A világbajnokságra készülő felforgatott válogatottra rá sem lehet ismerni. Erőtlen győzelmek és két hazai vereség a felkészülési mérkőzéseken. Baljós eredmények a VB előtt. Eközben itthon hengerel a Rába ETO. Gólzáporos rangadón dől a bajnoki cím sorsa. Mészöly dilemmája: a selejtezőkön sikeres játékosokra, vagy az újdonsült bajnokra építse Elchébe utazó válogatottját?! 1982 tavasza következik. Egy váratlan fordulat a közelgő VB árnyékában.
Bajnokság
Az őszre előrehozott találkozók után célegyenesbe fordult a bajnokság. A közelgő spanyolországi VB miatt rövidített szezon mégis elegendő volt az ígérkező nagy fordulat beteljesülésére.
A téli szünet után a Temesvári vezette Ú.Dózsa indult legnagyobb eséllyel az idénynek. Az előző évek hagyományai azt mutatták, az őszi első nyeri a bajnokságot.
Újpesti gólöröm. Balról Sarlós, Kisznyér és Törőcsik
Pillantsunk vissza egy pillanatra az 1981-es ősz zárására. Az élboly így nézett ki:
- Ú. Dózsa 20 m 10 gy 8 d 2 v 37-18 28 p
- Rába ETO 20 m 12 gy 3 d 5 v 62-33 27 p
- Videoton 20 m 12 gy 3 d 5 v 30-23 27 p
Úgy tűnt, a bajnokság sorsa a leggólerősebb csatársor és a legszilárdabb védelem párharcán dől el. Nem így lett.
A két év szünet után magukra találó lila-fehérek uralkodása pünkösdi királyságnak bizonyult. A tavaszi fordulók teljesen átformálták az erőviszonyokat.
Verebes Rába ETO-ja, az őszi döbbenetes gólhenger után, csak tovább erősödött.
Sallai (DMVSC) és Csonka (Rába ETO)
Tavasszal már csak egyetlen csapatnak sikerült legyőznie a Rába-partiakat: Ez a Zalaegerszeg volt! (1:0). Győrben minden egyes odalátogató csapat vereséget szenvedett. A Haladás - amely ősszel egy ötössel pakolta meg a győriek hálóját - most három-nullás vereséggel távozik. A Nyíregyháza ellen 3:1, a PMSC ellen 2:1 az eredmény - és ezek még a decens vereségek. A többiek nem ússzák meg gólzápor nélkül: A kiesési gondokkal küzdő Debrecen egy nyolcast kap (8:1). 5:0 a Csepel ellen és 4:2 a kieső Volánnal szemben. Az eleinte még sorsdöntő rangadónak ígérkező meccsen, Rába ETO - Ú.Dózsa = 2:0.
Szabó Ottó a pécsi védők gyűrűjében (mellette Róth)
De a bajnoki cím sorsát végül nem ez a mérkőzés döntötte el. Hanem a Fradi elleni rangadó, az Üllői úton.
1981. június 13-án, amikor 30 000 ember ünnepelte az Üllői úti stadionban az öt esztendő után ismét a csúcsra jutó Fradit, valószínűleg keveseknek jutott eszébe egy másik- vidéki – zöld fehér alakulat az akkor éppen Rába ETO névre hallgató győri együttes. Pedig a háttérben talán már akkoriban kezdett körvonalazódni a nyolcvanas évek első felének „góltermelő sikerágazata”! Volt akkoriban egy rendkívül ambiciózus futballedző kis hazánkban. Korábban néhány meccsen a Fradiban is játszott, de edzőként sokkal nagyobb hírnévre tett szert, mint jobbösszekötőként. Verebes Józsefnek hívták és eredetileg a negyedik helyezett Videotonnal szerette volna megvalósítani elképzeléseit, ott azonban anyagi igényeit némiképp túlzottnak tartották. Székesfehérvárott tehát „kosarat kapott” a későbbi mágus, ám ez nem szegte kedvét és néhány házzal odébb, Győrött próbált meg támogatókra lelni. Itt aztán végre összeért a fanatizmus és az üzleti szellem. A „Vörös Báró” alias, Horváth Ede a Magyar Vagon és Gépgyár akkori vezérigazgatója ugyanis látott fantáziát az ambiciózus szakvezetőben és minden anyagi javat biztosított a háttérből – talán nem is annyira a háttérből – egy új magyar szupercsapat kialakításához. Valahogy így kezdődött a győri sikersztori melynek első fejezetét éppen ezekben az időkben – vagyis az 1981-82-es bajnokságban írta a Rába partján a Kovács – Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó O., Szentes, Hajszán alapösszetételű gárda. Bár ősszel még az Újpesti Dózsa fordult az élen, de tavaszra már gyakorlatilag verhetetlennek bizonyult az oroszlánkörmeit már a téli szünet előtt is többször megmutató új szupercsapat.
