Egy ősz, amelyben az elsőosztály másodlagos. A Mexikóra való felkészülés jegyében telik az idény. A Videoton ambíciózusan vág neki az őszi kupaküzdelmeknek, mellette a Honvéd, a Rába és a Tatabánya indul, hogy a magyar labdarúgás emelkedőben lévő tekintélyének végre érvényt szerezzen.

Mezey György keze alatt készülődik, formálódik a nemzeti tizenegy. A fő kérdés, kikre építhet még a kapitány, a kipróbált és sikeres csapatban. A nagy korszak utolsó teljes éve ezzel lezárul.

Hadd kezdjem egy személyes vonatkozással. A sorozat összes eddigi része (miként maga széria is) alapvetően abból táplálkozott, amit megéltem és amit éreztem akkoriban. Rengeteg élménnyel, izgalommal és csalódással gazdagított ez a pár év (ez még nem a végszó! Ne féljetek!).

Ettől az ősztől kezdve viszont, kicsit megváltoztak a viszonyok. Mondanám nagy pátosszal, hogy a hazafias kötelesség szólított, de röviden a lényeg annyi, hogy '85 nyarától már angyalbőrből nézve, kissé megritkultak a focival kapcsolatos élményeim. Immár szó sem volt arról, hogy közelről és lelkesen figyelhessem az eseményeket. A zalaegerszegi laktanya kapuján csak hébe-hóba jutott át valami információ a külvilágból. Az élet azonban nem állt meg. Amíg mi az osztrák hegyivadászok leküzdésére treníroztunk, addig a futballélet ment tovább a maga útján. Az NB I őszi szezonjának érdekességeiről paraj, a tőle megszokott alapossággal ad nekünk most átfogó és részletes beszámolót. Át is adom neki a szót ízibe':

"Gyere haza, Imre ! "

Ezt harsogta több tucat (száz ?) ember a pécsi sportcsarnokban, az MLSZ terem-labdarúgó torna pécsi csoportjában. A címzett éppen lent, a parketten varázsolt, egy kicsit még furcsa volt ZTE mezben látni, és persze akkor még esze ágában sem volt hazajönni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Természetesen (?) Nagy Imréről van szó, az egykori sokszoros utánpótlás válogatottról, aki 1984 nyarára már végletes és - szerinte, szerintük - kibékíthetetlen ellentétbe került az akkori újsütetű pécsi sztárral, Mészárossal. Ennek a konfliktusnak sok oka lehetett, de alighanem nagyrészt híúsági, kisszerű ügyek, amelyeket egy jó pedagógiai érzékkel megáldott edzőnek kezelnie kellett volna; ezzel mindenki jól járt volna, elsősorban persze a pécsi szurkolók. Mindez nem történt meg, így Imre el, hogy aztán a zalaegerszegi szurkolók ősz hajszálait gyarapítsa az első évében. Az a játékos volt, akin látszott, körülbelül akkor cselezi ki és futja le az ellenfél hátvédjeit, amikor akarja, de volt egy kis gond: mintha nagyon-nagyon ritkán akarta volna. Így aztán mérkőzések tucatjain akár a pécsi, majd később a zalaegerszegi szurkolók felháborodva követelték a jobbszélen unatkozó klasszis cseréjét, hogy aztán - esetenként - megvillanjon, és bemutasson egy (több) zseniális cselt vagy gólpasszt adjon, és ugyanaz a publikum máris tapsoljon neki.

Remekül indult a pályafutása: az 1977-ben Tunéziában megrendezett első FIFA U-20 világbajnokságon szerepelt magyar válogatottban stabil kezdő volt mindhárom mérkőzésünkön, egy gólt rúgott, de a csoportban Uruguay mindenkit vert (és Hondurastól akkor is kikaptunk ...). Ebben a csapatban szerepelt még többek között a szintén pécsi Toma valamint Szántó, Híres vagy Péter. Az ő szempontjából a lehető legjobbkor, ebben az évben jutott fel a Pécs az NB I-be, tehát elvileg minden adva volt egy fényes(ebb) karrierhez, vagy, hogy a korabeli sportzsargonban írjam, vele esetleg egy évtizedre megoldódhatott volna a jobbszélső kérdés... .

Hogy ez nem történt meg, az persze legalább annyira az ő hibája, mint a sokszor nem túl erős pedagógiai érzékkel megáldott edzőié (sajnos nevelő edzője, Garami József a feljutástól számítva csak majd' egy évtized múlva hajlandó végre leülni a felnőtt csapat kispadjára, hogy aztán mindjárt történelmet is csináljon, és persze hogy aztán az első adandó alkalommal, 1986 telén visszahívja Nagy Imrét Pécsre.) Na és persze nem segített a magyar labdarúgásra akkoriban jellemző hallatlan Budapest-centrikusság is, sokkal könnyebb volt a válogatott környékére kerülni, mondjuk, a Vasasból, mint vidékről, és persze egyszerűbb volt az Sipos vendéglőben megbeszélni a dolgokat, mint járni a pályákat hétről-hétre.

Hogy sok múlhatott (volna) az edzői pedagógián, azt druszája, az akkoriban nagy tehetségnek tartott Gellei működése igazolta, aki a második zalaegerszegi évében valahogy képes volt hatni rá, és esetleg még a zalaegerszegi stadion gyepét is tetszésének megfelelően nyírták, vagy egyszerűen csak megjött a kedve a focihoz (igen, ismétlem, sokszor ezen múlt), és elképesztően jó évadot zárt. A 85/86-os őszi szezonban 4x kapott nyolcas osztályzatot, az FTC, a Bp. Honvéd, a Volán és a PMSC elleni mérkőzéseken és 11 gólt rúgott. Néhány idézet az akkori mérkőzéseiből megtalálható a bajnokságról szóló részben. Egyébként nem tudom, akkoriban hányan voltak így ezzel, de én, amikor olvastam például annak a ZTE-Honvéd mérkőzésnek a tudósítását, elgondolkodtam: azon a mérkőzésen mégiscsak szinte a teljes válogatott védősorából csinált bohócot 90 percen át. Annyira voltam realista, hogy úgy véltem, talán (...) a közelgő VB-n még Nagy Imrénél is nagyobb csatárzsenikkel kell(ene, -ett volna) megbirkóznia ugyanezeknek a védőknek. Valahol nagyon belül rosszat sejtettem (volna, ha akkor még nem hittem volna száz százalékosan Mezeyben..). Megintcsak találgatok, de azt hiszem 1985 végére, 1986 tavaszára Mezey is már olyan felfokozott idegállapotban volt, hogy ő már aligha gondolkodott akkor bárki új ember behívásán, ha egyáltalán követte akkor még a bajnokságot (ebben közel sem vagyok biztos, sajnos), mindenesetre én behívtam volna, mint mindig, amikor azt láttam, hogy (egy) tehetséges játékos(ok) ihletett formára fut(nak) fel (lásd még: Rába ETO v Mészöly, 1982), de persze nem gondolom, hogy a magyar válogatottat akár 82-ben akár 86-ban bárki megválthatta volna.

