Erről a filmről jutott eszembe. A film Koji Wakamatsu kultuszfilmjének remake-je. Az ismertetőben Gonzalo Lopez-t jelölik meg forgatókönyvirónak, az eredeti film iróját Masao Adachit nem emlitik meg.
A hatvanas évek végén Kina és a Szovjetúnió konfliktusa már fegyveres összecsapásokhoz vezetett, a Damanszkij szigeten, több mint harminc szovjet katonát öltek meg a kínaiak, amelyre válaszul a szovjet légierő bombázni kezdett kínai területeket. Az ázsiai befolyásért vivott kommunista belharcot végül sikerült politikai keretek közé szorítani, de a két kommunista világhatalom között feszültté vált a viszony. Az európai kommunista mozgalmak Albánia és pár elszigetelt maoista csoport kivételével a szovjetek oldalára álltak, de az ázsiai kommunista pártok egy része kinai befolyás alá került. Hiroko Nagata a japán kommunista párt maoista szárnyának vezetője (jelenleg kivégzésére vár Tokyoban, de halálos betegsége miatt azt már soha sem fogják végrehajtani) önállósitotta magát, elvonult a hegyekbe és megalakitotta a Rengo Sekigunt, az első japán kommunista terrorcsoportot. 1971-ben a csoporton belüli feszültségek tömeggyilkossághoz vezettek, 14 embert gyilkoltak meg brutálisan, a japán rendőrség ekkor nem tehetett mást minthogy fegyveres támadást inditott a maoisták ellen. A radikálisok illegalitásba vonultak vagy elmenekültek Japánból.
Pár hónap múlva az egész világ megismerte az utódszervezet a Nihon Sekigun (Japán Vörös Hadsereg) nevét, amikor három NS-tag megtámadta a tel-avivi repülőteret és 24 embert közöttük tizenhét Puerto Rico-i turistát brutálisan meggyilkolt.
A terroristák közül csak Kozo Okamoto maradt életben. Amikor elfogták azt hitték be volt drogozva, és akkor azt mondta, hogy számára egyetlen drog létezik, Che Guevara útmutatása. Kiderült, hogy Libanonban képezték ki, életfogytiglanra itélték.
Röviddel a terrorakció után érkezett Bejrútba Masao Adachi, aki azonnal csatlakozott a Nihon Sekigunhoz. Huszonnyolc évet töltött Libanonban társaival, köztük az izraeli börtönből végülis kiengedett Okamotoval.
2001-ben Libanon kiadta Adachit Japánnak. Mivel nem vett részt gyilkosságokban, csak az ideológia harcban jeleskedett, ezért pár év börtön után kiengedték. Nem bánt meg semmit. Szélsőbaloldali terrorista-szimpatizánsként éli a kultuszfigurák sanyarú életét. Újra rendez, filmet készitett barátjáról Okamotóról.
Egyfajta horror ez is, sok-sok valódi vérrel. Ilyen sem jut nekünk hálistennek, csak Gonzalo Lopez remake-je, meg a nagyszájú bloggerek, akik azt hiszik attól lesznek Okamotók és Adachik mert lenyomják a caps lock-ot és delirálnak egy kicsit az ölésről. Ők olyanok mint a paradicsomlé a horrorfilmekben. Okamoto, Nagata vagy a hatvanas években rituális öngyilkosságot elkövető homoszexuális-bodybuilder-nacionalista zseni Yukio Mishima csinálták a valódi horrort, amit nem birna el a mi kis paradicsomlé-radikálisaink gyomra.