Csak néhány adat annak megértéséhez, hogy micsoda száznyolcvan fokos fordulatot vett a Rába ETO teljesítménye Verebes József érkezésével; az előző szezonban a még – azóta már elhunyt, legendás – Kovács Imre irányította együttes a 11. helyen zárt, mindössze 31 pontot szerzett, 43 gólt rúgott és mérkőzéseire átlagban alig háromezren látogattak ki a hetvenes években épült és akkoriban ultramodernnek számító győri stadionba. Egy szezonnal később immár az újdonsült mágussal a kispadon a győri zöld fehérek úgy nyertek bajnokságot, hogy huszonegy győzelmet arattak, 49 pontot gyűjtöttek, 102-szer találtak be játékosaik az ellenfelek kapujába – ezt megelőzően utoljára az 1976-77-es Vasas jutott el 100 gólig - és az átlagnézőszám is jóval 10 000 fölé kúszott, miközben a PMSC elleni bajnokavatóra 22 000 ETO fanatikus váltott jegyet.Emellett arról sem feledkezhetünk el, hogy a góllövőlista első két helyezettje is a Rába partján rúgta a labdát; a gólkirály – a 22 gólos – Hannich Péter mögött, 21 találattal a 81 nyarán Zalaegerszegről érkező Szentes Lázár végzett a 2. helyen.Persze az őszi gólparádék után bekövetkező újabb szenzációs fesztiválok, mint a Csepel elleni 5-0, a Debrecen elleni 8-1 vagy a SZEOL AK felett aratott 8-0-s remeklés önmagában nem jelentett volna garanciát az aranyéremre, ha a bajnoki cím védője a Ferencváros nem bukja el két tavaszi hazai meccsét az egyiket éppen a trónkövetelő ellenében.Tavaszra ugyanis magához tért az ősszel még meglehetősen sok váratlan vereséget összeszedő Novák-legénység és többek között az őszi első, lila fehérek elleni 5-0-s győzelemmel jelezte, hogy nem kívánja könnyen átengedni a Győr-Soproni megyeszékhelyre a „Magyar Labdarúgás Bajnoka” büszke címet. Előtte azonban a Szombathelyi Haladás már megtréfálta a fradistákat az Üllői úton, amikor Hegedűs kapus 10-es osztályzata és a volt fradista – korábban persze győri - Szabó Ferenc kontrából született gólja 1-0-s Hali sikert eredményezett így az Újpest elleni parádé ellenére kockáztatni kellett az FTC-nek a Rába elleni szuperrangadón mivel a döntetlen már inkább az ETO-nak kedvezett a bajnoki aranyért folyó versenyfutásban.
Verebes igazi nagycsapattá tette a Rába ETO-t. 1986-ig maradt a győri kispadon. Két bajnoki cím mellé még két ezüst-, és egy bronzérmet szerzett a zöld-fehéreknek.
Ebben az évben - 1982-ben - Verebes József az év edzője lett, és Pro Urbe díjjal tüntették ki.
Node hogy is jött a képbe riválisnak a Fradi?! Kérdezhetnénk joggal. Hiszen a sorozat előző részét ott hagytuk abba, hogy hiába az erősítés, gyengén szerepelnek. Az őszi időszakot az ötödik helyen zárták, 5 ponttal lemaradva a listavezető Ú.Dózsától.