Természetesen (?) soha ilyen jó évadja nem volt többet, sérüléssel bajlódott 1986 őszén hónapokig, de hogy volt, aki figyelte a magyar bajnokságot akkoriban, azt az bizonyítja, hogy felépülése után az olimpiai válogatottat vezető Novák Dezső szinte azonnal meghívta az olimpiai válogatottba, ez ezzel el is érte pályafutása csúcsát: olimpiai válogatott lett, az írek elleni dublini selejtezőn elért győzelemből vette ki a részét. 1986 telén aztán persze, Garami hívására, hazatért, és voltak kitűnő megmozdulásai, de ekkoriban a magyar labdarúgás már kómában volt és mindenki azon igyekezett, hogy valahogy, valahová, akárhová de elszerződhessen - neki egy belga kiscsapat sikerült.

Nagy Imre gála az Újpest ellen - Nagy Imre-Galántai akció és gól a Videoton ellen

NB I 1985 ősz

– amikor az elsőosztály csak másodlagos.

A szezon mindjárt egy ötcsillagos mérkőzéssel kezdődik: Rába ETO-FTC 4:5, Zsinka két gól és 9-es osztályzat! (Ezzel össze is foglaltam Zsinka pályafutását). A Bozsik stadion építése miatt a Honvéd a Fáy utcában játszotta “otthoni” mérkőzéseit, így itt is voltak, úgymond, kettős rangadók. Az első fordulóban Bp. Honvéd-ZTE 0:0, Vasas-Pécs 0:0, akkor még senki nem sejtette, hogy a két vidéki csapat pontrablása korántsem véletlen. Pécsett az előző szezon végén Garami József végre elvállalta a felnőtt csapat vezetését és az ősszel máris szenzációs rajtot vett fiatal csapatával, rögtön az éllovas Honvéd mögé állt és ott is maradt az idény végéig. Talán kevesen emlékeznek ma már, de az MTK is ekkoriban kezdett feljönni (tehát már/még Verebes előtt !), az 5. forduló után pl. vezette a tabellát, a góllövőlistán pedig Boda állt az élen, mögötte természetesen Détári és az akkor a semmiből berobbanó pécsi fiatalok egyike, a 19 éves Lovász. A nézőszámokkal akkoriban még rendben voltunk, éppen ebben a fordulóban Rába ETO-Honvéd 1:1, 26 000 néző előtt. A PMSC-ben sorozatban debütáló fiatalok mellett említést érdemel Kincses ferencvárosi valamint a a “kis” Mészöly és a “kis” Somogyi NB1-es bemutatkozása. A 7. fordulóban az FTC a nagy formába lendült ZTE-hez látogatott, a végeredmény (3:2) nem is igazán mutatja, hogy milyen simán nyertek a zalaiak:

Ha már szó volt a váratlanul remeklő csapatokról, jöjjön a másik véglet is, a Vasas es az Újpest addigi történelmük egyik mélypontján voltak, a kispadon Göröccsel és Illovszkyval … Szegények.

Ehhez képest a 9. fordulóbeli kettős rangadón Vasas-Honvéd 1-0 (G: Szijjártó) és Újpest-FTC 1:0 (G: Kiss S.), talán még egy téli ruhadarabot is lehetne emlegetni a két, addig szánalmasan teljesítő csapat “feltámadásával” kapcsolatban, de lehet hogy igaztalan lenne és persze utólag már mindegy is.

Zsiborás szedi fel a labdát Dékány elől(Ú.Dózsa-FTC=1:0)

Ugyanebben a fordulóban Győrben egy Melis-dupla végez a PMSC-vel. A 10. fordulóban rangadónak már aligha nevezhető a csúcsformára felfutó Bp. Honvéd es az egyre inkább elfáradó Videoton összecsapása, nem is volt az, sima 3:0 (Détári (2), Kovács K.); az edzői nyilatkozatok sokat elárulnak: Komora: “Kevés csapat tudott volna most ellenállni”. Kovács F: “Még mérgelődni sem tudtam .. ”.

A következő fordulóban megint kettős rangadó, ahol Vasas-Újpest 6:3, többek között egy Borostyán triplával.

Szendrei szedi fel a labdát Nyúl elől (Vasas-Ú.Dózsa=6:3)

De nem ő volt az egyetlen, hiszen Csepelen 0:2 után Szeibert nagy pillanatai következtek:

A 12. forduló valódi rangadót hoz, a második Pécs fogadja a harmadik ZTE-t. Azon a szombat delután a félidei 2:0-ás pécsi vezetést követően már-már népünnepély volt az újmecsekaljai pályán, hogy aztán az egykori pécsi csatár, Nagy Imre két góljával csendre intse a publikumot, a vége 2:4 egy négycsillagos meccsen.

Ugyanekkor az örökrangadón Szántó es Boda góljaival pontosztozkodás, a Tatabánya az alig 18 éves Vincze duplájával küldi haza az ETO-t, a Videoton pedig újpesti vereségével már csak 11.

A következő fordulóban az ősz utolsó népstadionbeli kettős rangadója, ahol egy négycsillagos mérkőzésen a Honvéd 3:2-re legyőzi az Újpestet, a lelátón két nagynevű megfigyelő: Jenei Imre és Iordanescu, a Steaua képviseletében. Ki gondolta volna akkor, hogy abban az évben a Steaua megnyeri a BEK-et és főleg azt, hogy lesz még Jenei szövetségi kapitány Magyarországon (bár ne lett volna, teszem hozzá). A 14. fordulóban szuperrangadó a Fáy utcában: Bp. Honvéd-PMSC, magam is jelen voltam, amikor ez a két csúcsformában lévő csapat egy valóban magas színvonalú 0:0-t játszott.

