

Melocco Miklós szobrászművész és

Schrammel Imre keramikus.

Földváry Györgyi szerint azért hozták létre a díjat, mert ebben az országban „rettenetesen” befolyásolja a politika a művészeti díjakat, így szükség van olyan civil díjakra, amelyek valóban az életművet és nem a politikai hovatartozást díjazzák. Ennek festői alátámasztásaként 1999 és 2002 között nem osztották ki a díjat — ugyancsak Földváry Györgyi szerint azért, mert akkor olyan kormány volt az ország élén, amely megpróbálta azokat a művészeket értékelni, akik megérdemlik a díjazást.

Az eddigi alternatív Kossuth-díjasok:

Kukkantsunk bele, miféle az olyan művész, aki megérdemli a díjazást!

Döbrentei Kornél: Hova tűnt a vitézség, fiúk?

K.Zs.-nak

Fiúk, hová tűnt a virtus, hol lakik,
meddig hátrálunk még, a méhfalig?
Szent Szűz népe! - mintha a szülőcsatorna
a feltámadás dögtemetője volna,
mintha barackvirágból is gyászszag lengne,
betemet az abortuszok mocska, szennye.

Fiúk, ne tűrjük, fonákul essen minden,
kockán nyer a sátán, legalul az Isten,
fügefalevéllel álcázott a pokol,
Édennek hiszi sok elvakított botor!
Ocsúdjatok! Az önfeladásnak vége,
maszlag-pácolt pecsenyegalamb e béke,

szárnya széjjeltépve, falják két pofára,
Fiúk, figyeljetek a Turul madárra,
ha nem, cselédek maradtok, tányérváltók,
Trianon óta nem jártak le a váltók.
Konokul csatát állni, esély s számadás,
Hunor-Magor sarjak, fel s ellentámadás!

Huszáros választ, intőt, ne csak a mának,
féljenek előre is, kik felprédálnak.
Ne a végső lehetőt, a lehetetlent
kísértsük, s akkor a Szent Korona megment.
De veszni se úgy, mint Széchenyi, Teleki,
a végzetet ne pisztolycső dörögje ki:

óvjuk a teremtés-bimbót: a koponyát,
mily tékozlás, ha ólomgolyó robog át
és nem gondolat a kiművelt emberfőn,
anyaföld-látni velőhabos tengerről
nagy ár, megérhetnénk, ahogy jussként dukál:
létünket élet váltsa meg, ne önhalál.

Ne a kopjafát, akkor inkább a kopját,
ha sírjaink a globuszt is fogják,
ne lágy gesztust, mely latrokat ment fel rendre,
inkább sújtva számonkérőn, elrettentve,
mint Balassi, Zrínyi, Petőfi tette itt,
s megemlegették a Magyarok Istenit

a cenkek: szívről szívre kellett vívniuk -
Azóta hová tűnt a vitézség, fiúk?
Fakó példa lett Bajcsy-Zsilinszky Endre,
ki lőni mert gestapós pribékseregre;
hol van a fajtánkért aggódó regiment?
Bérecz s a Pesti Srácok hada lepihent

kék koporsóba végleg, álmuknak kijár
a hősi való: itt minden férfi végvár,
S ma gyávaság sötét bűzmirigye a hold,
Bajcsy horpadt ötpengőse fényesebb volt,
s a tanulság is: szabad nemzetté a nyáj
úgy válhat, ha egy emberként forradalmár.

Fiúk, hová tűnt a virtus, hol lakik,
Meddig hátrálunk még, a méhfalig?

Nehogy az a vád érhessn minket, hogy összekeverjük az alternatív költő írói munkásságát a politikaival, lássunk valami olyasmit is, ami nem ennyire közvetlen, hanem finoman (mondhatnók, költőien) áthallásos — afféle szerény ars poetica:

Döbrentey Kornél: Istentelen színjáték; Madách lerúgja csizmáit

Úristen,
mire vihettem volna, ha nem itten
születek, a magyar Golgotán,
ős szokás szerint megkésve és mégis túl korán,
itt a szélnek sziszegve kígyónyelve nő,
bakó-suhintás ritmusára távlatos a Vérmező -
s ha csak a pusztulás magzik föl a száma nincs,
gyérlegendájú parcellákból - méhükben fiadzik a nihil kincs -
moccan a csillagóra-járású vetésforgó,
és akkor a mindent magába fojtó
parlag, a tartalék-televény
gerjeszti tovább a sejtbarát hitet, hogy van remény, van remény -

Lehettem volna a legnagyobb talán.
Meggebedt volna itt Goethe úr is, Mefisztóval az oldalán,
elölt képzelettel senyvedne, mint egy kretén,
s szárnya-rohadva döbbenne rá: ezen a sártekén
vagynak oly ország-marasztó kátyús helyek,
ahol csak alant szálló Luciferek
zseniálisan önző és ádázul ostoba
csatlós-hadáé a lendülés joga,
itt működő vulkán minden seb,
elszennyesített a menny, a pokol fényesebb;
azért Kárpát-medence, hogy fájjék ez a keserves tájék,
ahol istentelen levezényeltetik az ISTENI SZÍNJÁTÉK,
kijátszott, balekká bebutított népek egymás vérét isszák,
ettől tobzódnak örök virulásban a kulisszák -,
s élesben a disznók, előttük a gyöngyök
maradékká aszott vérgöröngyök;
vörösizzású borban sisteregtetett, apokaliptikus éjszakán
tört rám a látomás; úgy csonkítják meg majd a hazám
a kupec-szenvedelmű győzők, ahogy Vasvárit lefejezték
s feldarabolták a mócföldi fejszék,
ahogy nővéremet trancsírozták szét, fölszított hentesek,
a vasárnapi misés, levendulaszagú „rendesek",
a húsdarabokat a sárba vetették,
s a visító, röfögő kondával föletették;
a sötétben csámcsogás hallszik hatalmasan,
itt minden nap az év leghosszabb éjszakája van.
Világos után, ha bitófa-mankón is, de addig lábol
a népem „míg maga magát... ki nem küzdi a homályból”,
kiegyezve mindig rosszul -
Alkunk hetedíziglen a visszájára fordul.
Úristen
Mire vihettem volna, ha nem itten ...,
ha nem ehelyt kell ábrándjaimat életre keltnem,
ezen a nyelven,
amely az ÁRVASÁG hasonlata,
akár muszkasereg rengetegében a magyar baka,
ezen a nyelven, mely még mindig priusz,
ám isteneket gyönyörre bűvölő, ha zendíti aranyjánosi géniusz,
Úristen, mi lehettem volna, ha nem itt kell gondolni merészet,
ahol tragikus aktualitás az enyészet -

És mégis csak itt, kínzatva kételytől: mint ganédombhoz a trágyaféreg,
a feladathoz vajon felérek?
A FELADATHOZ, mit nem kerestem, de sorsul kaptam.
Nagyisten, legalább Te bízzál magadban.

Bár a ma az ideg-elme kategória van soron, az igazán borzalmas költőknél ezt sosem sikerül teljesen különválogatni a debilitástól. Kornélunk is adós marad egy rakás válasszal — kezdve tüstént a címben azzal a kérdéssel, hogyan tud Madách (vagy bárki) egyszerre több pár csizmát is lerúgni? Hacsak nem a polcról...

süti beállítások módosítása