A tavasz azonban impozáns teljesítményt hoz ki Novák Dezső fiaiból. Valóságos feltámadás volt ez! Hat győzelem zsinórban - köztük idegenbeliek a Volánnál (4:3), Kispesten (2:0) és Tatabányán (4:1 !).
Aztán a lendület valahogy megbicsaklik. Pontvesztés Zalaegerszegen (1:1), hazai pályán elszenvedett vereség a Haladástól (0:1). Ez érzékenyen érintette az akkor már a bajnoki álmokat nyíltan dédelgető Ferencvárost. A két zöld-fehér gárda ekkorra már átrendezte az élen álló ötösfogat erőviszonyait. Az Ú.Dózsa lecsúszóban volt, a dobogóban még reménykedhetett és ehhez hasonlóan, bajnoki ambíciók nélkül, de versenyben volt még a Videoton és a Tatabánya.
Gass és Herédi (háttérben Kardos)
A hajrában komoly erőpróbák vártak Nyilasiékra is. Miközben a Rába sorra gázolta le ellenfeleit, a Fradinak a Népstadionban a Vasassal, az Üllői úton a Dózsával és Fehérváron a Videotonnal kell megküzdenie, hogy aztán a mindent eldöntő rangadón, az Üllői úton megmérkőzzön a Rába ETO-val.
A nehéz sorozatot az FTC egytől-egyig sikerrel vette. A Vasast 4:2-re, az Újpestet - Szokolai remeklésével - 5:0-ra, a Videotont pedig 1:0-ra verték.
Szokolai László. Sokaknak csak Szoki. Ami engem illet, Szokolai Lászlóra nem a pályán (Üllői úti meccsekre ... khmmm ... ritkán jártam akkoriban), hanem egy tudósításban figyeltem fel. A magyar olimpiai válogatott, nem tudom már melyik, selejtező mérkőzését olvastam mohón, a reggeli mellé kézbesített Népsportban. A találkozó krónikáját szóról-szóra, percről percre böngészve, közben igen nehezen fogyott a szalámis zsömle. Mintha az egész meccs csak Szokolairól szólt volna. Szinte nem volt mozzanat, nem volt helyzet, amiben Szoki ne vette volna ki a részét. Ott és akkor figyeltem fel Szokolai Lászlóra.
1977-ben került az Üllői útra, mint az akkoriban 7. helyezett Rába ETO leggólerősebb csatára. A következő évben - előző évi 13 találata után - 17 góllal zárta az idényt. Mégis... a Fradi csak a kilencedik lett. De a zöld-fehér csatársor hamarosan elképzelhetetlen lett Szokolai nélkül. 1981-ben végre bajnok lesz.
Nem tudom készült-e róla statisztika, de nagy tételben mernék rá fogadni, hogy góljai többségét (csak a bajnokságban 96 db) fejjel szerezte. Ebben a szezonban a csúcsmérkőzése az Ú.Dózsa elleni 5:0 volt, ahol Szoki egymaga hármat szerzett.
A nyolcvanas években általános gyakorlattá vált, hogy 30 év felett játékosaink megkapták a lehetőséget, hogy utolsó aktív éveiket - idegenlégiósként - külföldön játszák végig. Szokolai 1983-ban a Sturm Graz együttesébe igazolt. Nem jutalomjáték, még kevésbé levezetés volt ez neki!
A népszerű Szoki csapatának erőssége lett (itt láttam életemben először szponzor reklámot a játékosok fenekén). Két évet húzott le a sógoroknál (a másodikat a volt újpesti ezüstcipős, Fekete László társaságában). 78 mérkőzésen 21 gólt lőtt. A Bundesliga bajnoki címéért való versengésbe azonban nem tudtak beleszólni (5. illetve 6. helyezés), de az UEFA Kupa (számunkra is emlékezetes) 83-84-es szezonjában egészen maradandót alkottak.
Az első fordulóban a román Sportult (0:0; 2:1), a másodikban az olasz Veronát (0:0;2:2), az őszi zárófordulóban pedig a Lokomotív Lipcsét verték ki (2:0;0:1). A tavaszi negyeddöntőben a Nottingham Forest következett. Két egyforma eredmény után (1:0 és 0:1) után az angolok hosszabbításban legyűrték az osztrák kiscsapatot, amely hosszú ideig a klub legnagyobb sikere volt, egészen a 2000-es BL részvételig.