Honvéd-PMSC összefoglaló

A jogosan négycsillagos mérkőzés után a szalagcím:

Ugyanebben a fordulóban a Videoton, többek között Májer remek játékával (8-as osztályzat) legyőzi az MTK-t es bizakodva készül a Legia elleni kupameccsre.

Videoton-MTK-VM összefoglaló

Az őszi záróforduló (ami a VB miatt még nem az utolsó ebben az évben) valóságos gólesőt hoz: Honvéd-Debrecen 7:0 (Détári és Garaba ! is duplázott).

Dajka elől itt mentenek a debreceniek (Honvéd-DMVSC=7:0)

MTK-Siófok 6:0, többek között egy Boda-triplával, ezzel az MTK dobogós helyen várja a folytatást. A Videoton Kerekes góljával legyőzi a Fradit és már 7., a kieső helyeken a Csepel és a Siófok. De nincs megállás, a tavasz ősszel elkezdődött, és rögtön egy nem akármilyen mérkőzés: ZTE-Bp. Honvéd 4:2, idézet a tudósításból:

A 17. fordulóban az FTC Palkovics es Kvaszta góljával győzi le a Tatabányát, az Újpest pedig Schróth es Steidl találataival az MTK-t, és feljön a 7-9. helyre, a következő forduló előtt a főcím már így szól: „Megállítja-e az Újpest a Pécset ?”. Nos, Kardos góljával megállította, és egyben újoncot is avatott, egy bizonyos Selmeczi Lászlót a csatársorban… Vajon elhangzott-e ebben a sorozatban nála ismeretlenebb név? Ugyanekkor a Videoton a sokadik 1:0-ás győzelmet aratta és csendben fellopózott a dobogó harmadik fokára; talán nem is jött rosszul a kupakiesés a Legia ellen. Még ebben a fordulóban a Czabán Samu térre 15 000-en zarándokoltak, ahol meglepetésre: Volán-FTC 2:1 (G: Katona, Hatvanger illetve Palkovics), a kispadokon Novák Dezső és Dalnoki Jenő. És nincs megállás, a VB miatt: hiába esik komoly mennyiségű hó, le kell bonyolítani a hétközi MNK fordulót akár irreális talajú pályákon is; ezek után a 8 között már csak három elsősztályú csapat, a Vasas, a Honvéd és az FTC, a többiek: Nyíregyháza (Eszenyi, Csehi), Eger (Sass, a kispadon Csank János), Szeged (Gruborovics, Kun), Dunaújváros és a területi bajnokságból a MÁV-DAC.

Détári büntetőjét Zsiborás nem éri el (Honvéd-FTC=2:0)

Végül, november 23-n elérkezik az utolsó őszi forduló, ami valójában már a második tavaszi. A Ferencváros pécsi vendégjátékát felfokozott, már-már futballháborút jósló és akkoriban teljességgel szokatlan hangulat előzte meg, ekkor ennek különleges okai voltak: az őszi, Ullői úti összecsapáson az akkor bombaformára felfutó, góllövő listát is vezető pécsi Lovászba kíméletlenül beleszállt Hámori (egykori és leendő pécsi játékos) ezzel súlyos sérülést okozva a fiatal csatárnak, aki igazából azt a formát már soha nem tudta visszanyerni. A hétközi kupafordulóban az Üllői úton a hangosbemondó kérlelte a Pécsre utazó fradistákat, hogy kerüljék a balhét, mert Pécsett bizony azóta nagyon idegesek és a szurkolói kemény mag bosszúra szomjas. Végül óriási rendőri készültség és telt ház előtt Szántó illetve Túri góljaival 1:1, balhé nélkül. Még ebben a zárófordulóban MTK-Volán 3:0 (Fodor, Szeibert, Turtóczky), Haladás-Újpest 1:1 (Nagy J. illetve Rostás), Tatabánya-Honvéd 2:2 (Kiprich, Plotár illetve Détári, Kovács K.).

Az ország már a VB sorsolás lázában ég, a tavaszi folytatásig a tabellán a Honvéd áll az élen, mögötte a sorrend: PMSC, Rába ETO, ZTE, Videoton, MTK. Kieső helyeken a Volán és a Csepel, csak két pontra tőlük a Vasas. A góllövőlistát Détári vezeti 18 (!) góllal, mögötte Hannich 14, Nagy Imre és Boda 11-11 góllal. A Népsport osztályzatai alapján a legjobb kapus a debreceni Mező, a válogatottak közul Disztl P. 13., Szendrei 12. A mezőnyben első Hannich, mögötte Róth, Détári, Garaba, Toma a sorrend. Az újsütetű Mezey-kedvenc és aznap Dél-Korea ellen a válogatott kezdőcsapatában szereplő Bognár a 154. No comment.

Honvéd-PMSC összefoglaló

A másodosztályban élen a SZEOL és az Eger, mögöttuk a DVTK es a Kisteleki István vezette Ganz-Mávag.

Miközben a magyar válogatott mexikói túrájáról szólnak az öles cikkek, a Népsportban rövid beszámoló az akkor véget ért szovjet bajnokságról: az előző években csak 7. illetve 10. helyezett Dinamo Kijev ezúttal magabiztosan nyerte a bajnokságot és kupát is. Edzőjük, Valerij Lobanovszkij értékelése szerint beérett Zavarov, kiemelkedőt nyújtott Rac és Jakovenko, nagy nyereség a friss igazolás Jaremcsuk… hamarosan hátborzongató nevek lesznek és maradnak is egy (több) generáció számára, mindörökre.

 paraj

Válogatott

Csendes ősz a válogatottban. Európaszerte még drámai küzdelmek zajlanak a kijutásért, a magyar válogatott kényelmesen és magabiztosan készülődhet a Mexikói VB-re. Mezey nyilatkozatai szerint biztos, hogy nem egy-az-egyben ugyanazokra a játékosokra támaszkodik, akikkel kivívták a továbbjutást, de az összeállításokból kiderül, hogy kik azok és melyek a posztok ahol esetleg frissítésre számíthatunk ebben az egy évben.

