Próbálom tartani a csütörtököt, csak e héten nem jön össze: holnap törzsi találkozó, holnapután meg elutazunk...
Ezen a héten újra az ideg-elme kategórián a sor. Amint ezt megígértem Nektek, Szentmihályi Szabó Péter következik — abból az időből, amikor még fiatal volt és tényleg költő. Hogy mennyire, azt megítélhetitek az utóbbi időben valahogy sajnálatos módon nem kapható, Ének a civilizált emberről c. kötetének nyitó verséből. (Írt ő ennél sokkal durvábbakat is, de azokat talán máskor... a kötetben ez az első: illik, hogy az életmű bemutatását is ezzel kezdjem.)
Szentmihályi Szabó Péter: MIT CSINÁL? Hát az apa mit csinál? Az apa számol az asztal előtt, délután és délelőtt, számolja a pénzt, az időt, a béreket, a munkaerőt, saját kopasz fején a szőrt. Hát az anya mit csinál? Az anya főz a tűzhely előtt, délután csak, nem délelőtt, fodrászhoz is megy, mint a nők, imádkozik, ha fáradtan ledőlt, hogy úgy legyen, mint azelőtt. Hát a néni mit csinál? A néni ül a futószalag előtt, délután és délelőtt, felnéz, lát felhőkarcoló-tetőt, rakétához csinál gyúszeg-fedőt, tíz centért réz szemfedőt. Hát a fiú mit csinál? Ül a kommunizmus előtt, Délután csak, nem délelőtt, sorraveszi a soronlevőt, vakarja a nemrég benőtt fejelágyát; s jönnek a nők.