Szokolai 1978-79-ben hatszor játszik a válogatottban. Aztán hároméves szünet következik.
Kiss László, Törőcsik, Fazekas, Bodonyi és Szentes mellett nehéz volt akkoriban bejutni a legjobbak közé,így nem lett tagja a Spanyolországba utazó keretnek.
Csak a spanyolországi VB után kap ismét meghívót a nemzeti tizenegybe. Újabb hat mérkőzésen jut szóhoz. 1985-ben, a Ciprus elleni EB selejtezőn búcsúzik csereként, méltó módon: góllal.
1985-87 között még a Volánban játszik két évet, majd visszavonul. Sosem tudjuk meg, hogy csúsztatott fejeseivel mire jutott volna a válogatott - mondjuk éppen Elchében...
Egy biztos, Szokolai Lászlóban sokkal több volt, mint 12 válogatottság és két gól címeres mezben.
Nézzétek meg ezt a gólját, 1984-ben:
Következett a mindent eldöntő FTC-Rába ETO összecsapás. A győriek tavasza jószerint csak a győzelmekről szólt. A már említett egyetlen vereség mellett négyszer ixeltek, a többi meccsükön mindig hozták a két pontot. Április végére - három fordulóval a vége előtt - elég nyilvánvaló volt itt, az Üllői úton fog minden eldőlni.
Talán már megszoktátok tőlem, hogy időnként hajlamos vagyok túlzásba esni e korszak felidézésében, ezért immár gátlástalanul használom az eposzi jelzőt arra a csatára, ami a bajnoki cím sorsáról döntött.
Ferencváros - Rába ETO
És a rangadó méltó volt a tétjéhez! A hazaiak megpróbálták altatni a játékot, miután a fiatal Szabadi góljával vezetést szereztek. Talán korai volt azt remélni, hogy az egész mérkőzés kibekkelhető, de győriek jó ideig nem találták ellenszerét a Fradi antifutballjának. A félidőben így 1:0 az FTC-nek, és nem ígérkezett egy látványos meccsnek a folytatás.
Egy válogatottra való középpálya: Hannich, Póczik, Nyilasi
Talán az idő homálya, talán az Üllői úti öltözők hangszigetelése az oka, de nem tudjuk mi történhetett a szünetben a Rába játékosaival. A második félidő parádés játékot hozott, és ebben a ferencvárosiak sem maradtak le.
Burcsa becserélésével az egész középpályás sor (Hannich-Póczik-Burcsa) szárnyakat kapott. Az ex-Videotonos válogatott volt az aki elérte az áhított egyenlítést a vendégeknek, aztán potyogtak a gólok tovább. Szentes, majd Szíjártó találatával 3:1-re fordítanak a győriek, de hogy a mérkőzés még korántsincs lefutva, arról a gólerős Pogány gondoskodik (2:3).
Hajszán kapura tör
Hajszán - Szabó Ottó és Csonka mellett Ő volt a harmadik, aki mind a 34 bajnoki mérkőzésen szerepelt - 2:4-re módosítja az állást, de a Fradi nem ismer lehetetlent: az öreg rutin Ebedli megszorongatja a Verebes-legénységet góljával (3:4). Aztán nincs tovább! Legfőbb riválisa otthonában nyer a Rába ETO és ezzel gyakorlatilag eldől a bajnoki cím sorsa.
Lefújás után a győri focisták együtt ünnepeltek a fővárosba rándult szurkolóikkal az FTC stadion esőáztatta gyepén és együtt dobálták magasba a sikerkovácsot, a talán éppen ekkor mágussá váló Verebes Józsefet! Mivel pedig akkoriban még tudtak viselkedni a magyar szurkolók akár vereség után is, a közel harmincezres Fradi tábor csendben távozott az arénából, pedig erre a meccsre a vesztesnek is volt miért büszkének lenni.
A forduló válogatottjába bekerülnek Szíjártó, Szabó O. Hajszán, Póczik és Szentes.