Az első meccs:

Wales-Magyarország

Wales: Southall - Jones (56. Slatter), van den Hauwe, Jackett, Phillips - Davies (56. Blackmore), Ratcliffe, Thomas - Nicholas, Curtis (71. Lovell), Hughes

Magyarország: Disztl P. - Disztl L., Róth, Garaba, Péter - Sallai, Nyilasi, Nagy A. (46. Gyimesi), Détári - Esterházy (75' Kovács K.), Hajszán

A hazaiak közül Southall és a manchesteri Hughes lehet ismerős. A walesiek nem képviselnek túl nagy játékerőt, de nem lebecsülendő ellenfél, ráadásul a brit futball jó ideje nem volt az ínyünkre.

Tíz éve, hogy utoljára találkozott a két ország válogatottja és nem volt semmi jó az emlékeinkben. Két vereség. Most azonban egy rutinos, sikeres és a VB-re készülő magyar válogatott látogatott Cardiffba, ahol a hazaiak minden értelemben statisztaszerepre kényszerültek.

Esterházy góllal és gólpasszal vette a ki a részét az idegenbeli fölényes győzelemből

5 hónappal a hollandoktól elszenvedett vereség után megint egy összeszedett, fegyelmezetten játszó magyar válogatottat láthattunk, amelynek nem volt ellenfél a vendéglátó Wales.

Esterházy Marci a nyolcadik percben lőtt góljával gyorsan megadja az alaphangot. A második félidőre marad a folytatás, amikor - fordított szerepben - egy újabb Esterházy-Hajszán összjáték végén (előtte Nyilasi zseniális passzával) a győriek nagy kedvvel játszó balszélsője két gólosra növeli az előnyünket.

A végére igazi desszertként marad egy - szerintem - zseniális Détári gól, amely előtt a walesi védelem és a világhírű Sothallt szinte megalázza Döme.

Nézzük a gólokat sorjában:

Wales-Magyarország= 0:3

Két héttel később egy nemhivatalos meccs Bulgária ellen. Mezey a "B" válogatottat küldi pályára Pécsen:

Szendrei - Herédi, Disztl L., Balog (73. Bognár), Cseh (63. Sallai) -  Nagy J., Kovács (46. Mészáros), Fitos - Dajka (46. Boda), Bognár, Vincze

Az eredmény 3:1 ide, a gólokat Fitos (5.p.), Dajka (30.p.) és Herédi (69.p.) lőtték. A bolgárok - akikről nem tudom megállapítani, mennyire tartalékosak - csak a 84. percben tudtak széípteni Kolev révén.

Magyarország-Bulgária= 3:1

Mexikói torna

Az év végére egy négyes torna következik Irapuatóban, Monterreyben és Tolucában.

A részvevők: Mexikó, Algéria és Dél-Korea. A két esélyes egyértelműen a hazai válogatott és mi vagyunk. Talán itt az alkalom, hogy elégtételt vegyünk az előző augusztusi, budapesti 0:2-ért, amit közvetlenül a selejtezők előtt kaptunk a közép-amerikaiaktól.

Az első meccs Dél-Korea ellen. Az összeállításokat most nem másolom be - különös tekintettel a sok Cho-, Kim és Park nevűekre. A magyar csapatban ismét helyet kap Hajszán és Mezey beveti Herédit, Mészárost, Bognárt, valamint Gyimesit. A találkozó egyetlen gólját Kiprich szerzi az 55. percben tizenegyesből. Magyarország-Dél-Korea=1:0. Irapuatóba majd visszatérünk jövő nyáron.

Irány Monterrey. Jöhet a következő ellenfél: Algéria.

Bognár mellett ezúttal már Fitos is a kezdőcsapatban. A játék sokkal jobban megy - kezdünk talán hozzászokni a körülményekhez? -, mint az ázsiaiak ellen. A 18. percben Péter Zoltán szerez vezetést, majd az előző meccsen még csereként szóhoz jutott Kovács Kálmán a 25. percben növeli az előnyünket (2:0).

A második félidőben, a biztos vezetés tudatában lazítunk. Bognár György góljával az 56. percben már 3:0. A végeredményt Bentayeb állítja be a 62. percben. Détári, Hajszán és Nagy Antal a második félidőben - csereként - kapott lehetőséget. Magyarország-Algéria= 3:1

Végül a torna döntője Tolucában.

Mexikó-Magyarország

Mexikó: Larios - Aguirre, Servin, Quirarte, Cruz - Trejo, Espana, Munoz, Boy - Negrete (79. Dominguez), Hermosillo.

Magyarország: Disztl P. - Sallai, Róth (79. Balog), Kardos, Péter - Nagy A., Détári, Garaba - Kiprich (60. Hajszán) Kovács K. (60. Dajka ) Bognár Gy. (46. Mészáros)

A hazaiak nagy iramot diktáltak és remekül játszottak. Csak a középpályán bizonyultunk méltó ellenfélnek, támadásaink alig voltak, a kapu előtt pedig.... nos szerencsénk, hogy két góllal megúsztuk. Hermosillo (jelentése: szépséges) és Boy (ő már a Népstadionban is betalált) góljával 2:0-ra nyert Mexikó, megérdemelten. Ezzel ők nyerték meg a tornát, amely aklimatizálódásra és gyakorlásnak egyaránt jó volt.

Az év utolsó mérkőzésén a magyar válogatott elszenvedte második vereségét. 1985 ezzel együtt a magyar válogatott - azóta is megismételhetetlenül - legsikeresebb esztendeje volt.

A mérlegünk 8 mérkőzés, 6 győzelem és 2 vereség, 13-4-es gólkülönbség.

A Mezey válogatott Európában az élen végzett, mint a legjobb csapat. Nem tudtuk még, de egy (?) generáció búcsúzik hamarosan ettől a magasztos érzéstől. A magyar foci eme nagy korszakának utolsó teljes éve lezárult.

Egy gyönyörű búcsúgálára azért még telik majd.

Nemzetközi Kupák

Igazán szép előzmények után, megkezdődnek az 1985-86-os kupatornák. A bajnok Honvéd az ír Shamrock Roverset, a kupagyőztes helyén induló Tatabánya az ismerős Rapid Wient kapja, míg az UEFA Kupában a Rába ETO a Bohemians Praha-t, míg a legnagyobb érdeklődéssel várt Videoton a svéd Malmö együttesét kapja az első fordulóban.

BEK

Bp. Honvéd-Shamrock Rovers

Az első mérkőzés Kispesten Angyalföldön, merthogy a Honvéd a Fáy utcában fogadja ellenfelét.

