...mostantól fogva a legszemélyesebb magánügyem, hogy veled leszámoljak. üzeni a neves pártpublicista Géberjénbe, valami helyi köpönyegforgatónak, aki belelépett az ő mimóza lelkébe.
Hamar kifullladt ezek szerint a választás éjszakáján vállalt szerénység és alázat. A Lámpavasok demokratája gyorsan kivillantotta hegyes agyarait, nem mintha az elmúlt évek során oly' gyakran húzott volna bőrt a fogára. Hősünk gyorsan lefordította magyarra mit jelent neki a nemzeti összefogás, meg az a bizonyos háromharmad, amelynek kormánya készül.
Aki nem értene a szóból: Publicistánk az Agyar Hírlap hasábjain teszi közüggyé magánügyét, miszerint a tyukodiaknak szóvá tette célpontja, nem tesz nekik jót, ha olyan buliban vannak, ahol jelen van a Bayer Zsolt is.
A nyíltszíni fenyegetés hangnemével most nem foglalkoznék. Nála már régen elmentek otthonról, neki hangosan kell kiabálnia ahhoz, hogy figyeljenek rá. Ezt megszoktuk. Ez tette a magyar politikai sajtó Paris Hiltonjává, akinek immár minden alkalommal villantania kell valamit, hogy beszédtéma legyen. Az elmúlt 8–12 év munkássága után aligha van olyan mélység, ahová védőfelszerelés, skrupulusok és oxigénpalack nélkül már le ne merült volna.
Ami újszerű (ha még akad ilyen), az nem a névjegyévé vált, leplezetlen gyűlölet és uszítás, hanem rég nem hallott, de nem is hiányolt arroganciája, amelynek birtokában egyazon eresztéssel meg is fenyegeti ivópajtásait: legyenek ott mindannyian — mert ez immáron a barátság próbája is egyben (sic!). S Fülöp Pistának is üzenem, tőle, a helyi fideszes képviselőtől elvárom a támogatást.
Velem vagy ellenem — szól a félreérthetelen elvárás. Főhösünk ehhez nyomatékképpen meg is lengeti ötös számú párttagkönyvét, hogy mindenki tudja, ki az ősibb fideszes. Mint a kutyabőrt.
Nem tudom, mi a házirend náluk, vajon fenntartották-e neki azt a tagkönyvet, amíg (átmenetileg) dezertált Kolumbia-Alsóról, majd megtért, de a puszta árnyéka annak a gyanúnak, hogy Vele — az 5. sorszámú tagkönyv tulajdonosával! — fenyegeti valaki az ősfideszeseket, oly éktelen haragra gerjesztette, hogy dühében rögtön megfenyegette... a tyukodi ősfideszeseket maga is.
A fenyegetőnek meg selyemzsinórt küldött fenyegetésül.
Nehéz a dolga a köpönyegforgatóknak...
„De a legveszélyesebbek az összes nemzetmentők. .. úgy hajigálóznak ezek a nemzethalállal, mint gyerekek a papsajttal – kicsiségüket, ostobaságukat, tehetségtelenségüket e rettenetes vízióval palástolják (sic !). Nem szeretik az individuumot, az önmagáért, családjáért, országáért felelős polgárt, a szabad citoyent, a barmot szeretik, hogy legyen kit terelgetni az ígéret földje felé. S az ígéret földjét ők csinálják. Sírnak a parasztért – és eltemetik Horthyt, nagy pompával, könnyek között. Hát hazudnak. Minden szavuk hazugság.”1993. október 13.
... legalább olyan nehéz, mint annak, aki szeretre és összefogásra akar tanítani egy pitbullt.
Azt hiszem, én már csak egy kávét kérek.