A hátralevő két fordulóban a Rába otthonában a PMSC ellen megünnepli a bajnoki címét és a századik gólját. Majd Kispesten a Honvéd elleni 1:1 már csak a gálameccs.
A szárnyaszegett Fradi két 1:1-es döntetlennel vezeti le a feszültséget, Nyíregyházán és otthon a DVTK ellen.
19 évnyi szünet után ismét vidéki bajnokot avatnak az NB I-ben. És ez ismét a Rába ETO!
A győriek ismételnek még. De utánuk, majd a távoli jövőben, egyszercsak felbukkan a Vác.
Mielőtt lezárnánk a bajnokságról szóló részét a posztnak, nézzük át röviden mi lett a többiekkel?
Az ezüstérmes Fradi végül 5 ponttal lemaradva követi a Rábát a tabellán, 44 pontos. Bronzérmes a Tatabánya 43 ponttal, mögöttük a Videoton (41 p) és végül az őszi bajnok Ú.Dózsa (40 pont).
Pogány a Fradi ötödik gólját lövi (FTC-Tatabánya= 5:1)
A kiesés elleni küzdelem is már fordulókkal a zárás előtt eldőlt. A Volán és két újonc: a SZEOL AK és az Ózd utcahosszal lemaradva a Nyíregyházától és a DVTK-tól búcsút intenek az élvonalnak. Helyükre - az NB I karcsúsítása miatt - egyedül az MTK-VM érkezik, amely a Kazinbarcikát és a Nagykanizsát szorítja ki a háromcsoportos NB II bajnokai közül.
Érdemes egy pillantást vetni a góllövőlistára is, egy ilyen gólokban gazdag bajnoki idény végén.
A gólkirály Hannich Péter 22 góllal
2. Szentes Lázár 21 gól
3. Kerekes György (DMVSC) 19 gól
4-5. Weimper (Tatabánya) és Kiss Sándor (Ú.Dózsa) 17-17 gól
Hannich Péter - a csúcsra járatott Verebes csapat vezére
Az 1981-82-es szezon kétségkívül legnagyobb felfedezettje a jellegzetes mozgású, az ellenfél – főleg az FTC – szurkolói által alkata miatt „púposnak” csúfolt újdonsült gólkirály, a Nyilasi Tiborhoz hasonlóan középpályásként a mesterlövészek trónjára jutó Hannich Péter volt.
Az 1957. március 30-án Győrött született labdarúgó kilenc esztendőn keresztül volt az ETO híveinek egyik legnagyobb kedvence. 20 éves volt, amikor a kisebbik helyi alakulattól a MÁV DAC – tól a Rába együtteséhez került. Átigazolása időben egybeesett az új, akkoriban európai mértékkel is rendkívül modernnek számító győri stadion átadásával és ebben a stadionban minden körülmény adott volt tehetsége kibontakoztatásához. Már Farsang Ferenc és Kovács Imre edzősége idején sem lehetett kihagyni őt a csapatból, rövid idő alatt tulajdonképpen kibérelte magának az ötös számú mezt. Verebes József - Győrbe érkezése után – a remek erőnléttel rendelkező, de kevés fantáziával játszó együttes karmesteri pálcáját Hannich és Póczik kezébe adta és melléjük állított egy nagyon hasznos többet zakatoló fedezetet Burcsa személyében. Mostani hősünk ilyen társaságban valósággal szárnyalt. Nemcsak parádés labdákkal tömte társait, hanem rendre odaért a befejezésekhez, emellett pedig pontrúgásaival is állandó rettegésben tartotta az ellenfelek kapusait. Jutalma 1982-ben gólkirályi cím 22 góllal, bajnoki aranyérem – egy 11. helyezés után – és bemutatkozás a címeres mezben április 18-án a Peru elleni barátságos mérkőzésen a Népstadionban. Örökké fájó mementó azonban számára, hogy Mészöly Kálmán nem nevezte a világbajnokságra a magyar válogatott 22-es keretébe. Arról, hogy az akkoriban élete legnagyobb formájában lévő gólkirályt miért mellőzte a szövetségi kapitány ma már legendák keringenek a korabeli szurkolók között. Van, aki még azt is tudni véli, hogy a válogatott akkori legnagyobb ászával, a nagy rivális Ferencváros csapatkapitányával, Nyilasi Tiborral volt olyan mértékű