Bp. Honvéd: Andrusch - Sallai, Nagy A., Garaba, Cseh (62.p. László II.) - Gyimesi, Fitos, Détári - Bodonyi, Dajka, Kovács K.

Shamrock: Byrne - Larkin, Keely, Eccles, Brady - Keeny, Coady, Steedman - O'Brien, Doolin, Hitchcock.

A piros-fehérek nyáron egy rotterdami tornán készültek a nemzetközi és a hazai megmérettetéseikre - vegyes tapasztalatokkal. A Bayern elleni 4:3-as vereség tisztes helytállásnak mondható (Détári 2, Bodonyi 1 gólt szerzett), melyet a Feyenoord elleni 1:4 követett. Az utolsó tornameccsen aztán a Honvéd kitett magáért és helytállt az előkelő társaságban, az Anderlecht 3:0 arányú legyőzésével. Détári itt is két gólt lőtt, a harmadikat Tóth J.

Nagy Antal az ír védők fölött

Ilyen előzmények után, okkal bizakodhattunk, hogy a szerényebb képességű ír bajnok nem fog különösebb problémát okozni Détáriéknak, akikben talán a Videoton hagyományainak méltó folytatóját láthattuk, hiszen rájuk épült a mexikói részvételt kiharcoló válogtatott is.

A szerény érdeklődés (3.000 néző) ellenére, nem kellett csalódnunk. Fölényes győzelemről ugyan nem volt szó, de a Honvéd magabiztos győzelmet aratott "hazai" pályán.

Dajka már a 8. percben előnyhöz juttatta csapatát, de az ígérkező gólzáporból nem lett utóbb semmi. Az ír védelem egészen a hajráig kitartott amikor aztán a 73. percben Détári góljával, sikerült beállítani már a megnyugtató 2:0-ás végeredményt. A továbbjutás nem dőlt el, de a Honvéd jó esélyekkel várhatta a visszavágót. Bp. Honvéd-Shamrock Rovers= 2:0.

KEK

Rapid Wien - Tatabánya

A Tatabánya annak köszönhette indulási lehetőségét, hogy az MNK döntőben őket legyőző Honvéd duplázott, azaz bajnok is lett egyben. A Bányászcsapattól én bravúrt vártam, nem kis részben arra építve, hogy négy éves újpesti edzősködés után Temesvári Miklós vette át az együttest, aki a lila-fehérekkel számos bravúrt hajtott végre a korábbi években.

Tatabánya: Józsa - Vincze J., Lakatos, Szabó L., Szalma - Schmidt (87. Tepszics), Emmer, Hermann - Kiprich, Plotár, Vincze I (76. Udvardi II.).

Rapid Wien: Konsel - Lainer, Garger, Brauneder, Brucic - Willfurth (46. Hrstic,65. Pregesbauer), Kienast , Weinhofer - Kranjcar, Krankl, Halilovic.

A vendégek összeállítását elnézve számos ismerős névvel találkozhattunk, akik meghatározói, vagy legalábbis ismert nevei voltak a kor nemzetközi focijának. Persze evidens, hogy Krankl-lal kell kezdeni a listát. A veterán osztrák csatár már túl volt pályafutása zenitjén és a barcelonai éveken, de korántsem lehetett lebecsülni tudását. Csak a visszavágón jutott szerephez, de a védelmükből Webert is ismerhettük a VB-selejtezőkről, de Willfurth, Kranjcar, Pacult és Kienast neve is gyakran ott volt a hétvégi gólösszefoglalókban.

Ehhez képest a Bányász amolyan second-hand csapattal tudott kiállni. Józsa és Tepszics is sokkal inkább más csapatokból szorultak ki, semmint a Tatabánya nagy szerzeményei közé tartozhattak volna (igaz, Tepszics már évek óta a csapatban játszott). Nem volt tehát más választás, mint a hazaiak történetének egyik leghíresebb csatársorába, a Kiprich-Plotár-Vincze trióba vetni minden bizodalmunkat.

Hamar kiderült: ez kevés. A Rapid nem hagyott esélyt a visszavágóra. Az első félidőben még csak a jugoszláv Halilovic 18. percben szerzett góljával vezettek 1:0-ra a hazaiak, ezen a szikrázóan kemény mérkőzésen, melynek egyenlege 7 sárga lap volt (1 osztrák - 6 magyar). Majd a második félidő elején, már az 50. percben a védelem oszlopa, Lakatos Károly kiérdemli a piros lapot is és ettől megzuhan a csapat. Kranklék nem haboznak kihasználni az emberelőnyüket.

Nyolc perccel később Kienast 2:0-ra növeli az előnyt, majd a 62. percben Krankl és máris három null. A hajrában ismét Halilovic percei következnek: a 69. ill. a 72. percben szerzett találatával a végeredmény egy katasztrófális vereség: Rapid Wien-Tatabánya = 5:0

Épp úgy, mint az MNK döntőjében. A visszavágó már csak puszta formalitás.

UEFA Kupa

Rába ETO-Bohemians Praha

Két sikertelen BEK szereplés után tavaly a Manchester United jutott a peches győrieknek. A Videotonnak adatott meg, hogy elégtételt vegyen a vörös ördögökön, de akkor az ETO-nak (megint) csak statisztaszerep jutott az európai kupaporondon. Most legyőzhetőnek tűnő ellenfelet osztott a sors a Rábának. Ellenfelük a Bohemians Praha. Az optimisták arra emlékeztettek, a Vidi is egy prágai csapat ellen kezdte a menetelését.

Rába ETO: Mészáros - Turbék, Hlagyvik, Horváth R., Preszeller - Rubold, Hannich, Somogyi (46. Rezi) - Szabó O. (40. Rugovics), Melis, Hajszán.

Bohemians Praha: Borovicka - Levý, Ondra, Sajtar, Koukal - Zelensky, Tymich, Chaloupka, Janecka - Micinec, Hruska.

Nem kellett tehát egy világverő csapattól tartani a Rába partján és a hazaiak nagy kedvvel vágtak neki a küzdelemnek. A veterán Hannich már a 19. percben előnyhöz juttatja az ETO-t, minden jól kezdődik tehát. Sajnos már öt perccel később borúsabbak leszenk a kilátások, amikor Tymich egyenlíteni tud. Az a fránya idegenben lőtt gól!

Innentől kezdve már a zöld-fehérek vannak lépéskényszerben. Az első játékrész 1:1-el zárul, de a Rába meg tud újulni!