összetűzése, hogy még tettlegességre is sor került a tatai edzőtáborban a végleges kerethirdetést megelőzően. Azért jómagam, a sport szellemében hívő emberként nem tartom az ilyesmit valószínűnek, főleg annak tudatában, hogy az alig egy esztendővel későbbi Luxemburg elleni EB selejtező videofelvételein is jól látható, hogy Nyíl egyik szabadrúgásgólja után milyen puszival köszönti őt a győri középpályás.Hannich Péter feltehetően inkább azért válhatott a keretszűkítés áldozatává, mert Mészöly jobban bízott a selejtezőkben kipróbált csapatában és a fix tizenegy mellé inkább kiegészítő embereket keresett és a két győri játékmester egyike sem volt ilyen. Ezzel együtt biztosak lehetünk benne, hogy az egykori szőke szikla, azóta alaposan megbánta mellőzésüket és mai fejjel nemcsak az egy szem Szentest vinné ki a bajnokcsapat játékosai közül Spanyolországba.A vb után aztán már jóval több lehetőséget kapott címeres mezben, játszott a brazilok elleni fantasztikus hangulatú 3-0-s meccsen és az 1986-os mexikói vb-n is, bár a Franciaország elleni vereséget és az egész kudarcot, a kiesést utólag lehet, hogy szívesen kihagyta volna.Összesen 27 ízben volt válogatott és 2 gól fűződik a nevéhez.A Rába ETO együttesének tagjaként már jóval több sikert jegyezhettek fel a neve mellé a lexikonkészítők; 1986-ig 243 NB I – es találkozón lépett pályára és nem kevesebb, mint 121 gólt ért el. Kétszeres bajnok (1981-82, 1982-83), kétszer ezüstérmes (1983-84, 1984-85) és egyszer bronzérmes (1985-86). Magyar kupa (MNK) győztes: 1979 és döntős 1984. Pro Urbe (Városért) díj birtokosa. (1983)A mexikói világbajnokság után Verebes távozása után ő is elhagyta az ETO gárdáját és két évet Franciaországban a Nancy csapatánál töltött.Korábbi mestere hívására az MTK-VM játékosa lett 1988-tól három esztendőn át és a fővárosiakkal is nyert két magyar bajnoki érmet: ezüst (1989-90), bronz (1988-89).Játékospályafutását az ausztriai Mattersburg (Nagymarton) együttesénél fejezte be 1992-ben.Ezután edzőként is szerencsét próbált és bár legnagyobb sikerei színhelyén a Győr gárdájánál is ült a kispadon, trénerként meg sem közelítette karrierje legnagyobb sikereit.A legtöbb ETO drukker a mai napig a győri labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakjának tartja a mára legendává nemesült Hannich Pétert.
Válogatott
Ha szigorúan vesszük, ez a fejezet csak négy felkészülési mérkőzésről szólna. Nem nagy ügy. Sokkal inkább vitaindítónak tűnik, amit most akarok leírni. Ez a sorozat ugyanis - így a hetedik rész magasságában - már régen nem arról szól amit a posztban leírunk (így! többes számban, mert nem hiszem, hogy akár egyetlen rész is volna amit egyedül írtam. Szinte minden részben van egy vagy több lelkes, ismeretlen vagy ismerős, aki hozzátette személyes emlékeit, lelkesedését). A sorozat már régen az, amit a kommentekben írtok. Ti, mindannyian. A poszt maga csak feldobja témát. Megadja a keretet. Aztán jönnek az emlékek, a mozzanatok, a pontosítások, a kiegészítések. Tisztelt sportlexikonok, ahogy Tutó írta :-)
Nézzük a válogatottat!
Megvolt a csoportelsőség, megvolt az útlevél Elchébe és Alicantéba. Kikkel menjünk helytállni? - ez volt a kérdés. Ahogyan azt paraj, a korábbi részben megírta, a tragikus kimenetelű argentín torna kellett ahoz, hogy összeálljon az a válogatott, amely képes volt legyűrni összes ellenfelét (Angliát, az örök(?) mumust kivéve) és kiharcolni a továbbjutást a VB-re.