Alig kezdődik el a második félidő és a Fraditól érkező Rubold megszerzi a vezetést az ETO-nak. 2:1. Egy gól gyakorlatilag nem előny, ezt jól tudják Verebes legényei. A kitartó rohamozás során Hannichnak sikerül ismét betalálnia a 74. percben. Ez lesz a végeredmény. Rába ETO-Bohemians Praha= 3:1. A kétgólos előny bíztató, a csehek idegenben lőtt gólja miatt azonban a visszavágón még fájhat a fejünk.

És akkor most a Videoton!

Mikor is volt utoljára, hogy tekintélyt parancsoló névvel vártuk egy újabb kupasorozat kezdetét?! A Videotont és képességeit nem kellett bemutatni. Az ellenfelek megtanulták tisztelni és amennyire tőlük tellett, igyekeztek kerülni a fehérváriakat. A svéd FF Malmönek jutott a feladat, hogy már az elején megpróbálja útját állni az elmúlt évben pazar teljesítményt nyújtó kupadöntős útját a továbbjutás felé.

Noha az olyan meglepetéscsapatok, mint amilyen a Vidi is volt, ritkán ismételnek a következő évben - hogy csak egy svéd példát mondjak: a Göteborg bukása pár évvel korábban az Ú.Dózsával szemben - a -sonokkal túlzsúfolt vendégek most kétségkívül nem voltak esélyesek a Sóstói stadionban kezdődő párharcban. Akkori érzéseimet visszaidézve nem emlékszem rá, hogy megint a döntőbe vártam volna Csongrádiékat, de az biztos, hogy bizakodva néztem a szereplésük elé és egyúttal a tavaszi fordulókig reménykedtem, hátha megint sikerül a döntő közelébe jutniuk.

Videoton: Disztl P. - Csuhay, Disztl L., Végh, Horváth G. - Kurucz (72. Novath), Csongrádi (80. Csucsánszky), Vadász - Májer, Szabó J. Kerekes Gy.

FF Malmö: Möller - Andersson, Alvidsson, Jönsson (22. Eminovski), Persson - Pauckstadt, Borg, Erlandsson - Palmer, Enqvist, Nilsson.

Érdekesség még, hogy a vendégek kispadján az utóbb ismertté vált Roy Hodgson dirigált. Az ő neve akkoriban még nem mondott sokat nekünk.

Ha anno a Dukla Praha ellen nehezen lendült bele a szekér, akkor ez a Malmö ellen sem volt másként. Gyötrelmes és küzdelmes mérkőzés, nem sok eseménnyel. A megváltást a 78. perc hozta el, amikor Végh Tibor betalált Möller hálójába. Videoton-FF Malmö= 1:0

Volt miért szoronganunk a visszavágóra.

Shamrock-Honvéd

Kétgólos előnynek elvileg elegendőnek kell lennie. Elvileg. Kicsit tartva egy váratlan fordulattól, de azért alapvetően bizakodva engedtük útjára a kispestieket.

Shamrock: Byrne - Kenny, Keely, Eccles, Brady - O'Brien, Doolin (86. Steedman) , P. Byrne, - Coady, Larkin, Hitchock.

Honvéd: Andrusch - Sallai, Nagy A., Garaba, Cseh - Sikesdi (79. Dózsa), Fitos, Détári - Bodonyi, Dajka, Kovács K. (83. Gyimesi)

Az első félidőt sikerült gól nélkül kihúzni. A Honvéd nem rizikózott, a Shamrock pedig nem tudott kibontakozni. Hacsak a második félidőben nem történik valami földindulás, akkor a kispestiek már a második fordulóban vannak.

Aztán a meccs utolsó húsz percére sűrűsödnek az események. A 70. percben Détári betalál Byrne kapujába és ezzel eldől a továbbjutás kérdése. De még nincs vége!

Három perccel később ismét Döme eredményes és ezzel már 2:0 a Honvédnak. Ne feledjük, hogy akkoriban meg kellett becsülni, ha egy magyar kupacsapat idegenben szerez győzelmet!

A 86. percben Coady szerez egy becsületgólt a hazaiaknak, de Cseh Andrásnak elég a hátralevő 4-5 perc, hogy növelje a Honvéd előnyét a 88. percben. Erre már nincs válasz. Shamrock-Honvéd= 1:3. Sima továbbjutás.

Tatabánya - Rapid Wien

A visszavágó szomorú kötelessége egy 0:5 után, hogy azt is le kell játszani.

Tatabánya: Józsa - Tepszics, Szabó L., Emmer (Udvardi I.), Hermann - Schmidt, Vincze J., Udvardi II. - Kiprich, Plotár (69. Simon), Vincze I.

Rapid Wien: Konsel - Lainer, Weber, Brauneder, Brucic - Kranjcar (73. Pacult), Kienast (59. Garger), Weinhofer - Willfurth, Krankl, Halilovic.

Egyik csapatnak sem lehettek különösebb ambíciói erre a találkozóra, így a krónikák is csak keveset jegyeztek fel. Null-nullás félidő után az 50. percben Schmidt megszerzi a vezetést a Bányásznak, amire válaszul Weinhofer hat perccel később egyenlít. Ez is marad a vége, a Rapid 6:1-es összesítéssel jut tovább. Tatabánya-Rapid Wien=1:1

Bohemians Praha - Rába ETO

A 3:1-es előny birtokában esélyesként, de korántsem a biztos továbbjutó helyzetéből kezdett a Rába Prágában. A győrieknek várhatóan a legtöbb fejtörést a csehek idegenben lőtt gólja okozta. Kézenfekvő volt tehát, hogy egyszer legalább, be kell találni a visszavágón is és akkor nagy gond nem lehet.

Bohemians:Svengr – Scasny (Skoda, 70.), Ondra, Marcik, Levy, Sajtar, Koukal, Zelensky, Janecka, Micinec, V. Hruska

Rába ETO: Mészáros – Turbék, Hlagyvik, Horváth R., Rezi - Csonka (Rugovics, 55; Szijártó, 84.), Rubold, Hannich, Preszeller - Melis, Hajszán.

Verebes tehát, két csatárral, védekezésre állította be a csapatot - ami sosem állt jól a győrieknek. Ehhez képest Marcik már a 8. percben bevette Mészáros Bubu kapuját és csak tíz perccel később - Micinec révén - már kettő-nullra és ezzel továbbjutásra állt a hazai csapat.

A hazaiak sziporkázó kezdése után végre magára talált az ETO és a hat védővel felszerelt győri együttesnek sikerült elejét vennie a további góloknak. Sőt!

Tumultuózus jelenet Mészáros kapuja előtt

Mielőtt az olasz Bergamo lefújhatta volna az első félidőt, Hajszán váratlanul szépített(2:1). Megvolt tehát a hőn áhított idegenbeli gól.

A Rába ezek után erősített támadójátékán. Talán jó ötletnek tűnt nem a saját tizenhatoson belül őrizni a szoros eredményt. Egészen a végéig kitartottak, aztán amikor már mindenki a lefújást várta, a 89. percben tizenegyeshez jutott a hazai csapat. És Hruska volt olyan galád, hogy ki is használja a vissza nem térő lehetőséget. Bevágta. (3:1)

A hosszabbítás következett. Az újabb erőpróba már bírkózásra kezdett hasonlítani. Aztán a hosszabbítás második részében ismét érkezik Hruska és drámai körülmények között eldől a csata. 4:1-re nyer a Bohemians és ezzel továbbjut. A Rába ETO 1981 óta mindig az elsők között volt (még egyszer sikerül a dobogón maradnia), de azt az új színt és lendültetet, amely az NB I éllovasai közé emelte - most már véglegesen - nem tudta kamatoztatni az európai kupákban. Nagyjából ez volt az utolsó olyan nekifutása, amelyben bízhattunk: na majd most megmutatja Verebes mit tud. Egy évvel ezután - immár Verebes nélkül - még lesz egy revansuk a győrieknek a Dinamo Minszk ellen, de a Torino utána már nagy falat.

FF Malmö - Videoton

Malmö: Möller - Andersson, Arvidsson, Borg, Persson - Pauckstadt, Eminovski, Erlandsson - Palmer, Nilsson, Larsson.

Videoton: Disztl P- Csuhay, Disztl L., Novath, Horváth G. - Csongrádi (77' Borsányi ), Végh, Vadász , Kurucz - Szabó J., Májer (77' Kerekes Gy.)

Nos a Vidit volt miért félteni! Egyrészt azért, mert a Vidi akkoriban nemzeti kincs volt! Frissen szerzett büszkeségeink szimbóluma. Másrészt mert a hazai 1:0 nagyon nehéz csatát ígért a visszavágóra, harmadrészt pedig azért, mert a svédekkel szemben nem voltunk elkényeztetve sikerekkel. Nem nagyon fekszik nekünk az ő stílusuk.

Ennek megfelelően a várakozások szerinti nagy csata és drámai küzdelem bontakozott ki a malmöi stadionban. Egészen az utolsó pillanatokig nyitva állt a továbbjutás kérdése.

Nade nézzük sorrendben!

Már az ötödik percben Möller betalál - a saját kapujába. 0:1. A Malmönek máris három góllal kéne válaszolnia, ami a rutinos fehérváriakat elnézve csaknem lehetetlen.

Nem is megy nekik a gólszerzés jó ideig. Eltelik az első félidő és még mindig egy góllal vezetünk, amikor az 51. percben Eminovskinak sikerül egyenlítenie (1:1). Nekik legyen mondva, megdolgoztak érte.

Sajnos 8. perccel később ismét zörög a háló, Erlandsson veszi be Disztl kapuját és ezzel már csak egy gólra vannak a továbbjutástól (2:1). Melegszik a pite. A piros-kékek azonban kiálltak már egy két kemény próbát, volt amikor a sírból hozták vissza a továbbjutást. Csak sikerül kitartaniuk... de mégsem.

Novath és a gólszerző Larsson

És akkor a hajrá. A legrosszabb rémálmaink válnak valósággá, amikor Larsson a 68. percben tovább növeli a hazaiak előnyét. 3:1 és ezzel már továbbjutónak számít a svéd együttes.

A lelátókon tízezer svéd ünnepel, extázisban vannak. Aztán jöbbek azok a bizonyos utolsó percek. Míg a győriek átkozzák, addig ez a Videotonnak a megváltás. Az egyik utolsó elkeseredett támadás végén tizenegyeshez jut a magyar csapat és Szabó J. lábában a továbbjutás lehetősége. A 87. percben járunk. Ha belövi minden eldőlt, ha kimarad, nincs remény.

Belövi! FF Malmö-Videoton=3:2

A Honvéd mellett van második csapat is a következő fordulóban.

BEK

Bp. Honvéd-Steaua Bukarest

Lehet, hogy naivitás (utólag persze könnyű...), de a román bajnok kiverése elsőre nem tűnt olyan lehetetlen feladatnak.

Honvéd: Andrusch - Sallai Fitos Dózsa Cseh - Sikesdi Gyimesi (71. Kerepeczky) Détári -Bodonyi (86. László II.), Dajka, Kovács K.

Steaua: Duckadam - Iovan, Belodedici, Bumbescu, Barbulescu - Stoica, Majearu, Balint, Bölöni - Piturca, Lacatus (65. Radu II.)

Kiegyenltett iramú  mérkőzésen szoros eredmény születik. Détárinak a 38. percben szerzett góljával egy góllal nyer a Honvéd a Fáy utcában. Bíztató, hogy nem kaptunk itthon gólt, de a visszavágón - és ehhez nem fér kétség - nehéz pillanatai lesznek a kispestieknek.

UEFA

Videoton-Legia Varsó

Újabb nehéz, de legyőzhető ellenfél a Videotonnal szemben.

Videoton: Disztl P. - Végh, Disztl L., Csuhay (59. Kerekes Gy), Vaszil - Csucsánszky, Csongrádi, Vadász, Kurucz (46. Novath) - Szabó J. Májer.

Legia Varsó: Kazimierski - Kubicki, Sikorski, Gawara, Wdowczyk - Kaczmarek (68. Sikorski) Buda (78. Araszkiewicz), Buncol, Karas - Dziekanowski, Arceusz

A vendégek soraiból talán Buncol a legismertebb. Dariusz Dziekanowski nevét pedig majd megtanuljuk. Én mindenestre máig megjegyeztem, akár álomból felriasztva is tudnám mondani a nevét. De erről majd később...