1982 elején járunk. Adott egy sikeres, egy győztes csapat. Közben pedig a "hátország" teljesen megváltozik. Létrejön egy új nagycsapat, egy gárda, amely fenekestől felforgatja a hazai futball-elitet. A Rába ETO. Nem tudjuk - nem tudhatjuk - nemzetközi mércével, európai, vagy világ porondon mit ér ez a változás, ami az NB I-ben bekövetkezett, de tény, hogy itthon már nem azok a meghatározó emberek, játékosok akik a diadalt kiharcolták. Van-e idő,van-e lehetőség arra, hogy az új ....khmmmm... generációt kipróbáljuk?
Avagy a mór megtette kötelességét, a mór mehet - alapon szépen megköszönjük a munkáját Törőcsiknek, Müllernek, Bálintnak, Kiss Lacinak, Garabának, Fazekasnak, Martosnak, Nyilasinak, Tóth Józsefnek és Mészárosnak (valamint társaiknak) és a VB-n hadd jöjjön Hannich, Póczik, Burcsa, Szentes, Hajszán meg a többiek?
"az utólagos bölcsesség, egzakt tudomány"
Ezt a mondást sose felejtsétek, amikor Mészöly helyébe képzelitek magatokat! Le lehet-e váltani az egész magyar válogatott gerincét, fél évvel a sorsdöntő megmérettetés előtt?! Avagy most már - lesz ami lesz alapon - nekivágni a tornának azzal a - győztes - csapattal, amelyik bizonyított?!
Nem leszek népszerű ezzel az egyértelmű állásfoglalással, de én azt mondom, Mészöly tökéletesen logikusan, nem vállalta be az utolsó pillanatban hogy fenekesől felforgatja a nemzeti tizenegyet, lesz ami lesz alapon.
Gondoljunk csak bele! 1982 áprilisában, csak néhány héttel a VB előtt dőlt el, hogy ki lesz a magyar bajnok. És még akkor sem lehetett tudni előre, hogy a Verebes-Rába konstelláció alapvetően megváltoztatja-e a hazai futballviszonyokat, vagy csak hullócsillagként rövid időre bevilágítja (huhhh) a vidéki labdarúgás képességeit?
És ha tartós lesz a Verebes éra (mint ahogy az lett) érvényes-e a Mágus sikerreceptje a nemzetközi porondon? De erről majd a következő részekben.
Mészöly kipróbálta tehát csapatát a légiósok nélkül. Óvatos kísérletnek tűnt, hátha egy-egy új név még bekerülhet a csapatba, felbukkanhat a palettán.
Új-Zéland. 1982 feruár. Egy túra. Kísérletezés. Három napon belül két mérkőzés egy olyan csapattal, amellyel sohasem találkoztunk még addig.
Kakas - Szántó, Rab, Garaba, Tóth J. - Sallai, Moldván (nofene!) , Csongrádi - Bodonyi, Izsó, Pölöskei. Cserék: Törőcsik és Kiss L.
Új-Zéland-i ellenfél, új-zélandi játékvezető. A korabeli beszámolók szerint ez utóbbi körülmény nem volt mellékes. Izsó a 17. percben vezetést szerez, Turner a szünet előtt egyenlít. A második félidő hajrájában Bodonyi mégis megszerzi a győzelmet jelentő gólt.
Három nappal később újabb meccs. Megint hazai játékvezető, hasonló mentalitással. Wynton Rufer - jóindulatú - büntetővel most vezetést szerez Új-Zélandnak, de hazai bíró ide, vagy oda, Pölöskei és Izsó megfordítják az állást.
Megint győzünk. Megint 2:1-re.
És most ugorjunk egy pillanatra vissza az NB I-hez. Miközben Mészöly a nem-légiósokat tesztelgette, ne feledjük: A Rába ETO ekkor még nem is állt az első helyen.
Két meccse maradt a kapitánynak, hogy a VB keretet illetően még változtasson.