Két félidőnyi meddő küzdelem, jószerivel esemény és lehetőség nélkül. Ez történik a Sóstói stadionban, ahol népes szurkolótábor az utolsó percekig kitartva, előbb egy biztos győzelem, aztán már csak a győzelem, végül már csak a döntetlen reményében szorítja végig a találkozót.

Minden reményükben csalódniuk kell, amikor két perccel a befejezés előtt, a csereként beállt Araszkiewicz betalál Disztl kapujába. Nyernek a vendégek - hidegzuhany. Videoton-Legia Varsó= 0:1

Vége az álomnak?

Steaua Bukarest - Bp. Honvéd

Steaua: Duckadam - Iovan, Belodedici, Bumbescu, Barbulescu - Stoica (89' Balan), Bölöni, Majearu (89. Radu II.) - Balint, Lacatus, Piturca.

Honvéd: Andrusch - Sallai (53. Kerepeczky), Dózsa (37. Gyimesi), Garaba, Cseh - Fitos, Sikesdi, Détári - Bodonyi, Dajka, Kovács K.

A harmincezer tomboló néző a bukaresti arénában ismerős volt. 4 éve már, hogy Fazekasék győzelemmel felérő döntetlent harcoltak ki a román válogatott ellen. Garaba és Sallai még élénken emlékezhetett, mi vár rájuk egy ilyen közegben. A kispadokon két Imre: Jenei és Komora.

Ha a visszavágóra volt reményünk, néhány perc elég volt rá, hogy megváltozzon a véleményünk.

Az első román gól előtti pillanat

Alig kezdődik el a meccs és Piturca góljával már az első percben vezetnek is a románok(1:0). A 35. percben Lacatus kétgólosra növeli a hazaiak előnyét és a második részben sincs megállás. A Honvéd az elejétől kezdve statiszta szerepre kényszerül, ráadásul egy igen indiszponált kapussal a védelem hátamögött, pillanatok alatt összeomlik a vendégcsapat, így Barbulescu ugyanúgy kezdheti a második félidőt, ahogyan az elsőt Piturca: góllal az első percben. 3:0

Az 52. percben Majearu büntetőjéből már 4:0, Détárinak jut a feladat, hogy tizenegyesből megmentse a magyar együttes becsületét.... A vége egy kiütéses vereség. Steaua-Honvéd=4:1

Legia Varsó - Videoton

A veszett fejsze nyelét keresik a fehérváriak a lengyel fővárosban. Valamilyen ritka szerencse folytán úgy alakul, hogy a század folyosójának végén lévő TV szobában, lehetőségem nyílik este meccset nézni. Ez az első a kevés alkalomból, amelyre vissza tudok emlékezni.

Úgy tűnik, hogy ezen az estén sikerült elkerülnöm a "szabadfoglalkoztatást", így reményekkel telve ülök le valahol a hátsó sorokban, ahol nem láthatnak meg, hogy végigszurkoljam a meccset. kevés öröm jut mostanság, messze még a leszerelés. Meg kell becsülni az ilyen apró örömöket.

Legia Varsó: Kazimierski - Kubicki, Sikorski, Gawara, Wdowczyk - Kaczmarek (87. Sikorski) Buncol, Milewski (55' Araszkiewicz) - Karas, Dziekanowski, Arceusz.

Videoton: Koszta - Borsányi, Disztl L., Csuhay, Vaszil - Csongrádi (85. Simon), Végh, Novath, Vadász - Kerekes Gy. (85. Gömöri), Májer

Nem épp' a legerősebb összeállításban vág neki a visszavágónak a minden eddiginél nehezebb helyzetben lévő Videoton. Idegenben hátrányból indulni.... nem ehhez voltunk szokva.

A fehérváriak becsületére legyen mondva, látszott a játékukon, hogy nem adták fel. Ha idegenben, hát akkor idegenben kell kiharcolni továbbjutást. Hiányzik a védelemből Horváth Gábor, a kapuból Disztl Péter, a középpályáról az ifjú Csucsánszky, a csatársorból pedig Szabó József.

A legvérmesebb reményeink mégis beigazolódni látszanak, amikor a 35. percben Novath vezetést szerez a Vidinek! A két együttes keményen küzd egymással, korántsincs lefutva a továbbjutás kérdése.

A hajrában aztán alig több, mint tíz perccel a vége (avagy a hosszabbítás) előtt érkezik a hórihogas lengyel középcsatár, Darius Dziekanowski aki keservesen emlékezetes (fejes?)góllal beírja magát az emlékeimbe. Az ő nevét többé valahogy nem tudom elfeledni. Jó, nem egy Edström-gól féle katasztrófa, vagy Czerniatinsky találata. Talán az, hogy a katonaságban az ember ki van éhezve a pozitív élményekre, nem tudom. Kezdtem elhinni, kezdtem bízni továbbjutásban. 12 perccel vége előtt ez elszállt. A befejezésig hátralévő idő pedig már nem elég az üdvösséghez. Ezzel lezárul a Videoton kupatörténete, vagy inkább annak utóélete. Legia Varsó-Videoton=1:1

Nem marad magyar csapat a tavaszi fordulókra.

Egyetlen félév van hátra a sorozatból. Aztán jön az összeomlás. Lassan végére érünk az utolsó nagy korszak visszaidézésének. Ekkor már minden a közelgő világbajnokságra szóló előkészületek jegyében telik. Az európai kupákban hosszú évekre lekerültünk a nagyszínpadról. A Fradi BL szereplése lesz a következő esemény, amelyen ezek az érzések - hacsak egy pillanatra is, de - majd visszatérnek. Addig még csaknem 10 évet kell várnunk. A bajnokság sem tartogat nagy eseményeket. Túl vagyunk már a nagy sikereinken, a legemlékezetesebb csatákon, diadalokon, bravúrokon és drámákon. Mexikó 86 közeleg. Akkoriban mint nagy esemény - utólag nézve, mint egy sötét és tragikus fordulópont. De azért még egyszer, utoljára: Mezey fiai magasba emelik a zászlót és megajándékoznak bennünket egy olyan gálamérkőzéssel, amely méltó emléke, gönyörű búcsúja az egész korszaknak. (Legalább) Egy generáció dédelgeti azóta ezeket az emlékeket. És bármi is jött ezután, ezért csak hálásak lehetünk nekik...

(Aki szeretne értesítést kapni a sorozat folytatásáról és még nem tette, kérem küldjön üzenetet Értesítés címmel erre a linkre)