Március 24. Magyarország - Ausztria
A jubileumi 125. magyar-osztrák. Ekkoriban - és még jó pár évig - nem volt két olyan nemzet a világon, amely ennyiszer megmérkőzött volna egymással. Tétmérkőzéseken hosszú ideje elkerültük egymást. (De már nem kell sokáig várni... :-) )
Nézzük az összeállításokat. Magyarország: Mészáros - Martos, Bálint, Rab, Tóth J. (Kiss L.) - Müller (Póczik), Nyilasi, Sallai - Fazekas (Bodonyi), Törőcsik, Pölöskei (Várady).
Ausztria: Koncilia - Dihanich, Obermayer, Pezzey, Degeorgi - Prohaska (Gasselich/Pichler), Hattenberger, Jara, Hintermayer - Schachner, Krankl (Hagmayr).
Azért valljuk be, a fekete-fehérek között is akadt egy pár márkás név....
Törőcsik fejel, Koncilia már verve, de kapufa
A korabeli beszámolók szerint magyar csapat jól játszott. Támadott, kezdeményezett. De fájdalom, a gólokat a vendégek rúgták. Krankl a 32. percben. 0:1. Ennyi volt a félidőben. Mindjárt egyenlítünk - valahogy így vágtunk neki a második félidőnek. De nem ez történt. Az osztrákok valahogy sorra "találták" a gólokat. Schachner a 48. percben, majd Hattenberger három perccel később. Máris 0:3.
Innen már nincs visszaút. De a fiúk nem adták fel!
Ez volt Várady Béla utolsó gólja válogatott színekben.
Nyolc perccel később pedig (69. p.) következett Nyilasi:
Közel volt az egyenlítés, de már nem sikerült. A végeredmény: Magyarország - Ausztria = 2:3
Maradt még egy mérkőzés. Peru ellen. Elvégre két dél-amerikai csapat is várt ránk csoportunkban.
Magyarország - Peru. A főpróba.
Katzirz - Sallai, Kerekes A., Rab, Tóth J. (Varga J.)- Hannich (Moldván), Póczik (Várady), Pölöskei - Bodonyi (Szokolai), Szentes, Kiss L.
Jócskán átalakított csapat. Hannich és Szentes újoncként lép pályára.
És az első támadás, az első perc, maga a csoda. Szentes Lázár első válogatottban töltött percében gólt szerez. Mikor utóbb megkérdezték tőle mit érzett, azt válaszolta, csak egy nagy színes zuhatagot látott.
Nagy színes zuhatag
A híres Quiroga már nyúlhatott is maga mögé a hálóba, hogy kikotorja a labdát. A folytatás azonban nem elmaradt. Több gólt nem lőttünk, a szünet után azonban Uribe két góljával a peruiak fordtottak. Vereség megint.
Magyarország - Peru = 1:2
Véget ért a válogatott felkészülése a világbajnokságra. A selejtezők óta nem láttuk Mészöly csapatát. Egyetlen felkészülési mérkőzésen nem játszott az a gárda, amely a sikereket, a továbbjutást kiharcolta.
A hazai bajnokságban tíz nappal később dőlt el a bajnoki cím sorsa a rangadón. Mi lett volna ha.... ?! A kötelező felesleges kérdés.Vajon fel kellett volna forgatni az egész válogatottat és az új nyerőembereket küldeni a VB-re?
Nem hiszem, hogy helyes lett volna. Túl későn - már a sikerek után - derülhetett ki Mészöly számára, hogy egészen más erőviszonyok dominálnak az NB I-ben. Egy teljesen más játékszellemben játszó csapat prominenseit beemelni egy idegen közegbe. Mert ugye a teljes ETO-t nem lehet címeres mezbe öltöztetni. De ami a legfontosabb: Ki tudta volna megmondani, hogy az a letámadásra épülő totális futball, aminek a magyar élvonalban nem volt ellenszere, hogyan működne a nemzetközi porondon?! A következő pár évben persze megtudjuk majd.... és egyáltalán nem fog tetszeni.
De ez már egy másik rész története.
A sorozatunk következő része rendhagyó poszt-, különkiadás lesz.Az 1982-es spanyolországi VB-ről szól és együttműködésben készül az NST blog tematikus sorozatával. Megjelenés: November 8-án vasárnap.
Köszönet a közreműködésért jabka -nak!
